JW.ORG – „rájuk bízták … a fordítását”

© dr. Szalai András, Apológia Kutatóközpont, www.apologia.hu (v.4. 2016.11.03.) PDF

Az Őrtorony Társulat (ŐT), illetve Jehova Tanúi (JT) vallásszervezetének hivatalos weboldalán (jw.org) több szinkronizált kisfilm is megtekinthető, amelyek célja bizalmat ébreszteni az olvasókban a Szentírás Új Világ fordítása (ÚVF) iránt. Ez különösen igaz a Rájuk bízták „Isten szent kijelentésének” a fordítását (Róma 3:2) című, 12 perces kisfilmre.[1] Az alábbiakban a filmben elhangzott néhány fontos kijelentésre szeretnék reagálni. A magyar szinkronhoz képest [ kapcsos zárójelben ] közlöm az / angol szöveg / kimaradt fordítását.

1. A kisfilm üzenete

0.23 „Többéves kutatás eredményeként született évtizedekkel ezelőtt. Ez nem más, mint a Szentírás Új világ fordítása. Ez a könyv Isten szent gondolatait tartalmazza, és sokak szerint ez az egyik legjobb bibliafordítás [amely valaha készült /ever produced/].”

0.52 A 19. század derekán már számos angol bibliafordítás forgott közkézen. Charles Taze Russell több fordítást is felhasznált a kutatásai során. Az észrevételeit közzétette a Sioni Őr Torony című folyóiratban. 1880-ban ezeket a fordításokat ajánlotta a bibliakutatóknak: a The Emphatic Diaglott-ot, valamint a Tischen-dorf  és az American Bible Union fordításait.

2.38 „A Zion’s Watch Tower Society megjelentette Joseph Rotherham Újszövetsé-gét. Ez volt az első Biblia, amelyben fel lett tüntetve a Társaság neve.”

3.15 „Idővel a szervezet a Bibliák nyomtatását is a kezébe vette. 1926 decemberében … kinyomtatták a The Emphatic Diaglott-ot.”

3.40 „Noha ezek a fordítások mind nagyon hasznosak voltak, a szervezet szerette volna Isten szavát a lehető leghívebben közvetíteni. 1950 augusztus 2-án szerdán a Yankee Stadionban a szervezet elnöke, Nathan Knorr, a 82.075 jelenlévőnek bejelentette, hogy elkészült egy különleges mű. A Biblia évekig tartó, mélyreható kutatásának beérett a gyümölcse: „Jehova szerető-kedvessége folytán óriási kiváltságom, hogy ezen a nemzetközi ’Teokrácia növekedése’ kongresszuson közreadhatom A Keresztény Görög Iratok új világ fordítását!

5.14 „Ez végre egy olyan fordítás volt, amelyben megbízhattak a Biblia őszinte tanulmányozói.”

5.43 „…egy olyan Bibliát tartanak a kezükben, … melyet Jehova szervezete adott ki, olyanok, akik valóban értik a Szentírást. „Ez bizalommal tölti el az olvasókat. Mivel nem kell a szöveg hitelességén gondolkodniuk, most már arra figyelhetnek, hogy mit tanulhatnak belőle.”

7.30 „…végig igyekeztek úgy fordítani Isten szavát, hogy érthető legyen, ugyanakkor hű az eredeti szöveghez.” Egyszerűen megdöbbentő, hogy voltak erre képesek. Másrészről mégsem meglepő, hiszen tudjuk, hogy ezeket a testvéreket Jehova támogatta a szellemével.

7.52 „Ezt a nagy munkát olyan bibliatudósok végezték el, akik nem akarták, hogy a nevük nyilvánosságra kerüljön. Ezzel a Bibliával Istenre kívánták irányítania a figyelmet, és nem magukra.”

8.03 „…ennek a fordításnak az a legnagyobb erénye, hogy minden olyan helyen, ahol az eredeti szövegben előfordult, igyekeztek következetesen használni Isten nevét, a Jehova nevet. Nem az Új Világ fordítás használta először Isten nevét, de talán ez az első, amely következetesen feltüntette mind a Héber, mind a Görög Iratokban.”

8.27 „Némelyek kifogásolták, hogy a Jehova név a Görög Iratokban is szerepel, mert szerintük Jézus követői bizonyára tartották magukat ahhoz a zsidó babonához, hogy tilos kimondani Isten nevét. Érdemes megjegyezni, hogy más fordítások is használják a Jehova nevet a Görög Iratokban. Hogy miért, annak nyomós oka van.”

8.51 „Egyértelmű, hogy a héber szövegben benne van a Jehova név, és ha a Görög Iratokban idéznek a Héber Iratokból, logikus, hogy ott is szerepelnie kell.

9.03 „Az, hogy Jehova népe becsületesen azt teszi, amit tennie kell, bármit mondanak is mások, bizalmat ébreszt a fordítás iránt. Jó érzés látni, hogy az Új Világ fordítás hogyan szenteli meg Jehova nevét. Így megismerhetjük Jehova személyiségét, s barátként gondolhatunk rá.

9.26 „Az Új Világ fordítás nem kerülte el azoknak a figyelmét, akik behatóan foglalkoznak a Bibliával: Ez a munka azt az őszinte törekvést tükrözi, hogy a szövegből a lehető legpontosabb megértést nyerjük. Az Új Világ fordításban soha nem fedeztem fel semmilyen elfogult szándékot arra, hogy a szövegbe olyasmit olvassanak bele, amit az nem tartalmaz. Benjamin Kedar, történész, Héber Egyetem, Jeruzsálem

9.48 „A legkiterjedtebb kutatási segédlettel ellátott bibliafordítás [a valaha készült legtudományosabb Biblia /The most scholarly Bible ever produced/] A Szentírás Új világ fordítása jegyzetekkel, mely 1984-ben jelent meg.”

11.30 „Amellett, hogy az Új világ fordítás alapos kutatás eredménye, ahhoz is hozzájárult, hogy több millió őszinte szívű ember pontos ismeretet szerezzen az igazságról.” 

2. A legfontosabb állítások elemzése

2.1. Rájuk bízták?

Címe ellenére a kisfilmben sehol sem kapunk választ arra az alapvető kérdésre, hogy vajon kik bízták kikre a Szentírás fordítását?

Az ÚVF megjelenése előtti elterjedt bibliafordítások megbízhatóságát éppen az garantálta, hogy tudni lehetett:

  • erre alkalmas és szakmailag megfelelően képzett,
  • egy felekezeti vagy felekezetközi bibliatársulat által erre felhatalmazott

  • emberek készítették, akiknek lehetett tudni a nevét, mert eleve közismert tudósok voltak, vagy a kiadótól meg lehetett kérni a nevüket,
  • és akiknek a munkáját egyházi és a szakmai fórum felügyelte.

E fontos szempontok a tucatjával született modern angol magánfordítások esetében nem érvényesültek. Az ÚVF esetében sem.

2.2. Nem akarták, hogy a nevük nyilvánosságra kerüljön?

Az ÚVF megjelenése előtt és után született magánkiadványok szerzői azonban vállalták művükért a felelősséget. Ez az ŐT által kiadott fordításokra is igaz, Wilson és Rotherham fordítását a film meg is említi.

Az ŐT azonban kezdettől fogva azt állítja, hogy saját „bibliatudósai” csak azért kívántak névtelenek maradni, hogy ne önmagukra irányítsák a figyelmet, hanem Jehovát illesse minden dicsőség; a fordítást tehát minősége alapján kell megítélni (ld. ÚVF Előszó). Ez szépen hangzik, de az a helyzet, hogy éppen a fordítás minősége miatt a kívülállók érdeklődése kezdettől fogva rájuk irányul. Igen kevesen akarták őket dicsőíteni, és annál többen szerették volna tudni, hogy ki a felelős ezért?

A bibliafordítás ugyanis óriási felelősség. Egy több szempontból is példátlan fordítás tömeges, világméretű terjesztői részéről pedig az elemi tisztesség jele lenne, ha vállalnák a felelősséget a művükért.

Az ÚVF ugyanis – a kiadott példányszám alapján – nyilvánvalóan nem csak a Tanúknak készült, hanem az egész világnak. Szerkesztő bizottsága és kiadója azonban a mai napig nem merte a fordítást a nemzetközi szakmai közönség elé tárni, hogy a fordítás sajátságait tudományos szaklapokban és fórumokon megvédje. Vajon miért? Mi annak az oka, hogy az ŐT 65 év alatt csak néhány pozitív véleményt tudott felmutatni, de annál több kritikáról kell hallgatnia?  

  • Az első lehetőség, hogy a bibliafordítással és ókori nyelvekkel foglalkozó szakma az egész világon, minden egyházi és civil tudományos intézetével, tanszékével és szakmai fórumával együtt annyira tudatlan vagy elvtelen vagy elfogult, hogy nem látják, vagy nem akarják látni azt, ami még az egyszerű Tanú számára is világos, ha elolvassa az ÚVF Függelékében azt a pár oldalas magyarázatot.
  • A másik lehetőség, hogy a szervezetnek sosem volt valódi tudós gárdája, ezért kényszerül állandóan mindenben mások tekintélyére hivatkozni, és az ÚVF sajátságai nem csupán keresztény teológiai, hanem tudományos (nyelvészeti, fordítástechnikai) szempontból is ennyire igazolhatatlanok.

Volt vezetők révén[2] mindenesetre tudható, hogy az ÚVF szerkesztője a szervezet 3. elnöke, Nathan Knorr, a későbbi 4. elnök, Fred Franz, illetve Albert Schroeder és George Gangas, a Vezető Testület két másik tagja volt. A film állításával szemben egyikük sem volt „bibliatudós” (Bible scholar), hiszen egyiküknek sem volt a felsőoktatásban szerzett nyelvészeti vagy bibliatudományi fokozata. Franz fiatalon még presbiteriánus lelkésznek készült, és a Cincinnati Egyetemen két évig tanult görögöt, de nem vizsgázott le, hébert pedig egyedül tanult. Húsz évesen már Russell követője volt, 1926-tól a kiadó szerkesztőségének tagja, 1942 után a vezetője, 1945-től pedig az egész szervezet alelnöke volt.

A világ legnagyobb non-profit nyomdaipari konszernének vezetői egyszerűen önmagukat hatalmazták fel arra, hogy kiadjanak egy saját Bibliát, amiben a saját olvasói körük végre szentírásként olvashatta az ő bibliaértelmezésüket.

2.3. A fordítás támogatója?

Saját szakmai tekintély híján az ŐT stratégiája mindig is az volt, hogy igyekezett felkutatni és felmutatni olyanokat, akik – mindegy, hogy miért, de – hasonlóan értelmeznek bizonyos bibliai fogalmakat és kijelentéseket, mint az ŐT. Így az ÚVF-ról is igyekszik pozitív véleményeket felmutatni, laikus civilektől a bibliatudósokig bárkit. Mindegy, milyen hitet vallanak, és a szervezetről mi a véleményük, ha van egy megfelelően idézhető mondat, azt a szervezet felhasználja.

A kisfilm csupán egyet idéz azok közül, „akik behatóan foglalkoznak a Bibliával” és „felfigyeltek” az ÚVF-ra: Benjamin Kedar történészt a jeruzsálemi Héber Egyetemen (Benjamin Kedar, Historian, Hebrew University, Jerusalem).

A probléma az, hogy valóban létezik a jeruzsálemi Héber Egyetemen[3] egy Benjamin (Zeev) Kedar nevű nyugdíjas történész professzor. E-mailben érdeklődtem nála, hogy tud-e a filmről és a nyilatkozatáról. A film másfél éve lett feltöltve a jw.org-ra, de sajnos úgy tűnik, én voltam az első, aki utánanézett az idézet forrásának. Kedar professzor úr azonnal válaszolt (2015.12.17.), és ugyanazt tudhattam meg tőle, amit a Wikipédián[4] is bárki olvashat róla: ő csak középkortörténész, a keresztes hadjáratokkal foglalkozik. Nem bibliatudós vagy nyelvész, még csak nem is ókortörténész.

Ugyanakkor azt írta, hogy tud egy másik Benjamin Kedar-ról, aki a Haifai Egyetemen tanított bibliatudományt, de sosem tanított a Héber Egyetemen, és már rég elhunyt. Ekkor írtam a Haifai Egyetem bibliatudományi tanszékén[5] Zohar Segev tanszékvezető professzor úrnak, hogy tudna-e segíteni a néhai Benjamin Kedar ügyében, de semmilyen információval nem tudott szolgálni (2015.12.23).

Az Őrtorony 1991 március 1-i számának egyik cikke viszont (Az „Új Világ fordítás” – Tudományos vagy hamisítatlan?) a 30. oldalon közli „az izraeli Benjamin Kedar” véleményét az ÚVF-ról:

  • Le kell szögezni, hogy az Új Világ fordítás tudományos munka. Az izraeli Benjamin Kedar professzor 1989-ben ezt mondta: „A héber Bibliával és annak fordításaival kapcsolatban végzett filológiai kutatásaim során gyakran hivatkozom arra az angol kiadásra, amely New World Translation-ként ismert. Minden alkalommal megerősödik bennem az az érzés, hogy ez a munka azt az őszinte törekvést tükrözi, hogy a szövegből a lehető legpontosabb megértést nyerjük. Az eredeti nyelv széles körű ismeretének bizonyítékát nyújtva, ez a fordítás érthetően adja vissza egy másik nyelven az eredeti szavakat anélkül, hogy szükségtelenül eltérne a héber nyelv sajátos szerkezetétől… Minden nyelvi kifejezés lehetőséget ad egy bizonyos fokú szabadságra az értelmezésben vagy a fordításban. A nyelvészeti megoldás bármely esetben magában rejti a vita lehetőségét. A New World Translation-ben azonban soha nem fedeztem fel semmilyen elfogult szándékot arra, hogy a szövegbe olyasmit olvassanak bele, amit az nem tartalmaz.

Az idézetből nem tudjuk meg, kicsoda Benjamin Kedar, miért őt idézik, milyen alkalomból „mondta”, amit mondott, miféle filológiai (azaz nyelvészeti) kutatást végzett, és vajon az egész Bibliáról nyilatkozott, vagy csak az ószövetségi részről?

Kedar mindenesetre Az Őrtorony 1991-es cikke miatt sok tisztázásra váró levelet kaphatott, mert 1995 novemberében egy névtelen JT-i által szerkesztett, az ŐT-tól független weboldal szerint írt egy állásfoglalást.[6] Ebből kiderül, hogy 

  • ő csak a Héber Iratok (az Ószövetség) egy-egy részletével foglalkozott
  • kizárólag nyelvészeti témájú cikksorozatában bizonyos héber igealakok angol fordításait hasonlította össze, közöttük említette pozitívan az ÚVF-t
  • nem hiszi, hogy az igazság „nyelvészeti csűrés-csavarás” révén megismerhető lenne
  • hangsúlyozza, hogy egy szekta iránt sem érez szimpátiát, így Jehova Tanúi iránt sem, akiket a szervezetük manipulál, ahogy saját tanait a végső igazságként mutathassa be; szerinte az ŐT kritikusai sem viselkednek jobban, illetve általában a zsidó, muszlim és keresztény vallási közösségek is mind hajlanak a dogmatikus arroganciára
  • kikötötte, hogy csak a teljes állásfoglalás publikálásához járul hozzá.

Az 1991-es Őrtorony cikk nem említi Kedar egyetemét, csak hogy izraeli; a jw-org mostani szerkesztői pedig az interneten csak Benjamin Z. Kedar történészt találták meg a Jeruzsálemi Egyetemről. (A másik Kedar-ról ui. legalább olyan nehéz bármit találni a NWT-ről tett nyilatkozatán kívül, mint hasonló nyilatkozatot.)

Az eredeti Kedar eredeti véleményét mindenesetre a filmben úgy idézik, mintha az egész Bibliáról szólna. Az ÚVF minden kritikusa tudja azonban, hogy az ún. Héber Iratokban kevés „sajátos” nyelvészeti megoldás van. A valódi problémát az ún. Keresztény Görög Iratok jelenti, a nyelvészetileg igazolhatatlan, egyértelműen teológiai célzatú szóbetoldások, szókihagyások, körülírások és átértelmezések.

Erről azonban más, részletes tanulmányok szólnak (ld. „Az ÚVF elemzése”, „Az ÚVF Függeléke”). 

2.4. Jehova támogatta őket szellemével?

A film azzal magyarázza az ÚVF összeállítóinak „megdöbbentő” teljesítményét, hogy őket „Jehova szelleme támogatta”. Esetükben azonban nem csupán arról van szó, hogy mint minden bibliafordító, ők is alázatosan kérték Isten segítségét. Meggyőződésük, hogy Jehova szelleme csak őket támogatja, és ez a kizárólagosság nem csak kifelé, más vallási közösségekkel és bibliafordítóikkal szemben érvényesül, hanem befelé, a Tanúk többségével szemben is.

JT vallásszervezete ugyanis 1935 óta azt tanítja, hogy a hívőknek kétféle, eltérő reménysége van: földi vagy mennyei. Ez utóbbi, kisebb csoport 144.000 „felkent”, az 1. század óta folyamatosan elhívott hívők, akikből ma kb. 14.000 él. Az övéké az összes olyan áldás és kiváltság, amelyben a keresztény felekezetek szerint minden Krisztusban hívő ember részesül (pl. újjászületés a Szentlélek által, istengyermekség, isteni természetben részesülés, uralkodás Krisztussal stb.). Közülük kerülnek ki a szervezet felelős vezetői, így az ÚVF alkotói is „felkentek” voltak. 

A többi, 8.2 millió Tanúnak csak földi reménysége van: örök élet az új világban, a megújult földi paradicsomban. Teljes mértékben függenek „Jehova gondolatközlő csatornájától” (értsd: az ŐT kiadóvállalatának vezetőitől), így amit Bibliaként  a kezükbe tesznek, azt Szentírásként kell olvasniuk. Nincs más választásuk, mint bízni a szervezetben, mert a „szent szellem” nem lakik bennük, nem „felkentek”.

Félreértés ne essék: a keresztény felekezetek laikus – nyelvészetben és a teológiában járatlan – tagjai is rábízzák magukat a felekezetközi bibliatársulatok munkájára, amikor kezükbe veszik a Bibliát. Mindenki rászorul arra, hogy bízzon másokban, hiszen bonyolult világunkban különösen szükség van a specialistákra.

Éppen ezért nem pótolhatja a „szent szellem” a nyelvészeti, ókortörténeti és teológiai képzettséget, illetve a szakmai vitákat és felügyeletet, a nyilvánosság előtt személyesen vállalt felelősséget. Az Istenre való hivatkozás önmagában azért nem ok a bizalomra, sőt, azért ok a bizalmatlanságra, mert bármely bibliafordítás teljesen emberi, szakmai szempontok alapján is megítélhető.

Hogy az ÚVF valóban a valaha készült „legjobb” fordítás vagy a „legtudományosabb” Biblia, ahogy az ŐT kisfilmje állítja, csak a szakember tudja alapos indokkal megítélni. A szakember tudása azonban – alkalmasságtól, képzési formától és a befektetett időtől, energiától függően – bárki által megszerezhető (nem úgy, mint a „kenet”), bárki által ellenőrizhető és számon kérhető (nem úgy, mint az ÚVF névtelen szerkesztői). Ezért van az, hogy az ŐT az elmúlt 65 évben alig néhány tudóst tudott maga mellé állítani, de annál több tudós kritikáját vonta magára. Erről azonban már egy másik tanulmány szól (ld. „ÚVF – pro és kontra”). 

2.5. A legnagyobb erénye?

A kisfilm már az elején azt állítja: „sokak szerint ez a legjobb bibliafordítás”, az ÚVF „legnagyobb erénye”, bizalomébresztő sajátsága pedig az, hogy „következetesen használja”, az Ó- és az Újszövetségben is „következetesen feltüntette”„Isten nevét, a Jehova nevet”. Vitathatatlan tényként hangzik el, hogy Istennek személy-neve van, a Jehova, illetve hogy így lehet „megismerni Jehova személyiségét” és „barátként” gondolni rá. Logikusnak és szükségszerűnek van beállítva az a gondolat, hogy ha egy (ószövetségi) héber mondatban ott volt a Név, akkor az azt idéző (újszövetségi) görög szövegben is szerepelnie kellett. Az alábbiakból azonban kiderül, mi az, amiről az ŐT valószínűleg nem tud, vagy nem akar tudni.

Először is, Isten „neve” nem olyan értelemben vett személynév, mint az embereké (Béla, Zsuzsi stb.). A héberben a „név” (sém) fogalma ugyanis nem csak a megszólításra, megjelölésre utalt (mint pl. a 2Móz 3:16-ban), hanem a személy elvont fogalmát is pótolta, ami a héberben nem létezett. Ezért utalnak a zsidók a mai napig úgy Istenre, hogy ha-Sém, „A Név”, azaz „Ő”. 

Ha ezt tudjuk, egy sor bibliai mondat értelmet nyer. Például „naggyá teszem nevedet”: azaz jelentős emberré teszlek (1Móz 12:2). Isten népet szerez „a nevének”, azaz önmagának (ApCsel 15:14). Helyes ösvényen vezet „az ő nevéért”: mert ő az, aki (Zsolt 23:3). Az ő „neve” erősítette meg: ő maga adott neki erőt (ApCsel 3:16). Szent „az ő neve”, azaz ő egészen más, különleges (Lk 1:49). Hirdessék „nevemet” az egész földön: ti. hogy én milyen vagyok (2Móz 9:16). A „te nevedet” viseli ez a ház: te magad laksz e házban (1Kir 8:43). Szenteltessék meg „a te neved”: legyen szent a személyed (Mt 6:9). Nyilvánvalóvá tettem nekik „nevedet”: megjelenítettem előttük aki vagy, a lényedet (Jn 17:6). A „minden név felett való név” a Legnagyobb Személy (Fil 2:9). Az ég alatt „nincs más név”, amely megmentene: azaz nincs senki más, aki megmentene (ApCsel 4:12). 

Nem egyszerűen arról van tehát szó, hogy tudni kell a JHVH vagy a Jehova névről, nem is csupán „ismeretszerzésről” (Jn 17:3 ÚVF) beszélünk, hanem Isten megismeréséről

A második probléma, hogy bibliai istennevek mind Isten tulajdonságainak vagy tevékenységeinek leírásai: Isten népe Istent ilyennek vagy olyannak tapasztalta meg (szent, teremtő, bölcs, hatalmas, örök, uralkodó stb.). A négy héber betűvel leírt JHVH is leíró jellegű név, a létige jövő idejű műveltető alakja; jelentése „Aki Éltetni Fog”, kiejtése pedig a modern bibliatudomány szerint Jahveh lehetett.

A zsidók nem babonaságból, hanem istenfélelemből nem ejtették ki a szót szükségtelenül, ezért az Írások olvasásakor a JHVH-hoz érve Adonáj-t (Uram) mondtak. A „Jehova” név pedig úgy keletkezett, hogy középkori (!) keresztény teológusok a JHVH-t az Adonáj magánhangzóival olvasták össze. Tehát ha valamit biztosan tudunk Isten nevéről, az az, hogy nem Jehova volt. A „Jehova” szó különben zsidó fülnek ugyanolyan furcsán hangzik, mint magyarnak az „USTAN” az iSTeN és az UrAm hibridjeként. Ezért szoktak le a modern bibliafordítások a „Jehova” változatairól, ezért utalnak a JHVH előfordulásaira kis kapitálissal („Úr”, „Lord”).

A harmadik, és legnagyobb probléma az, hogy az ŐT az ún. „Keresztény Görög Iratok”-ban (az Újszövetségben) 237-szer cserélte ki a küriosz (Úr) vagy theosz (Isten) szót Jehovára. A kisfilmben kétszer is elhangzik, hogy az ŐT igyekszik „következetesen” használni vagy feltüntetni a Jehova nevet. Ráadásul úgy véli, hogy ha a héber szövegben ott állt a Név, akkor az ezt idéző görög szövegben is ott kellett lennie, ez a „logikus”. Ezekkel az állításokkal több probléma is van.

Először is, az ÚVF-ban található 237 esetből csak 82 a héber szövegből vett idézet, amelyben eredetileg szerepelt a JHVH. A többi 155 esetben teljesen önkényesen cserélte az ŐT az Úr és az Isten szavakat Jehovára. Ott igen, ahol ez a saját tanítását támogatja, de ott nem, ahol ez a saját tanításának ellentmondana (pl. az 1Kor 12:3 így hangzana: „…senki sem mondhatja, hogy ‘Jézus Jehova’, csakis szent szellem által”). Az ÚVF szerkesztői csak ebben az értelemben voltak következetesek.

Másodszor, nincs jelentősége annak, hogy az ŐT számára mi „logikus”, ha tény, hogy az Újszövetség több ezer fennmaradt ókori görög kéziratában vagy töredékében egyetlen héber betű sincs – nemhogy a JHVH. Az apostolok ötször annyit idézték a héber Ószövetséget, mint annak ógörög fordítását (ún. Septuagintát). A héber szöveget idézve mégis többnyire az „Úr” (küriosz) vagy az „Isten” (theosz) szóval pótolták a JHVH-t. Biztosan tudták, mit jelent Jézust „Úr”-nak (Adonájnak) vagy „Isten”-nek nevezni, tehát ha így tettek, és ez tény, akkor az a logikus következtetés, hogy azért tettek így, mert ez volt a hitük, ez volt a tanításuk. 

Az ŐT máshol ugyan megfogalmazza azt a vádat, hogy a 4. sz-i egyház hamisította meg a Bibliát, „Úr”-ra és „Isten”-re cserélve a JHVH-t, és ezért lett „összetéveszthető” Isten és Jézus, illetve ezért kellett „helyreállítani” Jehova nevét az Újszövetségben, de ennek nincs történelmi alapja, azaz marad rágalom.

Összefoglalva, az ÚVF olvasójának nem csak joga, hanem minden oka megvan arra, hogy „a szöveg hitelességén gondolkodjon”.


[1] JW.ORG (2014-05-29) „Entrusted With Translating ’the Sacred Pronouncements of God’ (Romans 3:2)”, magyarul: www.jw.org/hu/jehova-tanui/tevekenysegek/kiadoi-tevekenyseg/video-isten-szent-kijelenteseinek-forditasa/

[2] Pl. Raymond Franz (Fred Franz unokaöccse, a Vezető Testület tagja 1971-1979 között), In: Crisis of Conscience, p. 50  (Commentary Press, 2002) 

[6] Az ÚVF-t védő névtelen JT oldal (onlytruegod.org) közlésében: "Since several individuals and institutions have addressed me concerning the following matter, I make this statement; henceforth it will be sent instead of a personal letter to anyone appealing to me to clarify my position.

1) Several years ago I quoted the so-called New World Translation among several Bible versions in articles that dealt with purely philological [pertaining to the study/science of languages] questions (such as the rendition of the causative hiphil, of the particple qotel). In the course of my comparative studies I found the NWT rather illuminating: it gives evidence of an acute awareness of the structural characteristics of hebrew as well as an honest effort to faithfully render these in the target [English] language. A translation is bound to be a compromise, and as such it's details are open to criticism; this applies to the NWT tooIn the portion corresponding to the hebrew Bible, however, I have never come upon an obviously erroneous rendition which would find it's explanation in a dogmatic bias. Repeatedly I have asked the antagonists of the Watchtower-Bible who turned to me for a clarification of my views, to name specific verses for a renewed scrutiny. This was either not done or else the verse submitted (e.g. Genesis 4:13, 6:3, 10:9, 15:5, 18:20 etc.) did not prove the point, namely a tendentious [with a purposed aim/biased] translation.

2) I beg to make clear that I do not feel any sympathy for any sect and this includes Jehovah's Witnesses. Of course, my mistrust is not directed against the individual member of such sect but rather against the organisation that manipulates him and puts forward its dogmas and rules as the ultimate truth. It should be conceded, however, that the groups and organisations that fiercely oppose the witnesses do not behave any better. On the whole, synagogue, church and mosque also tend to exhibit dogmatic arrogance coupled with intolerance of and enmity with other confessions.

3) I cannot help expressing my deep conviction that the search for truth will never benefit by linguistic quibble. Whether the author using the word naephaesh denoted 'soul' as opposed to body (Lev 17:11) or meant something else, whether 'almah' means 'virgin' or 'young woman'(Is 7:14) is of great interest to philologists and historians of religion; an argument for or against blood transfusion or the virgin-birth of Jesus respectively, cannot be derived from it.

4) Obviously, it is man's destiny to make the choice of his way a matter of conscience and to the best of his knowledge. There exists no simple set of rules such as could be learned from the mouth of a guru or the pages of an ancient venerable book. Those who pretend to act according to an infallible guide, more often than not interpret the texts in accordance with their precon-ceived wishes and notions.

Benjamin Kedar

Haifa 27.11.95 


 .