Apológia > Kultúra > Korszellem PDF verzió (77 KB)

Korunk irányvesztettsége

Bevezetés

Világnézeti, vallási és erkölcsi téren korunk legnagyobb kihívása az irányvesztettség, a közös mércébe és az abszolút értékekbe vetett hit megingása. A jelenlegi helyzet megértéséhez azonban látnunk kell a háttérben régóta zajló folyamatot.

1. Információ dömping

Napjainkra az információ gépi áramlása és feldolgozása hihetetlenül felgyorsult (könyvek, computer, Internet), ugyanakkor az ember információfeldolgozó képessége maradt, ahol volt: egyszerre csak egy dologgal tudunk foglalkozni. Ha például bemegyünk egy könyvesboltba, több tucatnyi ősi, titkos tradíciót, vagy új és integrált világnézetet megvehetünk és hazavihetünk – de kinek van erre ideje és energiája?

2. Pluralitás és pluralizmus

A nyugati kultúrában eddig egyedül ismert és elismert kulturális elemek és értékek mellett számos más kultúra világnézeti, erkölcsi, vallási elemei és értékrendszerei jelentek meg, sőt kértek maguknak helyet a nyugati kultúrán belül. Amióta ez az egymásmellettiség elfogadottá, sőt normává vált, azóta beszélhetünk kulturális és világnézeti pluralizmusról. Könyvesboltbeli példánknál maradva: a polcon egymás mellett találjuk a Bibliát, a Koránt, Buddha tanait, a Bhagavad Gítát, Rudolf Steinert stb., ahogy ma már az utcán is egymás után ütközünk a legkülönfélébb vallások misszionáriusaiba. De melyikkel álljunk szóba a sok közül?

3. Relativitás és relativizmus

A sokféle kulturális elem és értékrendszer egymás-mellettisége (keveredése) megkérdőjelezi a nyugati kultúra eddig egyedül ismert és elismert értékrendszerének abszolút, azaz mértékadó, irányadó voltát. Ez a helyzet a felvilágosodás óta elfogadottá, normává vált, ezért beszélhetünk kulturális és világnézeti relativizmusról. Többé nem a Biblia a vallásoktatás alapja, a kereszténység csak egy a szabadon választható vallások között, nem mérték-, és irányadóbb, mint a többi, amelyek mellé (ha ugyan nem alá) lett rendelve. Miért olvassa az ember inkább a nagymama Bibliáját, ha körülötte mindenki valami mást olvas, és hisz?

4. Dezorientáció

A folyamat következménye a nyugati kultúra és részben a világkultúra jelenlegi halálos betegsége, az abszolút mérce, a (közös) igazodási pont, a (közös) irányadó értékrend elvesztése, a teljes irányvesztés (dezorientáció), amikor az ember teljesen önmagára van utalva. Ezt a világnézeti kényszer történelmi példáira hivatkozva (inkvizíciók, vallásháborúk) szabadságjogaként fogja föl, de szabadsága inkább talajvesztésnek tűnik. Élethelyzeteiben ugyanis a ma embere a neveltetése, képességei, körülményei, illetve az adott helyzet alapján dönt. És ha nincs egy abszolút mérce, ami irányt, biztos talajt adna számára, akkor nem csoda, hogy

• a gondolkodásmódja szélsőségesen szubjektív, individualista: tehát igaz az, amit ő igaznak tart, mintha mindent meg tudna ítélni, pedig csak mindent neki kell megítélnie, ugyanakkor többnyire híjával van az ehhez szükséges eszközöknek, szempontoknak, ismereteknek

• az erkölcse az adott helyzettől, illetve környezetének erkölcsi színvonalától függ: nem bűn a bűn, ha nem látja senki; különben is mindenki ezt vagy így csinálja;

• a vallásossága szinkretista és individualista: mindenből összeválogatja a neki tetszőt, privát igazságturmixával a saját vallásosságigényét igyekszik kielégíteni; ez az attitűd a világfalu kultúrájának egy részén (Amerika, Európa) tömegessé, meghatározóvá lett, s itt általános világnézeti, erkölcsi liberalizmusról beszélhetünk.

5. Fundamentalizmus

A talaj- és irányvesztett ember természetesen stabil világnézeti, erkölcsi alapra és iránytűre vágyik. Elsősorban a vallás tud ilyen világkép-, személyiség-, és életvitelstabilizáló funkciót betölteni. Nem csoda tehát, hogy nem csak a nyugati kultúrában, hanem minden vallásban megjelent a fundamentalizmus kontra liberalizmus vita. Természetesen nem járható az izoláció politikája, nem tehetünk úgy, mintha a világ nem szűkült volna össze egy faluvá. De keresztényként ebben a mai helyzetben kell megkeresnünk a módját annak, hogy megfelelően képviseljük Azt, Aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Tetejére

Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont