Apológia > Rólunk > Szolgálatunk

 

Gyakran ismétlődő kérdések

 

A kérdések

tetejére

1. Mit jelent az "apológia" szó?

Szolgálatunk neve egy bibliai görög kifejezésből származik, amelynek a jelentése "védőbeszéd". Esetünkben a kereszténység melletti védőbeszédről van szó, más szóval "hitvédelem"-ről (apologetika).

Idegen szavak szótára (Akadémiai Kiadó, 1994) apológia: védőbeszéd, védőirat; (pejor.) valamilyen tan dicsőítése (tárgyilagos bírálat helyett); apologetika: hitvédelemtan; (pejor.) valaminek elfogult védelme, dicsőítése a tárgyilagos megítélés helyett; apologéta: valamilyen eszme vagy tan védelmezője; az apologetika szakembere.
Vallási kifejezések zsebszótára (Mo-i Egyházak Ökumenikus Tanácsa, 1997) apológia: hitvédelem; valamely vádlott szóbeli vagy írásbeli védelme; apologéták - a kereszténység védelmezését, a zsidó és pogány vádak megcáfolását tűzik ki célul.
Újszövetségi görög-magyar szótár (Kálvin Kiadó, 1992) apologeomai - (szóban) védekezik, védekezését előadja, valaminek, valakinek a védelmére elmond valamit (Róm 2:15, Lk 12:11, 21:14, Csel 25:8, 26:1.24, 2Kor 12:19); apologia (1) - védekezés, védőbeszéd, (ön)védelem, mások megvédése (Csel 22:1, 25:16, 26:2, 1Kor 9:3, 2Kor 7:11, 2Tim 4:16), apologia (2) - a hit megvédése, hitvédelem (Fil 1:7.16.27-30), apologia (3) - számadás a hitről (1Pt 3:15).

tetejére

2. Mit véd az Apológia?

Szolgálatunk a keresztény hit védelmében látja a feladatát. A "keresztény hit" alatt azonban nem egy bizonyos felekezet hitvallását értjük, hanem magát az evangéliumot (1Kor 15:1-11), és az egyetemes keresztény egyház közös hitvallásainak megfelelő bibliai alaptanításokat. Hisszük, hogy ennek nem mond ellent az a tény, hogy a részleteket illetően protestáns felfogást vallunk.
Ami a hit védelmét illeti, nem Istent akarjuk megvédeni, hiszen ő nem szorul rá erre, hanem az Istenhez vezető utat szeretnénk tisztán tartani, illetve szükség esetén megtisztítani. Képletesen megfogalmazva: szeretnénk lámpást gyújtani az ismerethiány sötétjében, kidönteni a megtévesztés hamis útjelző tábláit, félretolni a következetlenség torlaszait, és felszárítani az előítéletek mocsarát. Tudatában vagyunk annak, hogy ami részünkről emberileg megtehető, az minden valószínűség szerint tökéletlen lesz. Mégis Isten és ember előtti felelősséggel, korrekt ismeretterjesztéssel szeretnénk segíteni minden útkeresőnek vagy eltévedtnek, hogy megtalálja Azt, Aki maga a Kapu, és útitársainknak, hogy megmaradjanak Abban, Aki maga az Út.

tetejére

3. Miért kell a hitet védeni?

A "hit" szó alatt a bibliai kifejezést értjük, amelynek hármas jelentésköre van: elhinni azt, amit Isten mond, bízni Istenben és a szavában, és hűségesnek lenni Istenhez és a szavához. A bibliai hitet mindig is védeni kellett, hiszen a forrását, Isten szavát meg kellett őrizni, és helyesen kell értelmezni. Csak így lehet ugyanabban a Valakiben hinni és bízni hűségesen, Aki annak idején megszólalt, és Írott Szaván keresztül szól ma is.
A Biblia és az egyház történelme is azt bizonyítja, hogy a bibliai hitet - annak identitását és integritását - mindig védeni kellett. Mindig voltak, vannak és lesznek olyanok, akik a hit forrását, a Biblia szövegét és annak értelmét valamilyen okból nem akarják elfogadni, hanem eltorzítják. Ez pedig kihat az emberek Isten- és világképére, Istennel való kapcsolatára, életvitelére, sőt végső sorsára is. A hitet tehát Isten miatt és az emberek érdekében is védeni kell, mert Isten parancsolja:

"Küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra
a szentekre bízatott!"
(Júd 3)

A hitet ma is sok támadás éri, bár nem mindenhol ugyanúgy és egyforma mértékben. Az európai és észak-amerikai egyháznak elsősorban a kultúra kihívásaival kell szembenézni, mint például a szekularizáció hatásai, új etikai kérdések, a más vallások, illetve a civil vallásosság kihívásai. A világ más tájain a hasonló kihívások mellett magukat a keresztényeket is támadják a hitük miatt, ezért a 20. században Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában és a volt Szovjetunióban több mártírja volt a kereszténységnek, mint az első négy évszázadban együttvéve. A 2. századhoz hasonlóan a 20. századot is joggal nevezték az apologetika századának. Most, a 3. évezred elején sincs jele annak, hogy a helyzet változott volna, sőt!

tetejére

4. Miért szükséges a vallásismeret?

Bár a hitvédelem elsősorban kérdésekre, kihívásokra, kritikákra reagál, nem jelent passzív védekezést, hanem a hit továbbadásának, az aktív missziónak a része:

"...Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."
(Mt 28:18-20)

Amikor Jézus azt parancsolta, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet, akkor Jézus is tudta, és az apostolok is tudták, hogy minden népnek más vallása volt (egyiptomi vallások, közel-keleti kultuszok, görög filozófiai irányzatok, misztériumvallások stb.). Az apostolok tehát kizárólag más vallásúakkal osztották meg Jézus örömhírét, de amint a szövegekből látjuk, pontosan tudták, kinek hogyan mondják el az evangéliumot. Semmi új vagy rendkívüli nincs tehát abban, hogy úgy adjuk át más vallású felebarátainknak az evangéliumot, hogy előtte megismerjük a világnézetüket és a gondolkodásmódjukat. Mi is ezt várnánk el másoktól! A különféle vallási irányzatokról szóló ismertető, összehasonlító és kritikai cikkeink tehát a jobb megértést, az azonosságok és a különbségek tisztázását szolgálják. Hisszük, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban megértsük a más vallásúakat, és hogy ők is valóban megértsenek minket. Nincs érdemi párbeszéd anélkül, hogy tudnánk, ki miben hisz és miért, illetve miben nem hisz és miért nem.

tetejére

5. Miért kell a kihívásokra válaszolni?

A keresztény hitet külső és belső kihívások egyaránt érik. Egyrészt a hittel kapcsolatban felmerülő őszinte kérdések, kétségek, előítéletek, tévedések és a hazugságok mind válaszra várnak. Másrészt meggyőződésünk, hogy ezekre a kihívásokra van válasz, van mit mondanunk. Ezért igenis gondoskodnunk kell arról, hogy a nem hívő, a más vallású és bizonytalanná vált hívő is hozzájusson azokhoz az ismeretekhez és szempontokhoz, amelyek alapján másképpen dönthetne, és ezért az élete és örök sorsa is másként alakulna. Az agyonhallgatás politikája tehát nem hiba, hanem bűn, a hiteles vallásismereti és hitvédelmi ismeretterjesztés viszont kötelességünk. Igenis őrizői vagyunk a testvéreinknek (Júd 22), felelősek vagyunk azért, hogy megmaradhassanak a keskeny úton, vagy hogy visszataláljanak arra:

"Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez."
(Jak 5:19-20)

Ráadásul nem keresztény felebarátunknak is tisztelettel számot kell adnunk a bennünk élő reménységünkről:

"...az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek a szívetekben,
és legyetek készek mindenkor számot adni mindenkinek,
aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet."
(1Pt 3:15)

tetejére

6. Melyik egyházhoz tartozik az Apológia?

Szolgálatunk felekezetközi, tehát nem "tartozik" egy bizonyos egyházhoz. Nemzetközi szinten protestáns és ortodox, hazai szinten protestáns felekezetek tagjai vesznek benne részt. A hazai kuratórium tagjai, a munkatársi közösség, a konzultációra felkért teológiai tanárok, az erkölcsi és az anyagi támogatók protestáns kis- és nagy egyházak tagjai (ábécé sorrendben: baptista, evangélikus, golgotás, metodista, református, pünkösdi és más, kisebb evangéliumi gyülekezetek).

tetejére

7. Melyik egyházat szolgálja az Apológia?

Az ismeretterjesztéssel nemcsak kereső felebarátainkat, hanem minden keresztény felekezetet, az egyetemes keresztény egyházat kívánjuk szolgálni. Ez azonban többet jelent annál, mint hogy bármelyik keresztény egyház vagy intézmény ingyen igénybe veheti szolgálatainkat. Kiterjedt személyes kapcsolataink révén arról is igyekszünk gondoskodni, hogy a szolgálatunk során megtérők megfelelő közösségre találjanak, lehetőleg a családi hátterüket jelentő egyházban vagy egy a lakóhelyükhöz közeli gyülekezetben. A választást természetesen rájuk bízzuk, számunkra csak az a lényeg, hogy valahol Krisztus Testében, egy egészséges gyülekezetben megtalálják a helyüket. Nagyon hálásak vagyunk Istennek mindazokért, akiknek ebben is segíthettünk.

tetejére

8. Ki támogatja erkölcsileg az Apológiát?

Azok az egyházi és felekezetközi misszióegyesületek, teológiai intézmények, illetve gyülekezetek nyújtanak számunkra erkölcsi támogatást, amelyek szolgálatunkat ismerik, a céljaival egyetértenek, a lelkületével azonosulni tudnak, és a színvonalával is elégedettek (lásd Szolgáltatásaink > 6. Referenciák). Igen megtisztelőnek és szolgálatunkhoz szükségesnek is tartjuk bizalmukat, hiszen szolgálatunk nem önmagáért létezik, hanem az egyetemes egyházért.

tetejére

9. Ki támogatja anyagilag az Apológiát?

Az Apológia Kutatóközpont a CFAR nemzetközi hálózatától anyagilag független, szolgálatát az Apológia Alapítvány tartja fenn. Hisszük, hogy amíg szolgálatunk Isten céljaival összhangban van, a szükséges anyagiak is a rendelkezésünkre fognak állni. Ezért azoktól, akiket szolgálunk, sosem kérünk pénzt. Ugyanakkor az Alapítvány bankszámlaszámára befizetett adományokból tartjuk fenn magunkat, és aki támogatni akarja a munkánkat, az ezt könnyen megteheti. Rendszerint azok a keresztény magánszemélyek, gyülekezetek, intézmények és egyesületek támogatnak minket, amelyek szolgálatunkat valamilyen módon már igénybe vették, és hasznosnak találták. Bankszámlaszámunk és adószámunk a weboldalon megtalálhatók, de kérésre akár csekket is küldünk. Az adományról igazolást adunk, hiszen közhasznú szervezet vagyunk, és az adományok az adóalapból levonhatók.

tetejére

10. Mi az Apológia hitvallása?

Az Apológia mint felekezetközi szolgálat a niceai-konstantinápolyi hitvallást és a CFAR evangéliumi alapokat rögzítő hitvallását (Doctrinal Statement) vallja:

1. Hisszük, hogy az Ó- és Újszövetségből álló Szentírás Isten egyetlen, teljes és végső kinyilatkoztatása, amely teljességében ihletett, eredeti kézirataiban hibátlan, tévedhetetlen és teljesen megbízható minden olyan témát illetően, amelyről beszél. Hisszük, hogy hitelvi és gyakorlati kérdésekben a legfelsőbb, végső tekintély, illetve hogy az Istennek tetsző élethez és az üdvösséghez elégséges.

2. Hisszük, hogy egyetlen mindenható, tökéletes és szent Isten van, aki a mindenség teremtője és fenntartója, aki öröktől fogva és örökké három azonos lényegű, hatalmú és dicsőségű személyben létezik mint Atya, Fiú és Szentlélek.

3. Hisszük, hogy Jézus a Messiás (Krisztus), akit a zsidóság várt, aki az 1. században eljött, közöttünk tökéletes életet élt, a kereszten kínhalált halt, mégis testében feltámadt, tanítványainak megjelent, majd a mennybe ment, és egy napon ígéretének megfelelően személyesen és láthatóan visszatér, hogy felállítsa Királyságát, és ítéljen élők és holtak felett. Hisszük, hogy a Szentlélek által a szűz Máriától született, hogy valóságos Isten és valóságos ember, illetve hogy ő az egyetlen közbenjáró Isten és ember között.

4. Hisszük, hogy a Szentlélek a Jézusban hitre jutók újjászülője és megszentelője, az Egyház pártfogója, vezetője, tanítója és a lelki ajándékok adományozója.

5. Hisszük, hogy az emberi faj Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. Hisszük ugyanakkor, hogy az első ember bukása által az egész emberiség Istentől elidegenedetté, szívében romlottá és irányvesztetté vált. Az ember így teljesen rá van szorulva Istenre a Vele való kapcsolat helyreállításában, újjá kell születnie.

6. Hisszük, hogy az üdvösség és az örök élet egyedül Isten kegyelméből, a Jézus Krisztus helyettes bűnhődésébe, áldozatába és feltámadásába vetett személyes hit által adatik. Az igazi hit természetesen tettekben is megnyilvánul, a megváltozott életvitel bizonyítja.

7. Hisszük, hogy az ember végső sorsa az örök élet vagy az örök halál, és hogy a döntést a szerető és ugyanakkor igazságos Istenre bízhatjuk. Aki még földi életében elfogadja Jézus Krisztus evangéliumát, az megmenekül. Aki az evangéliumot ismeri, de elutasítja, az elítéltetik. Aki földi életében nem ismerhette meg Isten törvényét és az evangéliumot, az a saját lelkiismerete alapján ítéltetik majd meg.

tetejére

11. Elősegíti az Apológia a világnézeti szabadságot?

A világnézeti és lelkiismereti szabadság törvény adta jogait nemcsak valljuk és élvezzük, hanem teszünk is érte. Hitvédelmi szolgálatunk egyik lényegi eleme és célja ugyanis a tények és az álláspontok tisztázása. Ez a tisztánlátás véleményünk szerint az előfeltétele a valóban szabad és tudatos lelkiismereti, világnézeti döntésnek.
Sajnos azonban a vallási életre is igaz, hogy nemcsak tévedni, hanem másokat megtéveszteni is emberi dolog. Ha az ismerethiány befolyásolhatóvá, irányíthatóvá tesz, akkor a tudás védelmet jelent. Az információhoz azonban hozzá kell jutni, ezért van szükség az ismeretterjesztésre, ami szolgálatunk legfontosabb eleme.
Meg vagyunk győződve arról, hogy a tolerancia (a türelem) tárgya nem feltétlenül a másik hite, de feltétel nélkül a másik ember. Ezt a kettőt csak az intolerancia képtelen szétválasztani. Más vallású felebarátainkkal való párbeszédeink pozitív tapasztalata, hogy akkor is el tudjuk fogadni egymás személyét és lelkiismereti döntését, ha egymás világnézetét nem tudjuk elfogadni.

tetejére

12. Ki ellen irányul az Apológia?

Senki "ellen" nem irányul. Nem tartozunk a polgári kezdeményezésű és néha kifejezetten vallásellenes "szektaellenes mozgalomhoz" (Anti Cult Movement). A leghatározottabban elutasítunk minden olyan törekvést is, amely embereket világnézeti alapon megbélyegezni vagy megalázni akar, illetve amely az Apológia anyagait ilyesmire akarná felhasználni. Szolgálatunk nem egyes személyek vagy vallási csoportok ellen, hanem a tájékozódni, tanulni, tanítani akarókért, a keresőkért, a bizonytalanokért és a meggyőződésünk szerint megtévesztettekért létezik.
Ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy ezt nem mindenki képes vagy akarja elfogadni. Vannak, akik a hitük bármely elemével kapcsolatos elvi kritikát személyes sértésnek vesznek. Ezért előfordul, hogy egyesek, akik nem tudnak vagy nem akarnak adatainkra és érveinkre adatokkal, érvekkel reagálni, azaz érdemi párbeszédet kezdeményezni, rólunk csak rosszat tudnak feltételezni, személyeskednek, megkérdőjelezik a motivációnkat, és a rossz hírünket terjesztik. Ez azonban szerintünk nem rólunk szól, hanem róluk, ezért az ilyesmire igyekszünk nem reagálni.
Amint azt a nemzetközi kutatások bebizonyították, a vallási közösségek szociológiai és teológiai szempontból egyaránt változóban vannak. Ezért, bár a változás iránya és mértéke esetenként eltérő, a valóban szükséges kritika mellett azt is a feladatunknak érezzük, hogy elismerjük és bátorítsuk a pozitív irányú változásokat.
Oktatási anyagainkat keresztények és nem keresztények számára egyaránt közzé tesszük, hiszen nincs rejtegetni vagy szégyellni valónk. Reményeink szerint így szolgálatunk részeként ez a honlap is a legszélesebb értelemben vett köz hasznára válik.

tetejére

13. Milyen kutatási normákat követ az Apológia?

Ami szolgálatunk kutatási és oktatási alapelveit illeti, az Apológia az Evangelical Ministries to New Religions (EMNR) által kiadott Manual of Ethical and Doctrinal Standards (Birmingham, Alabama, 1997) etikai alapelveihez ragaszkodik. Az EMNR több évtizedes pozitív és negatív tapasztalatok alapján összeállított normáját a nemzetközi keresztény hitvédelmi kutató és oktató szervezetek többsége elfogadta és gyakorolja. Mégis, alapvetően az ún. "aranyszabályhoz" kívánjuk magunkat tartani, miszerint

"Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek,
ti is ugyanazt cselekedjétek velük."
(Mt 7:12)

Ennek megfelelően csak akkor kérdőjelezünk meg egy tanítást vagy állítást, ha okunk van rá, azaz ha konkrétan ellentmond a bibliai kinyilatkoztatásnak, történelmi adatoknak, egyes szaktudományok tényeinek és logikai érveknek. Tudatában vagyunk annak, hogy ha az isteni kinyilatkoztatást helyesen értjük, az adatok, tények igazak, és az érvek is helytállóak, akkor ezek ismeretétől vagy nem-ismeretétől emberek élete és örök sorsa függhet. Nemcsak a miénk, hanem másoké is. Ezért ezt a tétet szem előtt tartva mi magunk is őszintén örülnénk annak, hogy ha valaki ezekről a dolgokról nem hallgatna, hanem megosztaná velünk. Ráadásul olyan módon is szeretnénk másokat megszólítani ezekkel az ismeretekkel, érvekkel és az evangéliummal, ahogyan annak mi is örülnénk.

tetejére

14. Tévedhetetlennek tartja magát az Apológia?

Természetesen nem. Ami hitünket és más hitrendszerek kritikáját illeti, igyekszünk jól meggondolni, hogy a Szentírás, egy tudományág eredményei vagy a logika alapján mit mondunk ki, mit kérdőjelezünk meg, és mit hagyunk nyitva. A kutatásban maximalisták vagyunk, ennek ellenére előfordul, hogy nem jut el hozzánk minden szükséges információ, és nem sikerül mindig mindenről teljes képet nyújtanunk. Emberek vagyunk, tévedhetünk, ezért nyitottan állunk minden számunkra új szempont, logikus érv, hiteles adat, jogos tartalmi vagy formai változtatási javaslat előtt.
Tapasztalatunk szerint azok, akik képesek megérteni és elismerni a motivációnkat, azok a véleménykülönbség ellenére is segítenek minket a korrekt ismeretterjesztésben. Amikor hivatalos levélben és elfogadható indoklással kérték a vallási közösségükről szóló ismertető javítását, mi mindig örömmel meg is tettük. Saját cikkeinket ráadásul mi magunk is újra meg újra revideáljuk, újabb kutatási eredményeinknek megfelelően javítjuk és bővítjük.

tetejére

15. Miért nincs vitafórum a weboldalon?

Először is, weboldalunk elsősorban internetes könyvtár akar lenni, amolyan "think-tank". Másodszor, örülünk, ha a kutatás és oktatás mellett az e-mailek megválaszolására jut idő. Harmadszor, kedvünk sincs a fórumozáshoz az általunk tapasztalt kulturálatlanság miatt (tisztelet a kivételnek). Negyedszer, a hitvédelmet semmiképpen sem szeretnénk valami személytelen dogmapingpong szintjére lealacsonyítani. A valódi eszmecsere elengedhetetlen részének tartjuk a személyes találkozást. Pusztán hitelvekkel, önmagukban létező teológiai izmusokkal még nem találkoztunk, csak emberekkel.

tetejére

16. Milyen vallási témákkal foglalkozik az Apológia?

Kutatóközpontunk és weboldalunk hiánypótló szerepet igyekszik betölteni. A kutatott témaköröket egyrészt egyházi és civil igények, tehát a beérkező kérdések, kérések alapján állítjuk össze. Másrészt olyan vallási-világnézeti közösségekkel, irányzatokkal és jelenségekkel foglalkozunk, amelyekről magyarul eddig csak keveset vagy semmit sem lehetett olvasni. A weboldalon már közzé tett tanulmánykínálatot természetesen az is meghatározza, hogy eddig mire volt időnk és energiánk.
Amivel foglalkozni akarunk: bizonytalan vagy eltévedt testvéreink, illetve útkereső vagy megtévesztett felebarátaink érdekében a valamilyen szempontból szélsőséges, egészségtelen tanítású keresztény kisegyházakkal és mozgalmakkal, a kereszténységtől teljesen eltávolodott álkeresztény vallásokkal, minden nem-keresztény vallási közösséggel és mozgalommal, illetve a korszellemmel és annak jelenségeivel. Újabban pedig olyan hitéleti témákban is publikálunk, amelyek az egyházon belül túl sok vitát kavarnak, illetve amelyek miatt hozzánk is túl sok kérdés érkezik be (pl. bizonyos hitéleti torzulások, vitákra okot adó új tanok, jelenségek, kiadványok, illetve etikai kérdések, tipikus írásmagyarázati hibák).

tetejére

17. Milyen vallási témákkal nem foglalkozik az Apológia?

Mivel független szolgálat vagyunk, a témaválasztás végső soron a mi jogunk. Ennek ellenére természetesen nem akarjuk figyelmen kívül hagyni, hogy olvasóink egy része bizonyos témákat hiányol. Javasolt témáik egy részéről régóta szeretnénk, de nem tudunk, vagy pedig eleve nem is szándékozunk publikálni. Bizonyos témákra egyszerűen még nem volt elég időnk-energiánk, vagy a kutatás jelenlegi szintjén még hiányosnak látjuk a szakmai felkészültségünket. Más témákkal mások már magas szinten foglalkoznak, bizonyos régi teológiai vitatémákról pedig szerintünk már elegen és eleget írtak (pl. katolikus-protestáns különbségek). Keresztény felekezetközi szolgálatként ugyanis a "lényeges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenben szeretet" elve alapján állunk. Az egyebek kategóriába soroljuk az összes olyan keresztények közötti vitatémát, illetve felfogásbeli különbséget, amelyek egyike sem üdvösségkérdés (pl. egyházszervezeti formák, szentségek gyakorlásának formái, kiválasztás és szabad akarat kérdései, az utolsó idők történéseinek prófétai menetrendje stb.), tehát ezekkel sem kívánunk foglalkozni. Ha nem korlátoznánk magunkat, nem tudnánk elvégezni azokat a feladatokat, amelyekre szerintünk és a minket felkeresők többsége szerint valóban szükség van.

tetejére

18. Konkrétan milyen tevékenységet végez az Apológia?

A Kutatóközpont specializált hitvédelmi képzést nyújt minden érdeklődő magánszemély, gyülekezet, teológiai intézmény és polgári szervezet számára. Nemzetközi színvonalú szakkönyvtárral rendelkezik, és tudományos színvonalú kutatói munkát végez a különböző vallási-világnézeti közösségek, mozgalmak és jelenségek területén. Saját kiadványaik, a róluk szóló szakirodalom és személyes kapcsolatok alapján folyamatosan gyűjti és feldolgozza a történetükkel, tanításukkal, hitéletükkel, kereszténységről alkotott képükkel kapcsolatos adatokat, illetve ezek változásait.
Az ismeretterjesztést gyülekezetekben, gyülekezeti összejöveteleken, ifikben, konferenciákon, egyházi és civil gimnáziumokban, egyetemi bibliakörökben és keresztény teológiai intézményekben végezzük, de saját konferenciákat és tanfolyamokat is szervezünk. Emellett hazai és külföldi szakirodalom kiadását és terjesztését végezzük mindenféle tömegtájékoztatási eszköz felhasználásával (könyv, füzet, szórólap, weboldal, video- és audiokazetta, CD, DVD).
A könyvkiadókat vallási témájú könyvek szaklektorálásával segítjük. Konzultációt kínálunk lelkészek, pszichológusok, pedagógusok, a média és a rendőrség számára is. A vitatott vallási közösségek jelenlegi vagy volt tagjainak és hozzátartozóinak pedig alkalmilag lelki útmutatást, tanácsokat adunk.
Hisszük, hogy terveinkből mindaz meg fog valósulni, amire Isten szerint szükség van, és ami jól sikerül, azért Őt illeti majd a hála.

 

 

Tisztelettel, Isten áldását kívánva:
Szalai András, az Apológia Kutatóközpont vezetője

Tetejére

(cc) Apológia Kutatóközpont