Jel 13:18 Az antikrisztus száma 666?

„Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.” 

Probléma

A Jelenések könyvének magyar fordításaiban a második „fenevad” száma rendszerint úgy jelenik meg, hogy „hatszázhatvanhat”, amit mai nyugati kultúránkban automatikusan így írunk le számmal: 666. Egyes angol fordításokban már eleve a szám jelenik meg.

Sok történelmi alakra (római császárra, pápára, politikusra) sütötték már rá mint az antikrisztus számát, az újkori sátánista szimbolikában a Sátán száma lett, korunk végváró spekulációiban pedig pl. a barcode elválasztó vonalaival lett azonosítva. 

Az eredeti görög szövegben azonban nem három hatos áll, az arab számokkal (666) való bármilyen spekuláció ezért csak téveszméhez vezethet. Ráadásul a szám nem magáé a sárkányé, azaz a Sátáné (ld. Jel 12. fej.), hanem a tengerből feljött első fenevadé (Jel 13:1-10, aki az Antikrisztus, vö. 2Thessz 2:3-4) vagy a második, földből feljövő fenavadé, a hamis prófétáé.

Háttéradatok

Mindenki hallott már a „római” számokról, pedig azok valójában latin betűk (pl. XIV. kerület). Az ókori héber, görög és latin nyelvekben ugyanis nem léteztek számok. Számok híján a betűknek tulajdonítottak számértéket. Például a héber alef = 1, béth = 2, gimel = 3, a görög alfa = 1, béta = 2, gamma = 3 és így tovább. 

Mai számainkat a középkorban vettük át arab közvetítéssel a szanszkritból. Az 1. sz-ban íródott Jelenések könyve görög szövegében tehát eleve nem lehetett három egyforma szám (666). A szentíró és az első olvasók fejében nem jelenhetett meg a ma ismert három hatos.

A Jel 13:18 fennmaradt kézirataiban ugyanis vagy három görög betű áll egymás mellett: khi, kszi és szigma, amelyek számértéke 600, 60 és 6, vagy pedig maga a szám áll kiírva: hexakoszioi hexékonta hex (hatszáz hatvan hat).

A Jel egyik legrégebbi, 2. sz-i papirusz töredékén (P115) és egy 5. sz-i kódexben (C 04, Codex Emphaemi Rescriptus) érdekes módon 616 (khi, ióta, szigma, illetve hexakoszioi deka hex) áll. Ezt a variánst a 2. sz-i Iréneusz egyházatya is ismerte, de a 666-os variánst jobbnak és régebbinek tartotta (akárcsak a mai szövegkritika).

A szöveg formahű fordításban így hangzik: „Itt van a bölcsesség (helye)! Akinek esze van, számolja ki / vegye számításba a fenevad számát, mert (az) ember száma, és az ő száma hatszázhatvanhat.”

Értelmezés

Mivel az 1. sz. óta folyik a találgatás, hogy kire utal a szám, valószínűleg mi sem fogjuk kitalálni. Nem azért, mert senki sem elég értelmes a megfejtéshez, hanem mert a szimbolikus nyelvezetű szövegek értelme rendszerint több rétegű, és különben sem matekra, hanem bölcsességre van szükség. 

A történelmi alkalmazást jól példázza, hogy sok ókeresztény olvasó gondolt egy római uralkodóra, konkrétan Néróra, aki először üldözte a keresztényeket. Nevének számösszege héber (!) betűkkel leírva csakugyan 666 vagy 616. A Jelenések azonban görögül íródott, és logikusnak tűnik, hogy az író az olvasótól a görög ABC számértékeinek alkalmazását várta el. Néró ráadásul 68-ban meghalt, a Jelenések pedig 90 körül keletkezett, Domitianus idején. Ugyanakkor Domitianust Nero Redivivus (Feltámadt Néró) néven is emlegették, mert ő is rövid, de heves keresztényüldözést indított. Ha Néró az egyházban a keresztényüldöző császár archetipusa lett, Domitianus méltó utódja volt, és a szám utalhat minden hasonló uralkodóra. A Jel 13-beli második fenevad azonban inkább tűnik az első fenevad prófétájának, vallási vezetőnek (13:11-15), mint egyszerű pogány uralkodónak.

A másik értelmezési irányzat a szövegben keres fogódzkodót. Az egyik részletnek (arithmosz...anthrópu) például két lehetséges fordítása van. Ha „...egy ember száma", akkor konkrét személyre utal, de rengeteg név jöhet számításba. Ha „...ember száma”, akkor a hatos szám sokszorosaként általános emberi tulajdonságra utal. Az antikrisztus és a hamis próféta ugyanis - bár  egy időre teljhatalmat gyakorolhat - csak ember...

Az apokaliptika műfaji sajátsága a sok szimbolikus kép és szám, amelyek nem konkrétan értelmezendők, hanem jelentőségük van. Pl. a hét a tökéletesség száma, a hat a befejezetlenség, az ember és a bűn száma is lehet, a nyolc viszont az új életé. 

A 13:18 értelmezésében a szövegkörnyezet is döntő elem. Az előzmények szerint a második fenevad megjelenésében hasonlít ugyan Krisztusra, de tanítása sátáni (13:11), azaz megtévesztő (13:13-14). Hatalmában áll mindenkit megbélyegezni a fenevad nevével vagy nevének számával (13:16-17) a homlokán és a jöbb kezén, azaz meghatározza a gondolkodásmódjukat és a tetteiket (vö. 5Móz 6:8).

A 13:18 után ezt olvassuk (14:1): „És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva.” A Bárány emberi neve Jézus, görög átírásának (Iészousz) számértéke pedig nyolszáznyolcvannyolc. Ha tehát a fenevad a lázadó ember tökéletlenségét vagy a bűnt testesíti meg végtelenül fokozva (666), Jézus ennek az ellenkezőjét: az új életet, amit Isten ad a hűségeseknek (888). 

Akárhogy is, a szövegből egy gazdaságilag és ideológiailag erőszakkal egyesített világuralom képe tárul elénk. Az itt leírtakat nehéz a múlt diktatúráival azonosítani, de ha ilyesmi felépül, vezetője – akárhogy is hívják – a tetteiről és a szavairól is feismerhető lesz.


 .