Keresztyén vagy keresztény?

© dr. Szalai András, Apológia Kutatóközpont, www.apologia.hu (v.2. 2015.04.13.) PDF

A „keresztyén” vagy „keresztény” elnevezés görög eredetű, bibliai kifejezés, de a magyarba szláv közvetítéssel került, és több hangtani változáson is átment. Ma a régies „-tyén” végződésű alakot szinte csak a protestánsok használják, a modern „-tény” végződésűt pedig főleg a katolikusok, de protestánsok is. A legtöbb ember számára ennek nincs jelentősége, de olyanok is vannak, akik egyik vagy másik forma használata mellett kardoskodnak. Hogy van-e értelme a vitának, azt talán segítenek eldönteni az alábbi nyelvtörténeti adatok.

1. Eredet és eredeti jelentés

A görög khrisztianosz a Khrisztosz = „(olajjal) Felkent” szóból ered, a Khrisztosz cím pedig a khriszma = „kenőcs” vagy „kenet” szóból képzett alak. A kifejezés hátterében a héber masiah = „olajjal felkent”, azaz „felhatalmazott” vagy „beiktatott” (király, pap, próféta) cím áll. A görög khrisztianosz ennek formahű fordítása, és ennek a latin változata (Christianus) került át a legtöbb európai nyelvbe.

A Khrisztosz-ból képzett melléknévi alak, a khrisztianosz jelentése tkp. „Krisztus (párt)híve”, ahogy például a héródianosz „Heródes (párt)hívére” utalt. A mai konszenzus szerint tehát a kifejezés ragadványnév, és eredetileg pejoratív megjelölés, azaz gúnynév volt (Varga 1992:1019, NIDNTT 2000:610 stb.), de maguk a khrisztianoi számára nem maradt az (ld. 1Pt 4:16).

A keresztyén/keresztény név az Újszövetség legújabb görög szövegkiadásában (Nestle-Aland 28) csak háromszor található, és a magyar revideált új fordításban (RÚF 2014) pedig „tyén”-es alakban olvasható:

  • ApCsel 11:26 „A tanítványokat pedig Antiókhiban nevezték először keresztyéneknek (khrisztianousz).”
  • ApCsel 26:28 „Agrippa így szólt Pálhoz: Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné (khrisztianon) legyek!”
  • 1Pt 4:16 „Ha azonban valaki mint keresztyén (khrisztianosz) szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel.”

A keresztyén/keresztény szónak tehát etimológiai szempontból nincs köze a „kereszt” szóhoz, bár a kereszténységnek az elmúlt másfél ezer évben a kereszt lett a legelterjedtebb szimbóluma, és „a kereszt vallása”-ként emlegetik. (Amíg a római keresztre feszítés borzalma ki nem kopott a köztudatból, Krisztus hívei más jelképeket használtak, pl. hal, horgony, szőlőtő stb.)

2. Átvétel és változások

A görög szó érdekes módon nem latin, hanem szláv közvetítéssel került be a magyar nyelvbe. A szó hangalaki változásának folyamata a következő volt:

  • görög khrisztianosz
  • szláv krisztyán vagy kresztyán
  • ómagyar „kirisztyán”, majd „keresztyén”
  • végül a 18. sz-tól a modern „keresztény”.

Az etimológiai szótár (Zaicz 2006:401) szócikke szerint:

  • [1263 tn. (?) 1372 u.] Szláv, valószínűleg horvát-szerb vagy szlovén jövevényszó, vö. horvát-szerb kršćanin, krstiján ‘keresztény’, szlovák kresťan ‘keresztény’, orosz [kresz­tjanyin] ‘paraszt’, orosz régi nyelvi [kresztyjan] ‘paraszt, keresztény’. A szláv szavak a görög Krisztianosz ‘keresztény’ és a latin Christianus ‘keresztény’ főnévre vezethetők vissza. A magyarba talán a nyugati kereszténység műszava­ként került egy déli szláv nyelvből. Az eredeti keresztyén hangalak hangrendi kiegyenlítődéssel jött létre. A 18. század végétől a keresztény alak a katolikus, a keresztyén változat pedig a protestáns szóhasználatban él. A szétválást a keresz­tény szó régi nyelvi ‘római katolikus vallású személy’ jelentése [1907] magya­ráz­za. Főnévi származéka a kereszténység [1456 k.].

A szócikk két pontatlanságára fel kell hívni a figyelmet. Először is, a tárgyalt kifejezés nem egyházi „műszó”, hanem bibliai eredetű. Másodszor, a 18. századtól valóban eltérő szóhasználat alakult ki (a katolikus keresztény, a protestáns keresztyén), de ezt nem „magyarázza” az idézett 1907-es meghatározás, hanem csak illusztrálja.

3. Nyelvhelyesség, használat, elterjedtség

A mai nyelvészek szerint egyik változat sem hibás, mindkettő elfogadható. A két változat között eredetileg, illetve végső soron nincs tartalmi különbség: Krisztus híveire utal.

  • A hagyományos „keresztyén” változat nemigen vált ki szóasszociációt, ezért a név jelentése teljesen magyarázatra szorul.
  • A modern „keresztény” változatról sokan – etimológiai szempontból hibásan, bár teológiai szempontból elfogadható módon – a keresztre asszociálnak, ezért a név eredete az, ami magyarázatra szorul.

A modern alak ugyanis népetimológia szülötte: 18. századi katolikus prédikátorok úgy akartak – naiv, de praktikus módon – „instant” értelmet adni a „keresztyén” kifejezésnek, hogy belehallották, belemagyarázták a „kereszt” szót. Így lett a „kereszténység” a kereszt vallása a magyar köztudatban. (Más nyelvekben ilyen áthallást nemigen találunk.)

A „keresztyén” változat a régebbi, a 18. sz-ig minden felekezet és bibliafordítás (Károli, Káldi) ezt használta. A szavak kiejtése, jelentése és használata azonban a századok során módosul, és e szó esetében is ez történt:

  • Ma szinte kizárólag protestáns felekezetek tagjai, illetve a Károli Biblia revízióit (1908, 2011) és az új protestáns fordítás kiadásait (1975, 1990, 2014) olvasók használják.
  • Ugyanakkor egy felekezetben sem használják kizárólagosan: elmondható, hogy a reformátusok többsége ezt használja, de az összes többi protestáns hátterű felekezet tagjai vegyesen mindkettőt, bár eltérő arányban.
  • Napjainkra a magyar nyelv hangtani változásai és a közhasználattól eltérő alakja miatt régiesen hat.

A „keresztény” változat a 18. század óta – a hazai katolikus többség miatt eleve, illetve a nyelvújítók révén – elterjedtebb, így

  • Ez a mai magyar közhasználatnak megfelelő kifejezés (ld. az értelmező és idegennyelvi szótárakat).  
  • Ehhez igazodnak a katolikus bibliafordítások (Békés-Dalos, Szent István Társulat, Káldi-Neovulgáta), illetve a protestáns hátterű Egyszerű fordítás (EFO 2012).

Hogy ki melyiket használja, annak eldöntése gyakorlatilag felekezeti kultúrától, korosztálytól és egyéni választástól függ, tehát a választás megszokás dolga. A jelentősége is ennyi: ki mihez szokott hozzá a saját családjában vagy felekezeté­ben, illetve melyiket tudja könnyebben kiejteni?

Végül megjegyzendő, hogy a kérdés egy tágabb témakör vagy inkább probléma-kör része: a hagyományos magyar egyházi és a bibliai nyelvezet már nem csak az egyházon kívül állók számára nehezen érthető vagy könnyen félreérthető, hanem a tagok számára is. Ezt természetesen inkább a fiatalabb nemzedék és az egyházon kívül szocializálódott áttérők érzékelik. 

Források

  • Fejes László: „Keresztyén vagy keresztény?” In: Nyelv és tudomány, www.nyest.hu/hirek/kereszteny-vagy-keresztyen (2013.08.05.)
  • Prószéky Gábor: A katolikus és a protestáns nyelvezet sajátosságai – előadás, PPKE-HTK, 2010.10.28, In: Ökumené, XVII. évfolyam 2. szám
  • Strutwolf, Holger (ed): Novum Testamentum Graece (28th Revised Edition), Institut für Neutestamentliche Textforschung, Münster/Westfalen, Deutsche Bibelgesellschaft (2nd Corrected Printing), 2013
  • Varga János Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár, Református Zsinati Iroda, Budapest, 1992
  • Verbrugge, Verlyn D. (ed): New International Dictionary of New Testament Theology (NIDNTT), Zondervan, Grand Rapids, Michigan, 2000
  • Zaicz Gábor (szerk.): Etimológiai szótár – Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006


 .