Mt 5:4 A szomorúakat „megvigasztalják”? Kik?

„Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.”

Probléma

A modern katolikus bibliafordítások kerülik a régies tatik/tetik műveltető igelakot. A kijelentő mód, többes szám 3. személyű alakkal való pótlás azonban esetenként félrevezető: a „megvigasztalják őket” (SZIT, KNV) azt a kérdést veti fel, hogy kik vigasztalják meg a szomorúakat? 

A „vigasztalásban lesz részük” (B-D) formahű fordítás pedig egyáltalán nem utal a szomorkodók vigasztalójának kilétére. Vajon van az eredeti szövegben konkrétabb utalás?

Fordítás

Görög eredeti: makarioi hoi penthuntesz, hoti autoi parakléthészontai

Formahű fordítás: „Boldogok a szomorúak, mert ők majd megvigasztaltatnak.”

Értelmező fordítás: „Boldogok a szomorúak, mert majd Isten megvigasztalja őket.”    

Indoklás

A görög parakalein (vigasztalni, pártfogolni) ige jövő idejű szenvedő alakban áll. Ez itt az ún. passivum theologicum, amikor a szenvedő szerkezet anélkül utal Istenre, hogy kimondaná: Isten cselekszik. 

Ezt a szövegkörnyezet is igazolja, hiszen a „boldogok” vagy „áldottak” az egész Hegyi Beszédben Isten és ügye miatt olyanok, amilyenek, és teszik, ami tesznek. Nem általában a szomorkodókról van szó, hanem olyanokról, akik például saját maguk vagy mások bűnei, állapota miatt szomorúak. Jézus szerint vigasztalást is Istentől remélhetnek.


 .