Velünk van, nincs velünk, ellenünk van?

Lk 9:50 Jézus azonban ezt mondta neki: „Ne akadályozzátok őt, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.”

Lk 11:23 Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol.”

Probléma

Jézus két mondata egymásnak ellentmondani látszik. Vajon melyik igaz: már az is velük van, aki nincs ellenük, vagy pedig, aki nincs velük, az ellenük van?

Válasz röviden

A két mondat egészen más helyzetben hangzik el, ezért másra vonatkozik. A Lk 9:50-ben Jézus azért mondja a tanítványoknak, hogy aki nincs ellenük, az velük / mellettük (értsd: a segítségükre) van, mert bár a számukra ismeretlen exorcista nem „velük együtt” követi Jézust, de Jézus nevében szabadít meg embereket. A Lk 11:23-ban viszont azért mondja ellenségeinek, hogy aki nem vele gyűjt, az tékozol, mert ő szellemi hatalmakat győz le, embereket szabadít meg, és e jó gyümölcsöket tagadni vagy az ördögnek tulajdonítani ostobaság. Az ismeretlen ördögűző Jézus szellemi tekintélyével él, azt népszerűsíti – tehát nincs ellenük, mert az ő oldalán áll. A farizeusok azonban vádaskodásukkal Jézus tekintélyét tagadják a nép előtt – tehát nincsenek vele, hanem vele szemben állnak.    

Válasz kifejtve

Mindkét kijelentés megértésének kulcsa a szövegkörnyezet, amin belül elhangzott, így látszólagos ellentmondásuk is felolódik.

A Lk 9:50 előzménye (9:49), hogy a tanítványok láttak valakit, aki Jézus nevében űzött ki démonokat, de ők az illetőt igyekeztek megakadályozni [kólüó imp = „(folyamatosan) akadályozni, megállítani, tiltani”]; indoklásuk: Jézust „nem velünk együtt” követi [hoti úk akolúthei met’hémón]. Jézus válasza, hogy „ne akadályozzátok / tiltsátok / állítsátok le” [mé kólüete], mert aki „nem ellenetek van” [úk esztin kat’hümón], az „veletek / értetek / javatokra / segítségetekre van” [hüper hümón esztin].

A Lk 11:23 előzménye, hogy Jézust a farizeusok (Mt 12:24) megvádolják: gyógyító hatású démonűzése mögött a démonok fejedelmével kötött szövetsége áll (11:14-16). Erre a rosszindulatú ostobaságra Jézus a következő érvekkel felel:

  • ez a démoni erők belső meghasonlását jelentené, a Sátán a saját uralmát gyengítené, ami logikailag és tapasztalat alapján is kizárható (11:17-18)
  • ha ő a Sátánnal űzne ki démonokat, kérdés, hogy vádlói fiai (tanítványai?) kinek a segítségével űznek ki démonokat; nyilván Istent hívják segítségül, és a sikert is ennek tulajdonítják, illetve a siker azt bizonyítaná, hogy Istent hívták segítségül – ha a farizeusok Jézusra nem alkalmazzák ugyanezt a logikát, a saját fiakaira / tanítványaikra sem alkalmazhatják, egyúttal az ő jogos kritikájukat is magukra vonnák (11:19)
  • ha azonban Jézus „Isten ujjával” (Lelkével, Mt  12:28) parancsol a démonoknak, akkor elérkezett hozzájuk Isten királyi uralma, ennek pedig örülniük kellene (11:20)
  • végül egy hasonlatot mond: „az erős ember” a Sátán, és Jézus a „még erősebb ember”, aki azt legyőzi és kifosztja; ami eddig a Sátán birtokában volt, azt Jézus elveszi tőle, a „zsákmányt” (a rabságában szenvedőket) pedig „szétosztja” vagy „átadja” [diadidómi] (11:21-22).

Ezután hangzik el a 11:23. „Aki nincs velem” [ho mé ón met’emú], azaz nem az én oldalamon áll, az „ellenem van” [kat’emú esztin], „mert aki nem velem együtt gyűjt, az tékozol” [kai ho mé szünagón met’emú szkorpizei].

Összefoglalva, Jézus szellemi hatalmakat győz le, embereket szabadít meg: aki nem vele együtt munkálkodik („gyűjt”), hanem ellene ágál, az az ellensége, de azok ellensége is, akiket Jézus az ő ellenállásuk miatt nem tud megmenteni („tékozolnak”). 

Míg a Lk-9-beli ismeretlen Jézus ügye mellett áll, és embereket ment Jézus spirituális tekintélyére hivatkozva, és az a nép körében növelve, a Lk 11-beli farizeusok Jézus elleni indulataik miatt a jó gyümölcsök ellenére is tagadják Jézus spirituális tekintélyét, és igyekeznek őt a nép előtt befeketíteni.    


 .