Egymás terhét hordozzuk, vagy a magunkét?

Gal 6:2 Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.

Gal 6:5 Mert mindenki a maga terhét hordozza.

Probléma

A hagyományos fordításokban a Gal 6:2-ben és 6:5-ben is a „teher” szó áll, de míg az első mondat szerint egymás terhét kell hordoznunk, a másik mondat szerint mindenki a saját terhét hordozza. Kérdés, hogy miről szól Pál gondolatmenete, és hogy ugyanaz-a szó áll-e mindkét mondatban?   

Fordítás

Gal 6:2

  • Görög eredeti: …allélón ta barén basztadzate…
  • Formahű fordítás: „…egymás terheit hordozzátok …”
  • Értelmező fordítás: ue.

Gal 6:5

  • Görög eredeti: hekasztosz gar to idion fortion basztaszei
  • Formahű fordítás: „Mert mindenki a maga terhét / rakományát fogja hordozni.”
  • Értelmező fordítás: „Mert mindenki a saját rakományát / batyuját hordozza.”    

Indoklás

Pál apostol a 6:1-ben arról ír, hogyan kezelje a közösség azt, akit rajtakaptak valamilyen vétekben: a lelki emberek lelki módon. Mivel ők is esendő emberek, a vétkesben is lássák meg az embert, bánjanak vele szelíden, segítsék a helyreállásban, de közben a bűn csábító hatása miatt vigyázzanak magukra is. Így tulajdonképpen egymás terhét hordozva Krisztus törvényét töltik be (6:2).

A 6:2-ben álló görög barosz alapjelentése bármiféle teher vagy súly; pozitív átvitt értelme lehet méltóság, befolyás (amikor valakinek „súlya” van), de itt negatív átvitt értelemben vett lelki teherre, a kísérthetőség és a konkrét vétek súlyára utal. A 6:3 szerint ilyen teher bárkire ránehezedhet, aki azonban túl sokat képzel magáról, és csak másról tudja elképzelni, hogy elbukik, önmagáról nem, az saját magát csapja be.

A 6:4 fordítása nem könnyű. A mondat eleje egyértelmű: (inkább) mindenki a saját tetteit vizsgálja meg (ÚFO, RÚF, KNV) vagy tegye mérlegre (SZIT). A folytatás értelmezése azonban eltérő: „dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé” (SZIT, B-D), vagy: „akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval” (ÚFO, RÚF), vagy: „akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekvése, nem másra nézve” (KB, ÚRK). 

A gondolatmenetbe talán jobban illik ez a fordítás: beképzeltség és önbecsapás helyett (ld. 6:3) inkább mindenki „a saját tetteit” (ton ergon heautú) „vizsgálja / vizsgálgassa” (dokimadzetó), és akkor „egyedül önmagához képest” (eisz heauton monon) „lesz mivel dicsekedni” (to kaükhéma hexei), „és nem a másikhoz képest” (kai úk eisz ton heteron).

Pál tehát a 6:3-4-ben alázatra inti a lelki segítőket, hogy ne másokhoz mérjék magukat. Az a kérdés, hogy önmagukhoz képest hol tartanak. Ezek után írja a 6:5-ben: „Mert mindenki a maga rakományát / batyuját hordozza.” Bár az igék jövő idejű alakban állnak (lesz dicsekvése, fogja hordozni), ez nem feltétlenül a jövőre, pl. az ítélet napjára utal, inkább az önvizsgálat eredményére.

A legtöbb magyar fordításban a 6:5-ben is „teher” áll, ezért tűnik úgy, hogy ellentmond a 6:2-nek. Itt azonban nem a barosz (súly, teher) áll, hanem a fortion (teher, rakomány). Ez a főnév nem annyira a súlyra utal, inkább kimért és mozgatandó teherre: kocsi- vagy hajórakományra. Igei alakja (fortidzó) is igavonásként, elhordozhatatlan kocsi­rakományként utal az embercsinálta vallási kötelességekre (Mt 11:28-29, Lk 11:46).

Pál apostol tehát a 6:2-ben a vétkek időnként ránk nehezedő súlyáról beszél, ami miatt bárki elbotolhat, de a megfelelő emberek a megfelelő módon segíthetnek neki a helyreállásban. A 6:5-ben, segítőket alázatra intő gondolatmenete végén pedig arra mutat rá, hogy „mindenkinek saját magáért kell felelősséget vállalnia” (EFO), vagy Pál képi megfogalmazásával: mindenkinek megvan az állandó, személyes rakománya, vagy magyarul inkább „batyuja”, amit más nem vihet helyette, amit neki kell szortíroznia (értéket hordoz vagy szemetet visz), és amiért ő felel.


 .