Apológia > Kultúra > Tudomány PDF verzió (228 KB)

A fajok eredete mint reakció a kortárs természeti teológiára

A tanulmány teljes, 12 oldalas, idézetekkel teli PDF változata letölthető!

Bevezető

A 2009-es év kettős évforduló volt: 200 éve született Charles Darwin, és 150 éve jelent meg fő műve: A fajok eredete természetes kiválasztás útján (ford. Kampis Tamás, Typotex, Budapest, 2006; html formátumban: mek.oszk.hu). Az év során megjelent kiadványok, tanulmányok és programok számát tekintve láthatóan sokan, de sokféle indíttatással, különböző világnézeti háttérrel és igen eltérő színvonalon foglalkoztak Darwinnal és elméletével. A megközelítések többsége azonban vagy nagyon pozitív, vagy nagyon negatív, mintha Darwinnal és elméletével kapcsolatban nem létezne középút. A tudományos körök méltatásai és a különféle vallási-lelkiségi irányzatok kritikus megnyilvánulásai önmagukban is méltók a tanulmányozásra, mert sokat elárulnak korunkról, illetve tudomány és vallás viszonyáról vagy éppen iszonyáról.

Véleményünk szerint az evolúció-elméletnek és Darwin személyének a negatív klisék szintjén maradó kritikája két okkal magyarázható:

• a kritikusok közül csak nagyon kevesen olvasták el Darwin könyvét, és

• még kevesebben gondolkodtak el azon, hogy Darwin a teológus és természetbúvár konkrétan mi ellen érvelt, azaz tulajdonképpen mire reagált?

A fajok eredetét végigolvasva és némi kultúrtörténeti kutatást végezve azonban azt a meglepő felfedezést tehetjük, hogy Darwin

• nagyrészt kora teológai elképzeléseinek az áldozata volt,

• és hogy a legtöbb mai általános műveltségű hívő – a fajok akadálytalan egymásba átalakulásának elképzelését kivéve – a legtöbb dologban Darwinnak adott volna igazat, nem a kortárs teológus természetbúvároknak.

1. Darwin kora, kijelentéseinek háttere

Darwin könyvének elsődleges témája a biológia, így számunkra legalábbis természetes, hogy a kötet kevés teológiai jellegű kijelentést tesz. Az ő korában azonban más volt a helyzet:

• Darwin kora még kulturális szempontból keresztény kor volt, és akkoriban bizonyos kijelentések nem pusztán egy szakma, hanem a társadalom rosszallását is kiválthatta;

• Darwin korában tudománynak (science) elsősorban a fizika és a matematika számított, a biológia még nem, mert sok amatőr természetbúvár civilben lelkész volt, és a tudományos megfigyeléseik teológiai kijelentésekkel keveredtek;

• Darwinnak ezért szükségszerűen reagálnia kellett, és kezdetben óvatosan kellett reagálnia a természettudós kollégák bevett teológiai alapmegfontolásaira, amelyek meghatározták az általuk művelt tudomány színvonalát.

Darwin tehát tett teológiai jellegű kijelentéseket, méghozzá komoly kijelentéseket, de ebben a könyvében még óvatos volt, mert például az ember evolúciójáról nem beszélt konkrétan. Elméletét csak 1871-es Az ember leszármazása című könyvében alkalmazta következetesen az emberre is.

2. Darwin szóhasználata

Ami Darwin szóhasználatát illeti, az „Isten” szó ötször fordul elő, a „Teremtő” kilencszer, de ha velük nem a kortárs teológia Istenére utal, akkor egyszerűen „a természet” szinonimái; ugyanígy, a „teremtmény” szó alatt sem bibliai értelemben vett teremtményt értett, hanem csupán „valamilyen módon létrejött lényt”.

3. Mi baja volt Darwinnak, a természetbúvárnak?

Darwin, a természetbúvár problémafelvetéseinek döntő többsége az élőlények ún. „független teremtésébe” (special creation) vetett hittel kapcsolatosak. A többséginek tekinthető – de már akkoriban is vitatott – kortárs elképzelés ugyanis nem merült ki abban, hogy Isten teremtette a különféle élőlényeket, hanem olyasmiket is állított, amelyeket a Szentírás kifejezetten nem állít:

… (1) minden egyes mai faj Isten külön, egykori teremtésének az eredménye, tehát amelyik ma létezik, az kezdettől fogva létezik, a többi élőlénytől függetlenül

… (2) minden faj egy bizonyos helyre lett teremtve, és a fajok nem költöztek máshova, tehát ma is ott léteznek, és ott figyelhetők meg, ahol mindig is voltak,

… (3) a fajok tehát nem változtak semmit, hanem pontosan olyanok, amilyennek teremtve lettek.

Döntő jelentősége van annak a ténynek, hogy a fenti három elképzelés nem a bibliai szövegből következik, hanem csupán a kortárs teológiából. Ennek megfelelően az egész könyvben végig láthatjuk, hogy Darwin problémafelvetései tárgya nem pusztán a bibliai teremtéshit volt, hanem annak a fenti kortárs elképzelésekkel kiegészített változata, amelyek ellen természetbúvárként, tenyésztőként okkal és joggal érvelt (a lények bizony költöznek, elkülönülnek, változnak).

[IDÉZETEK]

4. Mi bajunk lehet Darwinnal?

Ami teológiai szempontból valóban ma is problematikus elem Darwin gondolatvilágában:

… (1) A bibliai teremtéstan és a kortárs elképzelések összemosódása: Darwin nem tudta szétválasztani azt, amit a Biblia valóban állít, attól, amit a kortárs teológusok a Bibliára hivatkozva állítottak (pl. fixizmus), ezért tragikus módon mindkettőt elvetette.

… (2) A „faj” fogalmának feloldása a változatok sorozatában: Darwin a változatokat olyan mértékben egymásba folyónak akarta látni, hogy a faj fogalmát egyszerűen kiiktatta, pedig nem véletlenül van használatban még ma is tucatnyi tudományos faj-fogalom. Darwin az embert pusztán biológiai alapon elhelyezte az állatok sorában, bízva abban, hogy elmélete majd magyarázatot ad az ember különlegességére (öntudat, istentudat, haláltudat).

… (3) A tudományos haladásba vetett korlátlan optimizmus: Darwin, bár tudta, hogy a különféle fajok egymásba olvadására nincs közvetlen tapasztalati bizonyíték, a tudományos haladásban bízva úgy hitte, hogy majd elég bizonyítékot fognak találni, és elmélete révén a tudomány majd megállapíthatja, hogyan keletkezett, illetve micsoda az élet és az emberi öntudat.

[IDÉZETEK]

5. Darwin természet-kritikája

Darwin néha magát Istent vonja kérdőre, hogy ti. miért olyan a világ, amilyen. Úgy látja, van mit számon kérni a kortárs elképzelés Teremtőjén, hiszen a saját elképzeléseit tartja a mércének:

[IDÉZETEK]

Bár itt és most nem térhetünk ki Darwin, a teológus problémafelvetéseire, egy idézet erejéig utalhatunk a teodicea problémájára, amely Darwint egész életét végigkísérte (ha létezik a Jó Isten, miért engedi meg a szenvedést?). Bár Isten létével kapcsolatban agnosztikus maradt, a szenvedés kérdését elviselhetőbbnek érezte, ha a számára kifürkészhetetlen személyes Isten helyett megismerhető, bár személytelen természeti erők uralják a természet folyamatait és az életet:

[IDÉZETEK]

6. Darwin ésaz értelmes tervezettség

Darwin a szem esetében bevallja, hogy számára is megtervezettnek tűnik, mégis elutasítja egy természetfeletti, a természeti folyamatokat megtervező és figyelemmel kísérő (azaz tkp. teremtő és gondviselő) intelligencia feltételezését: az, hogy a szem megtervezettsége elsőre mindenkinek nyilvánvaló („a nép hangja”, „természetes”), még nem bizonyít semmit; ha megvannak a kialakuláshoz szükséges átmeneti formák, nincs szükség tervezőre, és az evolúció-elmélet fenntartható (153. oldal); a szem ugyan hasonlítható ember alkotta tárgyhoz (távcső), de csak mert felismerjük az ember alkotta dolgokat, nem feltételezhetjük, hogy az ember és az Isten alkotta tárgyak alkotottságának azonos jelei vannak.

Darwin valójában csak annyit tesz, hogy az „Teremtő” szót (azaz Istent) a „valamiféle erő” (a természet) fogalmával helyettesíti, amelyet számára a „természetes kiválasztás vagy a legalkalmasabb túlélése” képvisel, de gyakorlatilag a teremtő és gondviselő Isten tevékenységet tulajdonítja neki (157. oldal).

[IDÉZETEK]

7. Darwin reakciója a teológiai érvekre

Darwin számára a valóság megismerésének egyetlen eszköze a tudomány naturalizmusa volt, ezért kritikusai teológiai jellegű (?) érveit azzal söpörte le az asztalról, hogy azok nem tudományos érvek, ráadásul csak újabb kérdéseket vetnek fel:

[IDÉZETEK]

Összefoglalás

Ha Darwint valóban meg akarjuk érteni, mielőtt munkásságát értékelnénk, egyrészt őt magát kell olvasnunk, másrészt őt magát kell megértenünk, és a kort, amelyre reagált, illetve amely őrá reagált. Darwin személyében látnunk kell egyfelől a kelletlen teológust (hiszen csak erről volt diplomája), aki nemigen kívánt elmerülni a bibliai részletekben, másfelől a lelkes és a részletekben élvezettel elmerülő természetbúvárt, aki okkal és joggal lázadt fel kora természeti teológiája ellen, amely nemigen tűrt revíziót vagy középutas megoldást. Végül, látnunk kell az embert, aki nem kapott kielégítő választ a szenvedés kérdésére – ezzel azonban már egy másik tanulmányunk foglalkozik.

A tanulmány teljes, 12 oldalas, idézetekkel teli PDF változata letölthető!

Tetejére

Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont