Lk 14:17 Mindenkinek „megvan” a maga keresztje?

„Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.”   

Probléma

A „maga keresztjét” kifejezést a szövegkörnyezetből kiszakítva sokan úgy értik, mintha Jézus az élet nehézségeiről beszélne: mindenkinek megvan a maga keresztje vagy hordozza a maga keresztjét, azaz a sorsát. Valóban erről van itt szó?

Értelmezés

Először is, a kereszt és a kereszthordozás Jézus korában és szóhasz­nálatában is a kivégző eszközre utalt. A rómaiak a rabszolgákat végezték ki keresztre szögezve, büntetésül és elrettentésül. A keresztet a kivégzendővel vitették ki a település utcáin át a vesztőhelyre, tehát aki keresztet hordozott, az a bűnözőknek járó megvetésnek és gyalázkodásnak volt kitéve. Maga a kereszthalál is a nyilvános, szégyenletes és akár napokon át tartó kínhalált jelentette.

Másodszor, Jézus kereszthordozásról szóló tanítása mögött az áll (ld. Mt 16. Mk 8. és Lk 9. fejezet), hogy (1) Jézus tanítványai felismerték benne a Messiást, de (2) a Messiásról megvoltak a maguk elképzelései; ezt korrigálandó (3) Jézus bejelentette a rá váró szenvedéseket, ez (4) a tanítványoknak nem tetszett, mire Jézus (5) igyekezett velük megértetni, hogy aki őt akarja követni, annak akár a keresztre is követnie kell őt.

Alkalmazás

Jézus nem az egyéni sors és az élet hozta problémákról beszélt, hanem az evangéliumért vállalt szenvedésről. Jézus követőinek tudniuk kell: hitükért általános megvetés és gyalázkodás tárgyává válhatnak (ez a „naponkénti” kereszt, Lk 9:23), vagy akár szó szerint is az ő sorsára juthatnak (pl. Péter fejjel lefelé fordított kereszten, András pedig X alakú kereszten halt meg).    


 .