Apológia > Kultúra > Korszellem PDF verzió (157 KB)

New Age mozgalom

Bevezetés

A New Age (Új Kor) mozgalom az 1960-as és 70-es években, az USA-ban született, és két evtized alatt az egész nyugati világban elterjedt. A világi és a keresztény kutatók kezdettől fogva intenzíven foglalkoznak vele, de a megjelent tanulmányok mindenesetre eltérően ítélik meg a gyökereit, a lényegét, a megjelenési formáit és a jelentőségét. Elemzésünkkel az eddigiekhez képest némileg új szempontokra is rá szeretnénk mutatni, hogy a mai hívők jobban lássák a New Age és a korszellem viszonyát, illetve jobban megértsék azokat, akik kapva kaptak ennek a mozgalomnak a kínálatán.

1. Az üzenet dióhéjban

a) Utópia
Itt a Vízöntő Korszaka. Spirituális evolúciójában az ember végre kinő kiskorúságából és hibáiból, végre úrrá lesz gazdasági, társadalmi problémáin, általában véve önmagán és a körülményein. Az új társadalmat az egyenlőség, a testvériség és a szellemi harmónia fogja jellemezni. Az új társadalom felépítése: hierarchiamentes, azonos szintű helyi központok hálózata (network). A társadalom átváltozása az egyének spirituális fejlődésével, átváltozásával kezdődik.
b) Vallásszemlélet
Az egyén szellemi fejlődéséhez az összes vallási hagyomány javát kell ötvözni. Minden vallás közös forrásból: istentől ered, s ugyanoda: istenhez vezet, csak különböző utakon. Minden vallás ugyanarról az istenélményről beszél, csak a megfogalmazás más. A vallás lényege az önmegvalósítás, ami a fentiekből következően istenmegvalósítás. Mindenki a maga valóságát teremti meg: mindegy, miben hisz, csak higgyen valamiben. A mozgalom a keresztény vallás elemeinek és szókincsének elemeit is felhasználja, de teljesen átértelmezi. Hivatkozik a Bibliára, hogy kölcsönvegye a tekintélyét, de az idézetek és az egyes kifejezések mindig ki vannak emelve eredeti összefüggésükből. Isten már nem rajtunk kívülálló természetfölötti személy, hanem "igazi vagy mélyebb énünk", egy meditáció által megvalósítható "tudatállapot". Jézus Krisztus "valójában" csak egy a Mesterek, az emberiség Nagy Tanítóinak sorában (mint Krisna, Buddha, Lao Ce). A Szentlélek "valójában" személytelen, misztikus vagy pszichikus erő. Az imádság "tulajdonképpen" bevált pszichotechnika vagy mantra. Stb.
c) Filozófiai alapelvek
Minden egy (monizmus), minden isten (panteizmus), minden oké (optimizmus). Ha minden egy, lényegében minden isten, s mivel isten jó, minden jó. A bajok, bűnök kizárólag bizonyos neveltetési hibákra, illetve a körülményekre vezethetők vissza, mert / tehát az ember eleve jó.
d) Messianizmus
Az Új Kort minden vallás közös, együtt várt messiási figurája vezeti be, illetve teljesíti ki világméretekben. A megjelenő messiás sok vallás közös váradalmát testesíti majd meg: ő lesz a zsidók Messiása, a keresztények Krisztusa, a buddhisták számára Maitreya, a siitáknak a Mahdi stb. (A teozófus Benjamin Creme a 80-as évek elején sajtónyilatkozataiban a nemsokára megjelenő "Messiás" előfutárának hirdette magát.)

2. A nyugati korforduló

A mozgalom az 1970-as években keletkezett, tehát egy ezredforduló előtt. Ezenkívül az is fontos tény, hogy az új vallási mozgalmak döntő többségével szemben ennek az utópikus mozgalomnak tisztán nyugati gyökerei vannak. Ez egy nyugati vallási-világnézeti mozgalom, akkor is, ha a keleti misztikát felhasználja céljai érdekében. Közismert, hogy az európai történelem során ugyanis az ötszáz- és ezredéves évfordulók mindig óriási, szinte apokaliptikus feszültségeket és váradalmakat hordoztak magukban. A keresztény hátterű kultúra ugyanis – a keleti misztika végtelen korszakainak időtlen folyamával szemben – kezdetben és végben gondolkodik. A nyugati korfordulók világképét mindig az „Ez már a vég!” (atomháború?) és az „Újnak kell jönnie!” életérzése jellemezte. Ilyesmi a statikus, számunkra végtelen korszakokban gondolkodó ázsiai kultúrákban egyszerűen nem is jöhettet volna létre.
A New Age világképének kerete sors-, vagy inkább végzetszerű (determinált), mint minden olyan vallási-világnézeti irányzaté, amelyik egy korforduló idején keletkezik. Az ősi asztrológiai világkép szerint az állatöv jegyei kb. 2140 évenként egyet fordulnak, s a nekik tulajdonított hatásnak megfelelően a világ is változik. Eszerint a Halak jegyét és korszakát a hatvanas években felváltotta a Vízöntő korszaka.
A New Age egyes hirdetői a Halak korszakát a kereszténység "lejárt korszakának" titulálják, méghozzá a hal őskeresztény szimbólumára hivatkozva (a görög ikhthüsz szó jelentése hal). Közben elfelejtik, hogy a "hal" nem egyenlő a "Halak"-kal. A görög szó csak egyes számban áll (hal), egyes betűi révén pedig egy hitvallást foglal össze (latin betűkkel: Iészusz KHrisztosz THeu HÜiosz SZótér, azaz Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó). A Halak jegyet ezzel szemben két, egymással ellentétes irányban úszó hallal ábrázolják, és a szimbólumhoz tartozó dualista spekulációknak semmi köze a kereszténységhez.
Megjegyzendő, hogy az asztrológiai világképet és az asztrokultuszt a Szentírás tanúsága szerint a Teremtő büntette (5Móz 4:19). Már az 1Móz is arról tanúskodik a Krisztus előtti évezredek asztrálkultuszai közepette, hogy a csillagok fizikai törvényeknek alávetett fizikai tárgyak, amelyek feladata a világítás és az idő felosztásában való segítés, és nem sorshatalmak! Az asztrológia Isten Népe számára azért tilos, mert e világnézetet magáévá téve az ember a Teremtő helyett teremtett dolgoktól függőnek hiszi magát, amelyeket képes természetfeletti erőként, démonként, angyalként imádni és félni.

3. Az új nyugati vallásosság

Még mindig a kultúrforduló, az ún. paradigmaváltás idején élünk. A kereszténységet – mint a kultúra meghatározóját – a felvilágosodással kezdődően "leváltotta" az ész (racionalizmus), az anyag (materializmus), a tudomány (szcientizmus) és az ipar (technokratizmus), illetve a társadalom kultusza (kommunizmus). Ezen izmusok elterjedése, részleges megvalósulása, csődje, romboló hatásának felismerése után egy szellemi vákuum keletkezett, éppen az ezredforduló előtt. A "modernitás" tudományba, észbe vetett vakhitét felváltotta az élményközpontú, individualista "posztmodernitás", amely különféle vallási-világnézeti irányzatokkal igyekezett a vákuumot betölteni:

• A kereszténység előtti vallások többé-kevésbé modernizált formáival. Ez az új pogányság (neo-paganizmus): a boszorkányok, táltosok, druidák, Wotan, Gaia visszatérése.

• A kereszténység alatti vallásossággal. Ez az új babonaság (neo-okkultizmus): a kártya- és tenyérjóslás, a mágia, az asztrológia, a spiritizmus és az őshagyományok újra felfedezése.

• A kereszténység melletti vallásokkal, főleg a keleti misztikával és az új szinkretista kultuszokkal (jóga stb.).

Fontos látni egyrészt, hogy ezeknek a szellemi irányzatoknak az újjáéledése, illetve a Nyugatra való átterjedése a modernitásból kiábrándult nyugatiak útkeresésének a része. Másrészt nagy különbség van a New Age mozgalom és a kor új vallási mozgalmai (New Religious Movements) között. Ez utóbbiak mind valamelyik már meglevő vallás (pl. kereszténység, hinduizmus) többé-kevésbé szektás változataként, önálló szervezetként jelentek meg, és tagjaiktól rögzített tantételek elfogadását és sajátságos életformát követelve léptek fel. A New Age-től azonban teljesen idegen az intézményesség és szervezetiség, a hierarchia, a dogma, az uniformitás és az exkluzivitás, illetve bármelyik, már eljött vagy jelen levő messiás. Ezért az esetleges közös elemek ellenére sem lehet "New Age-es vallásnak" nevezni az olyan új vallási mozgalmakat, mint amilyen a guruizmus, az újpogányság, a bahá'í és az egyesítő mozgalom, a gnosztikus iskolák vagy a szcientológia.
A New Age-nek a nyugati okkultizmust a hindu vallásossággal keverő teozófia csak annyiban "gyökere", hogy a teozófusok is reménykedtek egy eljövendő jobb (misztikusabb) korban. Ezért a New Age mozgalom megjelenésekor a különféle teozófiai, mágikus, metafizikai és spiritualista körök – ezoterikus zártságuk ellenére is – szimpatizáltak a New Age üzenetével. Ugyanakkor, bár a New Age mozgalom látszólag egyesíteni igyekezett a sok régi iskolát, olyanok is tömegesen bekapcsolódhattak az új misztikus áramlatba, akik a zártabb köröknek sosem voltak vagy lehettek volna a tagjai. Ez a "felvizeződés" idővel természetszerűen magára vonta a konzervatív okkult köröknek a New Age-től való eltávolodását, sőt elhatárolódását.

4. A korszellem többi irányzata

A korfordulók életérzése összetett és feszültségekkel teli, hiszen a változatos jövőképek az emberi szemmel előre látható, s ezért ellentmondásos lehetőségek spektrumát bemutatják be. Egymás mellett találunk olyan egymásnak ellentmondó izmusokat, szellemi, sőt politikai irányzatokat és mozgalmakat, mint pl.

• kultúrevolucionizmus (Most végre felnő az emberiség!) és -katasztrófizmus (Elpusztítjuk magunkat!)

• kultúroptimizmus (A jövő csak jobb lehet!) és -pesszimizmus (Csak ismételjük a múlt hibáit!)

• kultúraktivizmus (A jobb jövőért meg kell küzdeni!) és -passzivizmus (Nincs mit tenni, a dolgok történnek!)

• kultúrvitalizmus (A túlélés minden! Mindent túlélünk!) és -szuicidum (Pusztuljon minden mielőbb!)

Bármelyik irányzatot vesszük is azonban szemügyre, mindegyik az emberi kultúra globális válságának tényéből indul ki (szegénység és gazdagság fokozódó ellenétje, háborúk, rasszizmus stb.). A New Age mozgalom sajátos spirituális kultúrevolucionizmust hirdet, lényegében egy új utópiát, amely kozmikus erőktől eredezteti, illetve várja a nagy változást.

5. A jelen kórképe

a) A racionalizmussal szemben
Az ész (ráció), a beszéd (verbalizmus) eluralkodása elnyomja az ember belső világát és ahhoz kötődő belső értékeit, általában az érzelmeket, az egész lényünkkel való átélést stb. Mivel kielégülni nem tudó létszükségletről van szó, szinte természetes korunk emberének miszticizmusra, antiintellektualizmusra való hajlama, akkor is, ha ez a kompenzálás ugyanolyan végletes, mint a racionalizmus és az intellektualizmus. Ez a szellemi légkör teremt piacot az ezoterika, misztika, gnózis, boszorkányság, okkult tradíciók, paratudományok és így a New Age számára is.
b) Az aktivizmussal szemben
A tevékenység (akció) és a teljesítményorientáltság uralma túlszervezettséget, gépies életvitelt, „működő” kapcsolatokat, illetve túlhajszoltságot eredményez, ami együtt nem hagy teret a testi-lelki pihenés, kikapcsolás, a belső csönd, az önmagunkkal (és egymással) való kapcsolat számára. Ismét csak létszükségletről van szó, ezért természetes korunk emberének menekülése az individuális passzivitáskultúrába (tévé, relaxáció), illetve a New Age centrumok, kiadók és keleti mesterek által kínált meditációs- és jógakurzusokba. c) A technikai civilizációval szemben
A városiasodás elidegeníti az embert a természettől, a másik embertől (elszigetelődés, tömegemberré válás), a túlszabályozott életvitelben beszűkülnek a kapcsolatok, a kapcsolat- és az önkifejezésformák, eluralkodik az életterületenkénti (munkahelyi, családi) álarcviselés vagy én-hasadás, szétesik az egyes ember maga és a családja, közössége. Mivel pedig e létszükségletek sem elégülhetnek ki, e civilizációs betegségek ellen természetes reakcióként különféle ember- és természetvédő mozgalmak, új pszichoterápiás módszerek és kapcsolatkezelő magatartástréningek sora jött létre, köztük természetesen a New Age kifejezetten okkult, vagy fél-, illetve áltudományos terápiái is. Az emberek egyszerűen a kor embertelen hatásai elől menekülnek, illetve e negatív hatásokat igyekeznek aktívan kiegyensúlyozni (kompenzálni). Nyilvánvaló továbbá, hogy nem csak a világ és az emberek helyzetétől, hanem az Egyháztól is függ, hogy az emberek mibe kapaszkodnak bele – Jézus helyett.

6. A mozgalom értékelése

A New Age mozgalom hatásának, jövőbeli szerepének megítéléséhez sok mindent figyelembe kell venni. A kritikusok egy része a mozgalmat hajlamos alulbecsülni vagy éppenséggel túlértékelni. Sok kutató egy közeli világdiktatúra ideológiai alapjának kiáltotta ki. A következő pontokban néhány – kétségkívül újabb kérdéseket is felvető – tény kerül felsorolásra, amelyek segíthetnek a józan értékelésben:

• A New Age csak egy irányzat a korszellem vele ellentétes szellemi és gazdasági-politikai áramlatai között, így a következő évtizedben valószínűleg eldől, hogy az erőviszonyok e mozgalom javára szólnak-e.

• Maga a mozgalom túlságosan összetett szellemi áramlat, és korántsem olyan kikristályosodott világnézet, mint ahogy sok keresztény kritika idáig összefoglalta, rendszerezte. A tanítás nem egységes. Az, hogy néhány mondatban összefoglalható, ami közös, nem feltétlenül jelent egységességet, utalhat az egység minimumszintjére, elégtelenségére is.

• A valóban társadalomátalakító eszmék részletes kidolgozást, hatásosan működő intézményrendszert és tömeges elfogadást követelnek meg. A mozgalomnak azonban egyelőre nincs központja, nincs vezetősége, nincs átfogó egyházi vagy politikai jellegű szervezete, intézményrendszere, nincs közösen elfogadott, mindenki számára mértékadó hitvallása, etikája. A mozgalom intézmény-fóbiája a saját terjedését korlátozza. Alapvető individualizmusa miatt csak önálló vagy elszigetelt egyesületek, központok laza hálózata jött létre, amelyek leginkább konferenciák és fórumokon keresztül érintkeznek egymással.

• Igaz, hogy a New Age a maga hangosságával az USA-ban és Európában a modern ember szellemiségének részévé kezd válni, de a nyugati társadalmakon kívül (Afrika, Dél-Amerika, Ázsia nagy része) szinte ismeretlen és hatástalan. Ázsiában a New Age hívei által gyakorolt misztikus vallási elemek (pl. jóga) a helyi, élő hagyományok részei.

• Kérdéses, hogy a New Age asztrológiai ihletésű utópiája, determinista jövőképének vonzereje és mozgatóereje, illetve relativista erkölcs- és társadalomképe mennyire (lett volna) képes beépülni a közgondolkodásba, és ami a legfontosabb: a társadalom vezető rétegének világnézetébe. A New Age ugyanis egyáltalán nem szolgálja a mai fogyasztói társadalom és az azt fenntartó politikai-gazdasági erők érdekeit, ezért nem csoda, hogy alul is maradt.

• A mozgalom megértéséhez és a megfelelő reagáláshoz szükséges meglátni, hogy mi közös a New Age mozgalomban és a korszellemben, illetve hogy mi az, ami a New Age mozgalom specialitása, s nem a korszellemé. A New Age sajátja a nevében is benne van: egy új utópia. Minden más elem (pl. a populáris okkultizmus) a korszellem része, és nem a New Age mozgalom sajátja. Ezért is élik túl ezek a praktikák a New Age mozgalmat.

7. Az Új Kor vége

Mint minden nyugatról jött szellemi áramlat, a New Age is némi késéssel ért ide. Magyarországon még mindig úgy hat a New Age hulláma, mint kb. tíz évvel ezelőtt az USA-ban, még keletebbre pedig kb. 15-20 év az elmaradás (pl. Oroszországban). Fontos tudni azonban, hogy a mai amerikai tanulmányok már a New Age lejártáról, haláláról, Post New Age korról és szellemiségről írnak.
Az Új Kor ugyanis egyszerűen nem jött el. Az emberiség nem "nőtt fel", és nem fedezte fel magán a fölötte levő új csillagkép automatikus hatását, az új világ jelenlétét és lehetőségeit. A megjósolt katasztrófák sem következtek be, hogy az új világrend alapjai a régi romjain épülhessenek fel. A láthatatlan világban állítólag történt vagy elért nagy, szellemi változásoknak semmi nyoma "itt lent". Az emberiség nem lett jobb: a szegények és a gazdagok között feszültség nem csökkent, a háborúk folytatódnak, a nemzetiségi ellentétek nem csitultak...
A 90-es évek elejére a New Age első nagy hirdetői (pl. Spangler) is elvesztették a mozgalom víziójába vetett hitüket, és ennek cikkekben adtak hangot. Személyes spirituális fejlődésüket fontosnak tartották, de hogy az Új Kor a társadalomban is láthatóan beköszöntsön, azt már nem tartották reálisnak. Az USA-ban azóta rohamosan csökken a "New Age" névnek még a használata is. Sokan visszatértek valamelyik régibb, ezoterikusabb okkult körbe, a legtöbben azonban a mozgalom révén megismert önfejlesztő technikákat privát használatra megtartották. Bár a 80-as években az USA-ban kb. 5 millió ember tartotta magát a New Age hívének, számuk a 90-es évek végére ennek a töredékére csökkent. Utolsó hullámai viszont Kelet-Európában minden bizonnyal még éveken át fognak hatni.
A New Age mozgalom az elmúlt három évtizedben mindenesetre óriási tábort szerzett az okkult hagyományoknak és gyakorlatoknak, magát az "okkult" szót a köztudatban pozitív csengésűvé változtatta, illetve az okkult gyakorlatok egy részét sikerrel átvitte a pszichiátriába (pl. transzperszonális pszichológia).

8. A Szellemi Felemelkedés Mozgalma

Még a 80-as évek végén jelent meg, de csak a 90-es évek végére erősödött meg az új mozgalom, amely a New Age által lerakott alapokról indult tovább. Ennek központi üzenete a Felemelkedés (ascension, mennybemenetelt is jelent), illetve a Szellemi Kiemelkedés (spiritual emergence). A mozgalom gyökerei egyértelműen a 19. századi metafizikai és a 20. század eleji teozófiai mozgalmakig nyúlnak vissza, de üzeneteit mai médiumok fogalmazzák meg (I AM Movement, Solara, 11:11, The Celestine Prophecy stb.).
Az üzenetek szerint a föld lakosságának egy része egyénenként halad felfelé a szellemi tudatosság lépcsőin, és egy bizonyos időpontban "felemelkednek" a transzcendensbe, anélkül, hogy meghalna. Médiumonként eltérő, hogy ebben más, már "Felemelkedett Mesterek" vagy ufók segítenek, mennyei kapuk sora nyílik meg vagy valami más történik. Közös lényeg azonban, hogy az egész bolygó, az emberi faj gyökeres megváltozásáról beszélnek, valamikor a közeljövőben. E mozgalom irodalma magyarul még nemigen jelent meg, de mint minden hullám, ide is el fog érni.
Bár a New Age mozgalom eltemethető, amit a felszínre hozott, továbbra is közöttünk él.

Tetejére

Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont