Bibliaértelmezési alapelvek
Bibliaértelmezési alapelvek
© dr. Szalai András, Apológia Kutatóközpont, www.apologia.hu (v.2. 2016.03.08.) PDF
Mint minden szentírást, a keresztény Bibliát is értelmezni
kell. Bár a fő üzenetet egy gyermek is megértheti, naivitás azt hinni, hogy
minden mondata minden kor minden olvasója számára világos és magától értetődő. Mivel
egyes részleteket a hívők is eltérő módon értelmeznek, jogos a kérdés, hogy mi
alapján dönthetjük el, melyik a helyes vagy legvalószínűbb értelmezés? A Biblia
helyes értelmezésének ráadásul döntő jelentősége van a hit és a hitélet
számára. Dicséretes, ha ahhoz akarjuk tartani magunkat, amit Isten üzen, de
tudnunk kell, hogy egy szöveg pontosan mit állít, és mit nem, illetve hogy amit
állít, az nekünk is szól-e, és ha igen, milyen értelemben? Mindennek lehetséges
és érdemes is utánajárni. Nincs ugyanis olyan hitéleti szélsőség vagy hamis tanítás,
amely ne úgy született volna, hogy figyelmen kívül hagyták az alapvető értelmezési szabályokat.
Elöljáróban: a bibliaértelmezés és
magyarázás folyamatát exegézisnek nevezzük,
az értelmezés módszertanának tudományát pedig hermeneutikának.
1. A Biblia sajátságai
A Biblia értelmezésének alapelvei
közé tartozik először is a bibliai szöveg néhány sajátossága.
1.1. A kinyilatkoztatás folyamatosan bővült
A keresztény Biblia szövege
hosszú időn át, az i.e. 15-5. sz. között (Ószövetség), illetve az i.sz. 1.
században keletkezett (Újszövetség). Isten a történelemben, a népével való
együttélés során, illetve közéjük születve a legkülönbözőbb élethelyzetekben
akarta bemutatni önmagát, illetve közölte a világról és az emberről a
tudnivalókat. Ezért a legtöbb teológiai témát illetően elmondhatjuk, hogy
Ábrahámnál többet tudott Mózes, Mózesnél többet tudtak a próféták, még többet
mondott Jézus, és a Szentlélek az apostolokat végül elvezette a teljes
igazságra. Mivel tehát a kinyilatkoztatás folyamatában fokozatosságot vagy
fejlődést láthatunk (progresszivitást), a
korábbi szövegeket a későbbiek
fényében kell értékelnünk és értelmeznünk.
1.2. A kinyilatkoztatás önmagát magyarázza
A Biblia szövegét kb. negyven, nagyon különböző korban élő, foglalkozású, képzettségű és karakterű ember írta le. Tanítása mégis egységes, mert Isten értelmesen szól, és önmagának nem mond ellent. Ha tehát mi valamit ellentmondásosnak látunk, érdemes tovább kutatnunk. Ha feltárjuk a Szentírás belső összefüggéseit, azaz összeszedjük mindazt, amit egy témáról a teljes szöveg elmond, többnyire világossá válnak az első látásra nehezen érthető vagy ellentmondásosnak tűnő kijelentések. Ebben az értelemben tehát az Írás önmagát magyarázza. Ennek felismerésében segítenek a bibliakiadások lap alján vagy szélén található referenciái: utalások más bibliai szövegekre, amelyek szintén az adott témáról szólnak.
2. A megfigyelendő részletek
- A szövegkörnyezet, azaz a beszédhelyzet
vagy gondolatmenet: ki, kinek, mit, hol, mikor, hogyan, miért mond vagy ír?
- A történelmi összefüggések,
kulturális szokások, földrajzi, éghajlati viszonyok.
- Az adott szöveg műfaja és annak
eszközei: vers vagy próza? énekelt vagy felolvasott szöveg? értekezés?
körlevél? hasonlat? allegória? stb.
- Az adott részletben felhasznált
szavak általános bibliai használata, jelentésköre; pl. „világ” = a kozmosz
(Zsid 11:3), az emberiség (Jn 3:16), kísértéssel teli korunk (1Jn 2:15), vagy
„test” = fizikai test (Róm 13:14), egész lényünk (Róm 12:1), bűnös hajlamaink
(Gal 5:16-21), egy halandó (ApCsel 2:17) stb.
- Az adott szakaszban gyakran
előforduló, ún. kulcsszavak; pl. Ef 4:1-16 „egy”, 1Jn 4:7-21 „szeretet” stb.
- Az adott könyv egészének alapvető
üzenete, ún. kulcsmondata; pl. a Bírákban a 21:25, a Márkban a 10:45 stb.
- Az eredeti szöveg ismeretének
hiányában érdemes összehasonlítani a közismert, megbízható fordításokat (pl. a Magyar
Bibliatársulat és a Szent István Társulat kiadásait).
3. A követendő alapelvek
- A
fentiek és az alábbiak szem előtt tartásával a Biblia szövegét általában érthetjük szó szerint.
- Az
azonban, hogy egy mondat „benne van a Bibliában”, még nem jelenti azt, hogy „ez
a Biblia tanítása”; pl. benne van az is, hogy „Nincs Isten…”, de a mondat
folytatása ez: „…gondolja a bolond” (Zsolt 14:1). Tehát csak azt tekintjük a Biblia tanításának, amit a Biblia (1)
egésze (2) konkrétan állít az adott témáról, minden más a mi értelmezésünk.
- Az
egyes mondatokat ne önálló „versekként” (ld. Károli Biblia), hanem mindig a szövegkörnyezet részeként, a gondolatmeneten
vagy beszédhelyzeten belül értelmezzük; pl. a Mt 18:20 eredetileg a
gyülekezeti fegyelem gyakorlásához szükséges két-három tanúról szól, nem minden
két-három hívőről, akik összejönnek.
- A
nehezebben érthető részeket az egyértelmű
részek alapján értelmezzük; pl. Lk 18:19 (csak Isten jó – Jézus Isten?) vö.
Jn 1:1, 10:30,33, 11:25, Zsid 1:1-3, Fil 2:6-11, Kol 2:9, Róm 9:5, Tit 2:13,
1Jn 5:20 stb.
- Bizonyos
bibliai parancsok történelmi és
kulturális hátterét figyelembe kell venni; pl. az 1Kor 16:2 egy konkrét gyűjtésre
utalt (vö. ApCsel 27:30), nem a kötelező vasárnapi perselyezés szokását vezette
be.
- A
történelmi beszámolók egyes jeleneteit, történéseit a tanítói részek alapján
értelmezzük és értékeljük; pl. ApCsel 5:1-11 vö. Jak 1:13, 1Jn 1:8-10, 5:16-17.
- A
példátlan, rendkívüli történéseket ne
vegyük normának; pl. a ApCsel 19:11-12 nem a ruhadarabok általi gyógyítás
módszerét vezette be.
- A kinyilatkoztatás fokozatossága miatt a régebbi (ószövetségi) kijelentésekkel szemben az újabb és bővebb (újszövetségi) kijelentéseket követjük, pl. Préd 8:15 vö. 1Kor 15:19,32, 2Kor 5:8, Fil 3:21.
A Biblia a miénktől sokban eltérő
korban és kultúrában keletkezett, ezért helyes értelmezéséhez szükségünk van
bizonyos bibliai segédeszközökre:
- ún. bibliai bevezetésre,
amelyekből megtudhatjuk, hogy a Biblia maga és az egyes bibliai könyvek milyen
körülmények között hogyan keletkeztek, mi a tartalmuk, milyen a felépítésük
stb.
- egy jó bibliai lexikonra,
amelyben utánanézhetünk annak, hogy ki kicsoda, mi micsoda (tárgyak, növények),
mi hol van (térkép), illetve hogy a Biblia egyes szavainak mi a jelentésköre
(szótár), és hogy egyes témákról mi mindent ír (téma szerinti összefoglaló)
- egy jó bibliai konkordanciára
(szókönyvre), hogy a keresett bibliaverset vagy egy kifejezést az összes előfordulási
hely felsorolásában könnyen megtalálhassuk
- egy
vagy több bibliai kommentárra (a Biblia szövegét magyarázó jegyzetekre),
amely feltárja a szöveg történelmi, kulturális, nyelvi hátterét, segít meglátni
a belső összefüggéseket, az egyes részletek jelentőségét, illetve segít a
könnyen félreérthető vagy nehezen érthető kijelentések értelmezésében.
5. A Biblia magyarázása
A kifejezés eredetije azt jelenti: „egyenes irányban átvágni”
egy területen, kerülő utak nélkül nekivágni egy útnak, átvitt értelemben
helyesen előadni vagy tenni valamit (vö. Fil 3:16). A tanítás tehát legyen
- egyszerű, amely
nem művészi erejével vagy bölcseleti alkotásként próbál hatni
- lényegre törő, amely nem vész el a részletekben,
teológiai vitatémákban vagy szemléltetésekben
- gyakorlatias, és nem életidegen vagy
szenteskedő.
Ha a Szentírás értelmezése és magyarázása során figyelembe
vesszük az alábbi négy szempontot,
akkor minden bizonnyal nem tévedünk el. Kérdezzük meg magunkat, hogy amire
jutottunk, összeegyeztethető-e
- a
teljes Írás belső összefüggéseivel (Máshol mit tanít még erről?)
- a
józan krisztusi ésszel (A gondolatsor és a következtetésünk logikus?)
- a
közös keresztény tapasztalattal (Ez így élhető, és összhangban van Isten
pedagógiájával?)
- az
egyetemes és a felekezeti hitvallásokkal (Nem mond ellent az alapvető keresztény
meggyőződéseknek, részletkérdésekben egyházunk álláspontjának?)
Szakirodalom
- Almási Tibor: Hermeneutika (GyuRó Art-Press, é.n.)
- Carson, D. A.: Exegetikai tévedések (KIA, 2003)
- Dér Katalin: A Biblia olvasása (Kairosz, 2008)
- Érted is,
amit olvasol? – Bibliatanulmányozás kezdőknek (KIA, 2002)
- Érted is,
amit olvasol? – Bibliatanulmányozás haladóknak (KIA, 2002)
- Fabinyi Tibor: A keresztény hermeneutika kérdései és története (Hermeneutikai
Kutatóközpont, 1998)
- Gordon Fee, Douglas Stuart: Kétélű kard (Harmat, 1996)
- Osborne, Grant R.: A hermeneutika spirálisa (KIA, 2002)
- Tóth Kálmán: Bibliafordítás – bibliamagyarázás (Kálvin, 1994)