Jn 1:12 Jézust „a szívünkbe” kell befogadni?

„Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyer­mekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében...”

Probléma

A szöveg elterjedt értelmezése szerint Jézust a szívünkbe kell befogadni. Evangelizációkon is ezzel a kiegészítéssel idézik nem hívőknek: „Fogadd be Jézust a szívedbe!” Mivel a „szív" fogalma a magyarban az érzelmekről vagy az ösztönösről szól, sokan úgy vélik, Jézust befogadni annyi, mint a „megtérők imája” közben valamit érezni (ld. alább a Jel 3:20 elemzését).    

Értelmezés

Először is, a kiegészítés („a szívükbe”) sem az eredetiben, sem a fordításokban nem szerepel, tehát csupán a szöveghez tapadt értelmezési klisével van dolgunk. 

Másodszor, az előző mondatok (1:10-11) szerint az Ige a saját világába jött, de az övéi nem ismerték fel, és nem is fogadták el őt. A Jn-t végigolvasva pedig láthatjuk, mit jelentett a megtestesült Ige fel nem ismerése, el nem foga­dása. A többség megfigyelte, elcsodálkozott tettein és szavain, egy ideig talán hitt is benne, de inkább vitatkozott vele, viselkedésén felháborodott, tanítását és tekintélyigényét elutasította, végül pedig meg akarta ölni.

Logikus, hogy Jézust „befogadni” ezeknek az ellenkezője: megismerni az evangéliumi történetet, megvizsgálni Jézus viselkedését, elgondolkodni a tanításán, fel- és elismerni a tekintélyigényét, elfogadni halálának és feltámadásának jelentőségét és történetiségét, rá­döbbenni élő voltára és jelenlétére, végül rábízni az életet és az örök sorsot. 

Alkalmazás

Jézus „befogadása” tehát a kereső és a hívő közösség szempontjából is időigényes folyamat, nem csupán az evangélium egyszeri elmondása a hívők oldaláról, és nem is csupán felkavaró vagy megnyugtató érzés átélése a kereső oldaláról. A folyamat optimális végeredményeként maga Isten cselekszik: egy em­beri lényt örökbe fogad, és Lelkével újjászüli. Az azonban teljesen egyéni, hogy mindez mennyi időbe kerül, és milyen élményekkel jár. 

Nem vitás, hogy sokan lettek tanítványok azok közül, akik egy evangelizáción „Jézust befogadták a szívükbe”, de ez nem igazolja ezt az értelmezést. Közismert ugyanis, milyen sokan nem lettek tanítvánnyá azok közül, akik éreztek valamit, feltették a kezüket, netán elismételték „a megtérők imáját”. Egyfelől tehát nem szabad az emberektől azért elvárni szívbéli felbuzdulást, hogy azonnal látható legyen az evangelizáció eredménye, másfelől naivitás az ilyesmit elégnek tartani.    


 .