Mt 18:18-20 Földi döntés, mennyei érvényesség? Garantált imakérés? Ketten-hárman Jézus nevében...? 

„…amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. …ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

Probléma

A gondolatmenet figyelmen kívül hagyásával e három vers minden mon­data félreérthető. A 18. vers egyik hagyományos értelmezése szerint Péter és apostolai (vö. Mt 16:18-19) felhatalmazást kaptak arra, hogy másoknak feloldozást adjanak a bűneik alól. 

A 19. vers pedig mintha azt állítaná: két ember egyetértése arra kötelezi Istent, hogy teljesítse a kérésüket. 

A 20. vers szerint, ha két vagy három hívő Jézus nevében összejön, ő ott van köztük; egyesek szerint Isten ezért teljesíti a kérésüket feltétlenül. Mások számára ez alapján két-három ember már teljes értékű keresztény egyház. Végül, esküvői prédikáción is idézik a mondatot azt illusztrálva vele, hogy férj és feleség közös életében Krisztus a harmadik, összetartó erő. Tényleg erről szólnak ezek a mondatok?

Értelmezés

A tágabb szövegkörnyezet a tanítványok versengése és Jézus gyermeki alázatra intő szavai (18:1-5), a kicsinyek bűnre csábítói feletti ítélete (18:6-7,10) és a kísértéssel szembeni radikális ellenállás (18:8-9), illetve az Emberfia küldetése, hogy megtalálja az elveszetteket (18:11-14). Ezután tér rá a szűkebb szövegkörnyezetre, ami nem más, mint az egymás elleni vétkek kezelése a testvéri közösségben (18:15-20). 

A folyamat lépcsői a következők: az első a négyszemközti feddés (az ügy még nem tartozik másra); ha a vétkes a korrekciót nem fogadja el, két vagy három tanút is be kell vonni, mert a vallomás megerősítéséhez két vagy három tanú kell (18:16) a mózesi törvény szerint (5Móz 19:15). Ha ez sem elég, az egész közösség elé kell vinni az esetet (e ponton válik közösségi üggyé), és ha ez sem hat a vétkesre (tagadja a vétkét vagy a jelentőségét stb.), akkor az illetőt kívülállónak kell tekinteni: mintha nem is zsidó lenne, vagy áruló vámszedő.

A 18:18 az ügy lezárásáról szól: a „kötés” (tiltás) és az „oldás” (engedélyezés) jogi fogalma (vö. Mt 16:18-19) a kialakult helyzetben arra utal, hogy a probléma megmaradt (nem történt bocsánatkérés, sem jóvátétel) vagy megoldódott (eljutottak a kölcsönös megbékélésig). Jézus szerint erről a mennyben is tudnak, Isten is komolyan veszi, tehát az ilyesminek nem csupán földi következménye van. 

Az indoklás („Mert…”) a 19-20. vers szerint egyszerűen az a tény, hogy a sértett (és a vétkes?) és a tanú(k), azaz „ketten vagy hárman” eleve Jézus nevében jöttek össze, és az ügyet Isten színe előtt, az ő útmutatása szerint kezelték.

Alkalmazás

Jézus nem a keresztény gyülekezet minimális létszámáról beszél (hiszen egyetlen hívő mellett is ott van), nem az imameghallgatás feltételéről, sem a keresztény házasságról (ezekről máshol tanít az Újszövetség). Jézus a bűnök kezeléséről, a fegyelmezés folyamatáról szól, illetve közösségi jellegéről és jelentőségéről, spirituális hátteréről (Krisz­­­tus jelenléte) és a döntés e világon is túlmuta­tó jelentőségéről (a mennyben is nyugtázzák).

Nem csak a vizsgált szöveg előz­ménye, hanem folytatása is ezt a témát viszi tovább a fejezet végéig: hányszor is kell megbocsátani, méghozzá szívből – azaz mire ad nekünk példát maga Isten (18:21-35)? Mindezek fényében érdemes elgondolkodnia azon, hogy mi az, amiben sértettnek, vétkesnek és tanúnak egyet kell érteniük, amit ilyen helyzetben bizalommal kérhetnek Istentől?    


 .