Ef 2:8 A hit az, ami Isten ajándéka?

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; …”

Probléma

Ha a mondatot a gondolatmenetből kiszakítva értelmezzük, úgy tűnhet, hogy a hit az, ami nem tőlünk van, hanem Isten ajándéka. Ebből az következne, hogy csak az jutna hitre, akinek Isten ezt megadja, de akkor milyen alapon kéri számon az emberektől a hitet (ld. sok bibliai szövegben)?

Értelmezés

Először is, az egész 2. rész, így az első tíz vers gondolatmenete is éles ellentétekre épül. Pál a hívőket egyfelől a múltjukra emlékezteti (erkölcsi halál állapota, e világi életmód, érzékek rabsága, Isten haragjára méltó állapot), másfelől a forduló pontra (Isten gazdag irgalma, nagy szeretete, mérhetetlen kegyelme), illetve annak üdvözítő hatására (Krisztussal együtt életre keltett, és újrateremtett jótettekre). 

Kétszer is (2:5,8) kimondja, hogy „kegyelemből van” üdvösségünk, tehát üdvösségünk puszta lehetősége is Istennek köszönhető. Ezért írja a 8. versben, hogy ez: ti. az üdvösség nem tőlünk van, hanem Isten ajándéka. 

Az ajándék (dóron) fogalma kizár bármilyen ellenszolgáltatást, és az ajándékozó szándékáról, tettéről szól. Nem olyasmi tehát, amit azért kap az ember, amit megtett, elért vagy kiérdemelt (vö. 9. vers: „nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék”). 

A hit nem is cselekedet, amivel dicsekedni lehetne, csupán a Krisztusban adott üdvösség elfogadásának módja: a megajándékozott ember reakciója. (A görög pisztisz jelentésköre: hit, bizalom, hűség, hitelesség.)

Alkalmazás

Ajándékot is azért veszünk át örömmel, mert meg vagyunk lepve („De Isten…”), megérezzük az ajándékozó jó szándékát („gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért”, „irántuk való jóságából”), felfogjuk az ajándék értékét („halottak voltunk bűneinkben”, „haragra méltók voltunk”, de „Krisztussal együtt életre keltett … a mennyei világba ültetett”, „az ő alkotása vagyunk”). 

Mivel minden okunk megvan az ajándékozóba vetett bizalomra, „hit által”, azaz bizalommal átvehetjük ajándékát. Bízni ugyanis az embernek kell, ez az ő feladata, ezért kéri számon rajta az Isten (4Móz 14:11 20:12 2Kir 17:14 Zsolt 78:21-22 Mt 21:32 Lk 1:20 22:67 Jn 3:12,18,36 5:38,47 6:64 8:24,43,46 16:9 ApCsel 19:9 28:24 Róm 9:32 2Thessz 1:10 2:12 1Pt 4:17 1Jn 5:10 Júd 5).


 .