Mt 25:1-13 Kifogyhat a lelki „olajunk” Krisztus visszatérése előtt?

„Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat...” 

Probléma

A példázat Krisztus visszatérésével kapcsolatos, de hagyományosnak mondható, elterjedt allegorikus értelmezése szerint a szüzek „olaja” a hitből fakadó jótettekre vagy a hívőkben lakozó Szentlélekre, kenetére vagy teljességére utal. A tíz szűz fele „balga”, mert nem vitt magával „olajat”, másik fele „okos”, mert vitt magával. Akiknek kifogy a lámpásából az „olaj”, azok lemaradnak a vőlegény (azaz Krisztus) visszatéréséről.

Ha azonban egy példázat valóban allegória, azaz metaforák sorozata, akkor nem csak egy, hanem mindegyik képi elem megfeleltethető valaminek, és ezek együtt hordozák az üzenetet. Ha tehát a tíz szűz példázatát allegóriaként akarjuk értelmezni, akkor minden elemét be kell helyettesítenünk valamivel.

Ha az olaj a jótettek vagy a Szentlélek, mi a lámpás – vagy inkább fáklya? Az „olajból” az okosak nem akarnak adni, mert senkinek sem lenne elég, inkább elküldik őket vásárolni (éjjel?) – eszerint a jótett és a Szentlélek át nem adható, de megvehető? Egyáltalán, hány jótett, mennyi kenet kell ahhoz, hogy valaki felkészülten aludhasson? Ha a tíz nyoszolyólány az egyház, ki a menyasszony? És mit jelent az, hogy mindegyik elaludt? Ha tízből öt lemarad a vőlegény érkezéséről, és az ajtót becsukják, akkor Krisztus visszajöveteléről a hívők fele marad le? Amikor végre megjönnek, a vőlegény nem ismeri, idegennek tekinti őket – tehát az egyház fele eleve nem is volt hívő? A szereplők okosok és buták, tehát az üdvösség az intelligencián múlik? Stb.

Értelmezés

A példázat csak Mt-ban olvasható. Egy három példázatból álló sorozat középső tagja: a hű és okos, illetve a gonosz szolga (24:45-51), az okos és a balga szüzek (25:1-13), a talentumokkal megbízott szolgák (25:14-30). Mindhárom példázat egyértelműen az Úr várásáról szól, aki eltávozik egy időre, látszólag késik, az őt várók pedig helyesen vagy helytelenül viselkednek, attól függően, hogyan kezelik a várakozás feszültségét. 

A negatív példákban a gonosz szolga visszaél a pozíciójával és magának él, a buta szüzek gondatlanságukkal szégyent hoznak a párra, a lusta szolga pedig nem gazdálkodik jól a rá bízott vagyonnal, hanem kárt okoz. Az úr vagy vőlegény akkor jön vissza, amikor nem várják, vagy belealudtak a várakozásba. Mind lelepleződnek (gonoszak, gondtalanok, restek), mind kemény büntetésben részesülnek, ők pedig dühösek (a szolgák) vagy szégyellik magukat (a szüzek).

A példázatok példázatok: a történet eseményei és képi elemei egyetlen központi üzenetet hordoznak (mint barack a magját), nem lehet minden egyes képi elemüket sorra megfelelteni más dolgoknak. Mindhárom példázat a ugyanarra figyelmeztet: csak mert nem tudjuk, mikor jön vissza Krisztus, attól még tennünk kell a dolgunkat; feladat lett ránk bízva, aminek jelentősége van, ezért lesz számonkérve hogyan végeztük a dolgunkat. Tulajdonképpen identitásról van szó: aki tudja a helyét, tudja a dolgát, hogy mibe kerül, és mi lesz a jutalma.

A szolgáknak szolgaként kell viselkedniük: engedelmeskedniük kell uruknak, nem a társaikon uralkodni vagy uruk felett ítélkezni és a parancsot felülbírálni. A szüzeknek pedig szüzekként kell viselkedniük: fiatal lányokként, akik maguk is eladósorban vannak, jelenlétükkel, örvendező énekeikkel és fáklyájuk fényével a pár örvendező kísérőiként járulnak hozzá a pár boldogságához. Ha buta [mórosz = üresfejű] gondatlanságuk miatt a megfelelő pillanatban nincsenek ott, felére csökken a kíséret és és a kíséret fényessége, ami egy ókori közel-keleti kultúrában azt jelenti, hogy maga az esemény és maga a pár jelentősége csökken, tehát szégyent hoznak a párra. Jézus maga ezzel a figyelmeztetéssel zárja le a példázatot: „Vigyázatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” Példázata magva tehát ez: nem tudjátok mikor jövök, ezért mindig legyetek készen.    

Alkalmazás

A tíz szűz példázata így kezdődik: „Akkor…” [tote…], ami az előző példázat folytatásaként – és minden mennyek országáról szóló példázatban – ugyanarra az eseményre utal: amikor hazatér az úr, megjön a vőlegény, azaz visszatér Krisztus. Akkor „hasonló lesz [homoióthészetai] a mennyek országa…”, tehát Jézus a továbbiakban azt akarja illusztrálni, hogy a Messiási Királyság kezdete mindenkinek azt hoz, amit megérdemel. Jutalmat, még nagyobb megbecsülést, közös örömöt vagy szégyent, büntetést, kizárattatást.

Mindegyik példázatban vannak túlzó elemek (ezért ún. hiperbolák), de ami a szereplők teendőit illeti, egyértelmű feladatokról van szó, amelyeknek a teljesítése a természetes, nem az elhanyagolása. Amikor tehát Jézus a visszajövetele körüli dolgokról a tanítványainak beszél (ld. 24:3), nem ijesztgeti, hanem figyelmezteti őket. Világosak a feladataik, akárcsak végső jutalmuk: a közös öröm visszatérő Uruk­kal.

Hogy nekünk egyszerű hívőknek konkrétan mik a teendőink, és mi mindent jelent a készenlét, arról az Újszövetség sok más helyén olvashatunk, nem kell a példázat egyik képi elemén (olaj) spekulálni.    


 .