Apológia > Kultúra > Korszellem PDF verzió (56 KB)

 

Evangelizáció ma

 

Bevezető

A keresztények nem légüres térben élnek, és hirdetik az evangéliumot, hanem egy adott kultúrában. Ez lassan, de folyamatosan változik, és minden kor minden keresztényének el kell döntenie, hogyan viszonyul a környezetéhez. Egyesek annyira asszimilálódnak, hogy feladják tanítvány voltukat. Környezetük befogadja őket, de sem kihívást, sem különösebben vonzót nem talál bennük. Mások úgy akarnak tanítványok maradni, hogy a világból kivonulnak: a kultúrát értetlenül szemlélik, meg- és elvetik. A körülöttük élőkre nemigen hatnak, hiszen nincsenek velük kapcsolódási pontjaik. Nemcsak mi követünk el hibákat, hanem kultúránk is előítéletekkel fogadja az evangéliumot, de attól a feladat még megmarad.

 

1. A feladat

Először is azért kell szembenézni korunk kihívásaival, mert Krisztus tanítványai vagyunk:

  • A világban élünk, és ez a világ – ha akarjuk, ha nem – hat ránk, magához akar igazítani, a saját képére akar minket formálni (vö. Róm 12:2).

  • Nekünk is hatni kell a világra, amely számára só és világosság vagyunk, tehát táradalomfenntartó, pozitív értékeket hordozunk (vö. Mt 5:13-16).

  • Parancsunk van rá, hogy helyzetünket felfogva és megfelelő módon tegyünk bizonyságot hitünkről és reménységünkről (1Pt 3:15, Kol 4:5-6)

  • Nem csak szükséges, hanem lehetséges is megfelelő érzékenységgel viszonyulni a környezetünkhöz (pl. Pál a zsidókkal beszélve az Ósz-ből indult ki, görögök közt a gondviselésből stb.).

Másodszor, azért is szembe kell nézni korunk kihívásaival, mert mások még nem Krisztus tanítványai:

  • Nem csak a más vallásúaknak van más világnézetük: mindenkinek van valamilyen világnézete.

  • Tudatosan vagy öntudatlanul, de van valamilyen válasza az élet alapvető kérdéseire, és ez rendszerint nem bibliai.

  • Az emberek világnézete mindenképpen megjelenik az életükben, konkrét döntéseikben. Életük és jellemük pedig világnézetüknek megfelelően alakul.

  • Az emberek világképének a kialakításában nagy szerepe van a szülőknek, a barátoknak, tanulmányaiknak és manapság már szinte döntő mértékben a médiának.

  • Az evangélium és az emberek legmélyebb szükségei nem változtak. Az emberek gondolkodásmódja azonban az elmúlt 30 évben nagyon megváltozott, elsősorban a média hatására.

  • Maga az evangélium nem vesztette el az erejét, de az evangélium átadásának egy nemzedékkel ezelőtti, beváltnak tűnő formái igen. Minden nemzedéknek új utakat kell találnia, de ehhez meg kell értenie a saját korát.

 

2. Előítéletek

Az igazságról való beszélgetések során a kereszténységgel szemben mindig felmerülnek bizonyos félreértések, pl. hogy

  • a keresztények "az egyedüli igazság birtokosai", pedig csak az Igazság (Jézus) által birtokolt emberek,

  • a kereszténység "az egyedül üdvözítő vallás", pedig csak az Egyedül Üdvözítőben (Jézus) hívők közössége.

Erkölcsi kérdéseket illetően is sok előítélet áll a keresztény erkölcs elfogadásának útjában, pedig

  • nem "csak a keresztények ötlete", hogy van igazság,

  • nem "csak a keresztények szükséglete", hogy az igazság igenis számít,

  • nem "csak a keresztények szűklátókörűsége" mondatja velük, hogy az evangélium mindenkinek szól,

  • valójában mindez Isten üzenete; a keresztényeknek "csak" megélniük és elmondaniuk kell.

 

3. Hibák

Arra a kérdésre, hogy "És te miért hiszel a kereszténységben?", sok keresztény ad át nem gondolt választ. Többnyire olyasmire hivatkozik, ami a hitrejutását elősegítette, vagy amit utána tapasztalt, feledve, hogy mindenkinek másképpen tér meg:

a) "Mert az egész családom keresztény, ebben nőttem fel." – És aki másban nőtt fel, az ettől még miért legyen keresztény? A világon hat emberből négy az egyháznak még csak a közelébe sem kerül – tehát mindenki maradjon abban, amibe beleszületett? Ha ez így lenne, akkor Jézus nem adta volna parancsba, hogy a tanítványai minden népet a tanítványává tegyenek; ő is tudta, hogy minden népnek más vallása volt (Mt 28:19).

b) "Mert megtérésemkor csodálatos élményeim voltak." – Ezek szerint másnak is ugyanezt kellene átélnie, hogy áttérjen? Az élmények motiválhatnak, megerősíthetik a hallottakba vetett hitet, de önmagukban semmit sem bizonyítanak. Pál nem azonosította személyes megtérésének történetét az evangéliummal (1Kor 15:1-11), és csak akkor beszélt róla, amikor a szolgálata motivációjára kérdeztek rá (Csel 22. 26.).

c) "Mert Isten megad mindent, amire szükségem van." – Tehát megéri áttérni? Ez amolyan fogyasztói mentalitásnak tűnik, és azt sugallja, hogy Istent felhasználod. A gondviselés megtapasztalása ugyanis nem maga az evangélium. Aki csak azért "tér meg", mert az Úr számára jó gazdának tűnik, azt az élet hamar ki fogja ábrándítani ebből az "Úrból" – és sajnos valószínűleg az igaziból is.

d) "Mert Isten meghallgatja az imáimat." – Másnak is van ilyen élménye. Isten miért csak Rád figyelne? Isten felhozza napját jóra és gonoszra, esőt ad igaznak és hamisnak egyaránt. Ez azonban Isten könyörületességéről szól, nem arról, hogy Te miért pont a kereszténységben hiszel?

e) "Mert a hitem boldoggá tesz." – Más is boldog, pedig egészen másban hisz. A boldogság csupán pozitív érzelmi reakció arra, hogy az ember az ismert körülmények és lehetőségek között elfogadható vagy a legjobb szinten van. De ez sem bizonyítja azt, hogy az illető a való igazságban él: a számára éppen ismeretlen lehetőségek, tények, veszélyek stb. hamar elvehetik boldogságérzetét. Félreértés ne essék, az ember lehet boldog, jó, ha örül a hitének, de ez az állapot csak az utólagos mellékhatások egyike, nem az ok, amiért valaki keresztény lesz, vagy amiért érdemes kereszténnyé válni.

f) "Hát, nem is tudom. De úgy érzem…" – Ha igazából nem tudod, mit miért hiszel, miért nem hiszel valami másban? Ha csak érzések döntöttek a "megtérésedben", akkor az vagy csak rövid ideig tart, vagy mindig is sok megingásnak lesz kitéve, amíg nem nézel utána a dolgoknak, és nem tudod, hogy mit miért hiszel, és mit miért nem.

g) "Hát, szerintem…" – Ja, ez csak a saját véleményed? És az miért érdekeljen ez mást? Mindenki kialakíthatja a maga istenképét, de mi bizonyítja, hogy a Te véleményed igaz? Tudnod kell, hogy mit miért kell hinned, és mi az, amit képtelen vagy elhinni.

A fenti, különféle zsákutcákba vivő válaszok helyett inkább az evangélium lényegi tulajdonságáról kellene tanúskodni: "Mert igaz, méghozzá mindenki számára igaz. Érdekel, hogy honnan tudom, és hogy Te is honnan tudhatod, hogy mindenki számára igaz?"

 

Részben felhasznált és ajánlott irodalom: www.facingthechallenge.org

Tetejére

Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont