Ősi idegenek (History Channel)   

© dr. Szalai András, Apológia Kutatóközpont, www.apologia.hu (v.3. 2014.07.08.) PDF

1. A History Channel (HC)

A „Történelem csatorna” 1995-ben jött létre, eredetileg dokumentatív műsorok sugár­zására. Műsorainak színvonala, tudományos ismeretter­jesztő értéke azonban igen elté­rő, 2008 óta pedig elsősorban áldokumentatív műsorokat sugároz, összeesküvés­ elmé­le­­te­ket népszerűsít.

A 2009-ben elindított Ancient Aliens („Ősi idege­nek”) című sorozat, amely a Prometheus Entertainment terméke, az ún. „ősi ide­genek hipotézist” nép­szerűsíti, amely­nek lényegét így foglalhatnánk össze:

  • az ősi emberi kultúrákat földön­kívüliek befolyásolták, az ember törté­nel­mébe folyamatosan beavatkoztak (és beavatkoznak)
  • ezt bizonyítja a legkülönfélébb történelmi feljegyzéseknek, mítoszoknak, régé­szeti leleteknek és rejtélyeknek a hipotézis szerinti értelme­zése
  • a hipotézis elfogadása révén a közismert történelmi, régészeti (és modern poli­ti­kai) rejtélyek mind magya­rá­zatot nyernek.

1.1. A Prometheus Entertainment (PE)

A PE-et 1999-ben alapította Kevin Burns (1955-), producer, rendező és forgató­köny­víró. A PE programja az ismeretterjesztő műsoroktól az ún. valóságshawkig terjed. Burns a legtöbb amerikai ismeretterjesztő csatornának már dolgozott, saját műsorai azon­ban szinte mind a két legnagyobb bevételt hozó témáról szól­nak: szexről vagy sci-firől (a Playboytól a StarWars-ig).

1.2. Amiért a sorozattal foglalkozni kell

Az Ancient Aliens sorozat világszerte nagy nézettségnek örvend, 2014. február­jában már a 70. részt vetítették. A sorozatot háromféleképpen szokták értékelni:

  • egyesek egyáltalán nem veszik komolyan, csak szórakoznak az egészen
  • mások teljesen komolyan veszik, számukra mindez történelem
  • ismét mások az egészet felelőtlen áltudománynak tartják.

A sorozat tömegek számára nyújtja az egész emberi­ség történelmének és kultú­ráinak olyan új szemlé­letét, amely felülír mindent, amit az ember eddig tudni vélt önmagáról és világáról. A sorozat új világnézetet ad: egyrészt radikálisan átértel­mezi a történel­met és a vallási hagyományokat (hiszen az istenek valójában ufók voltak), másrészt mintát ad saját korunk politikai és természeti jelenségeinek értel­mezéséhez, ezzel pedig a jövőképünket formálja. Ugyanakkor a sorozat a régészet, a vallás- és tudománytörténet műve­lőinek széles körű kritikáját vonta magára (Smithsonian Magazine[1] – Bad Archeology[2] – Ancient Aliens Debunked[3]) Szerintük a sorozat üzene­te nem csupán túllép minden tudományos konszenzu­son, hanem egyszerű­en az áltu­dományos szóra­koz­tatás műfajába tartozik. Ezt pedig laikusok is belát­hatják, ha meg­figyelik a sorozat retorikáját és módszer­ta­nát, illetve utána­néznek annak, hogy kik azok, akik szerint az emberiség múltját, jelenét és jövőjét – ilyen mértékben és ebben az irányban – újra kell gondolni.

2. Elemzés

2.1. Fogalmak

A sorozatban az „ősi idegenek” elképzelés mint „hipotézis” (hypothesis) vagy „elmé­­let” (theory) szerepel. Kérdés, hogy milyen értelemben? A „hipotézis” fogal­ma az Idegen szavak szótára (Akadémiai, 2002) szerint a tudo­mány világában „csak részben igazolt tételeken alapuló, a kutatást előre­lendítő tudományos felte­vés valamely jelenség megmagyarázására”, míg hétköznapi jelentése „feltevés, feltétele­zés”. A „teória” fogalma az Idegenszó-tár (Tinta, 2004) szerint a tudomá­nyos világban „elmélet”, míg a hétköznapi jelentése „elképzelés, nézet, eszme, fel­tevés”. A sorozat eszmei alapja egyértel­mű­en nem tudományos hipotézis vagy elmé­let, inkább vélekedés és elképzelés, ezért a továbbiakban az „ősi idegenek” elméletről lesz szó, annak hétköznapi értelmében.

2.2. Előfeltételezések

A sorozat szerkesztőinek legfontosabb, kimondatlan és ezért igazolatlan előfel­té­tele­zései a követezők:

(1) Az emberiség tudományos és technikai fejlődése egyenes vonalú: amit mi ma már tudunk, azt korábban nem tudhatták. Ha olyasmire bukkannak, ami az ókor­ban vagy a kora-középkorban szerintük még nem létezhetett, akkor min­den­kép­pen föl­dön­kívüli „segítségre” kell gondolni. (Pl. a piramisoktól a viking hajó­iparig gyakorlatilag mindent a földönkívüliektől tanultunk.)

  • De mi emberek tényleg semmit sem voltunk képesek magunktól feltalál­ni? Tényleg soha semmit nem kellett újra felfedeznünk? Mit mond erről a tudo­mány és technika története?

(2) A népek mítoszai vagy „csak” mítoszok, azaz nem valóságos történetek, régi buta­sá­gok, vagy „valójában” földönkívüli technológia primitív emberi leírása, amit mi ma modern technológiánk ismeretében felismerhetünk és nevén nevez­hetünk. (Pl. Odin hollói valójában kémrobotrepülők voltak)

  • De mi is a mítosz? Tényleg csak ez a két lehetőségünk van: vagy kitaláció, vagy idegen technológia primitív leírása? Nem lehet, hogy csak az elmélet hívei látják bele a régiek világába a mi világunk dolgait? Mit mond az aka­dé­­miai mitológia- és a művészettörténet a hivatkozott dolgokról?

(3) Az elmélet filmbeli szószólói nyilvánvalóan jobban értenek egy sor szakterü­let­hez, mint azok akadémiai művelői. Mivel a sorozatban nincs szakmai vita, úgy tűnhet, a rejtélyekkel kap­cso­latban nincsenek más kérdések és más válaszok.

  • De tényleg csak a korlá­toltság mondatja a tudósokkal, hogy az „ősi idege­nek” elképzelés áltudo­mány? Tényleg nincs más, jobb magyará­zat a rejté­lyekre? Minden rejtély valóban rejtély, amit ők annak látnak? Tényleg eleget tudnak a hipotézis szószólói erről a sok témáról, hogy hipotézisük mellett más vélemény meg sem fogalmazódik? 

2.3. Módszertan és retorika

Az áltudományos módszertan és retorika az egész sorozaton jól követhető. Való­ságos érvek, igazolt tények, kényszerítő erejű bizonyítékok, eltérő szakmai véle­mé­nyek ismertetése, értékelése helyett az alábbi elemek térnek mindig vissza:

  • Álkérdések, amelyek az „ősi idegenek” elméletet már a film elején bizonyí­tott tényként keze­lik, pl. „Kik voltak ők? Honnan jöttek? Mit hagytak hát­ra? Hová mentek? Vissza­jönnek még?”
  • Folyamatosan alkalmazott felvezető kérdések, amelyek az elméletet lehe­tőség­ként lebegtetik, pl. „Lehet­sé­­ges, hogy...?” „Talán...?” „Elkép­zelhető lenne, hogy...?” „Vajon ha...?”
  • E kérdésekre mindig pozitív választ kapunk, természetesen kizárólag az elmélet képvi­se­lőitől: „Az ősi idegenek elméletének támogatói szerint...”
  • Részükről azonban rendszerint csak vélekedések hangzanak el: „Biztos va­gyok ben­ne, hogy...” „Mindig úgy éreztem, hogy...” „Nekem azonnal az ju­tott erről az eszembe...” „Meggyőződésem...” „Szerintem...” „Állító­lag...”
  • A felvetésekre és vélekedésekre rendszerint alaptalan követ­kez­­­tetések épül­nek: „Ha így van, akkor...” „Ez azt bizo­nyítja, hogy...” „Lehetséges, hogy...”
  • Minden rész végső következtetése az elméletről: „természetesen” igaz.

A nézőnek azért sem könnyű észrevenni, hogy a felvetések és vélekedések önma­guk­ban nem érvek, mert a film látványosan illusztrál: képsorokat vág­nak be, ame­lyek már meg is jelenítik azt, amit az elmélet szószólói még pusztán állítot­tak. Nem marad idő a kritikai gondolkodásra, a kijelentések értékelésére.

2.4. Szaktekintélyek

Hitelessége érdekében minden ismeretterjesztő sorozat igyekszik szaktekinté­lye­ket felvonultatni. Az „Ősi idegenek” sorozatban megjelenő szaktekintélyek két csoportra oszthatók, és eltérő szerepet töltenek be.

Az egyik, változó tagságú csoport a különböző egyetemeken dolgozó valódi tudó­sok­ból áll. Láthatjuk nevük után a tudományos fokozatot (PhD), nevük alatt az egyetemet, ahol kutatnak és oktatnak. Ők az adott kultúráról, népről, vallásról, épületről, leletről, természeti jelenségről stb. csak bevezető jelleggel adnak tájé­koz­tatást (pl. az ókori egyiptomi aranyról), vagy csak egy közvetetten kapcsolódó témáról nyilatkoznak (pl. az elemek átalakításáról egy laborban), a hipoté­zis­ről azonban sosem, mert arról konkrétan nem is kérdezik őket (ti. hogy a piramisok aranyat gyártó nukleáris üzemek lettek volna).

Szerepük kimerül abban, hogy infor­mációikkal köz­vetlenül, puszta jelenlétükkel pedig közvetve emeljék a sorozat szín­vonalát. Nélkülük túl feltűnő lenne a talál­gatás, de mivel a hipo­tézis kép­viselőivel felváltva szólalnak meg, azok e tudósok­kal egy sorba kerülnek. A sorozat­ban legtöbbször megjelenő valódi professzorok:

  • Michael Dennin, PhD, amerikai fizikus, csillagász (University of Cali­for­nia, Irvine). Szabadidejében a tudományt népszerűsítő előadásokat tart, például a „szuper­hő­sök” valódi fizikájáról, részt vesz ufó-konferenciákon (az űrutazás valódi lehetőségeiről) és az Ancient Aliens sorozatban is.
  • Athan J. Shaka, PhD, amerikai kémikus (University of Cali­for­nia, Irvine)
  • Aidan Dodson, PhD, brit egyiptológus (University of Bristol).

A másik, állandóan látható csoport az „ősi idegenek elmélet támogatói” vagy inkább szószólói, akik valójában egy szűk kör tagjai. Többnyire mint „Author” (azaz „szerző”) vannak feltün­tetve, ami nem jelent többet, mint hogy elméletük­ről könyveket írtak. A sorozatból nem sok derül ki a képzettségükről, és hogy miért ők értelmezik a felvonultatott információkat. 

A sorozat­ban az „ősi idegenek” elmélet alábbi képviselőinek jut meghatározó szerep, különösen az első háromnak:

Erich von Daeniken (1935-), svájci hotel­me­ne­dzser, majd író, milliomos, az „ősi idege­nek” és kapcsolódó elméletek nemzet­közileg is legismer­tebb nép­szerűsítője, az AASRA (Ar­cheo­logy, Astronautics and SETI Research Asso­cia­tion) egyik alapítója. 1968 óta (Erin­nerungen an die Zukunft) megjelent könyvei 32 nyel­ven, 63 millió példányban kel­tek el. 2006 óta azt állítja, hogy 1987-ben kapcsolatban állt egy földönkívüli­vel. 19 évesen lopásért, később csalásért, sikkasztásért ítélték el, íróként pedig többször vádolták plá­gium­mal, a forrá­sok meghamisításával. (daniken.com)

Giorgio A. Tsoukalos (1978-), svájci születésű sport-menedzser, illetve író és tévés szemé­lyi­ség. A Daeniken által alapított intézetnek 15 éven át volt az igazgatója, és ő az „ősi ide­genek” nagy témakörét népszerű­sítő Legend­ary Times kiadója. (legendarytimes.com)

David Hatcher Childress (1957-), amerikai író és tévés személyiség. Régészeti tanul­má­nyait félbe­hagyva saját kutatásba kezdett. 1983 óta saját kiadója révén csaknem 200 könyvet publikált az ősi titkok, rejté­lyes je­len­­ségek, titokzatos lények, elveszet váro­sok, elnyomott tech­­no­lógiák és alter­natív történelem széles témakörében.(adventureunlimitedpress.com)

Philip Coppens (1974-2012) belga származású nyomozó újságíró, az „ősi idege­nek” elméletkör (piramisok, Grál, Rosslyn stb.) közismert képviselője. Megkérdő­jelezte Osiris és az Orion csillagkép összekapcsolhatóságát (ld. Bauval), szerinte a Canopus a meg­felelő csillagkép. Bestsellere: The Canopus Revelation, 2004.

Robert Bauval (1948-) egyiptomi születésű író. Szerinte a pirami­sok elhe­lyez­ke­dése és az Orion csillagkép hasonlósága az „ősi idegenek” elmélet mellett szól. Bestsellere: The Orion Mystery, 1994.

Jonathan Young (1944-) amerikai pszichológus, a történetek, mesék, mítoszok pszichológiájának kutatója. Egy ideig a neves mitológus, Joseph Campbell mun­ka­­társa volt, akinek az elméletei a modern sci-fire is hatottak.

Végül, a sorozat elején tanácsadóként segített Covington Scott Littleton (1933-2010), ameri­kai antropológus, aki elsősorban az európai és a japán mitológia és folklór kutatása után fordult az okkult és ufó-jelenségek felé. 

Az egész emberi kultúrát radikálisan átértékelő elmélet mögött tehát egy an­tro­po­lógus, egy pszichológus, egy büntetett előéletű hotelmenedzser, egy sportme­ned­zser, egy nyomozó újságíró és néhány hivatásos író áll, aki ebből a témából él.

3. Összefoglalás, értékelés, tanulságok 

Az „ősi idegenek” elmélet nem a semmiből jelent meg. Hátterében az űrkorszak első évtizedei, az amerikai Carl Sagan és az orosz Iosif Shklovsky csillagá­szok földön­kívüli életről szóló elméletei, a sci-fi műfaj kialakulása, illetve az ufó hisz­téria évtizedei állnak. Az áltudományos szórakoztatás mint iparág és ez az elmélet is sokkal inkább szól a változás korát élő modern nyugati társada­lom szorongásairól, mint a régmúlt kultúrákról.

A történelem valóban tele van izgalmas rejtélyekkel, amiket kutatni kell, de mi­előtt a múlt olvasásának és értelmezésének nekilátunk, tudatában kell lennünk a saját korunk – szkeptikus és technológiai – szemüvegének, hogy ne lássunk bele a múltba olyas­mit, ami valójában a mi jelenünk része. 

A múlt kutatása ugyanis olyan, mint az időutazás. Képzeljünk csak el egy 500 vagy 2500 évvel korábbi kultúrából a miénkbe csöppenő embert: mi minden újat kellene meg­tanulnia, mielőtt túl tudna lépni saját korának tudásbeli és tapaszta­lati szintjén, és képessé válna helyesen értelmezni a mi korunk társadalmi jelen­ségeit, művészeti alkotásait és technikai vívmányait? Nekünk legalább ennyi ismeretre, óvatosságra és újra meg újragondolásra lenne szük­ségünk, de ez nekünk nem adatott meg, mert nem vehetünk 500 vagy 2500 éves emberektől gyorstalpalót. Ezért van szükségünk a vallás, a kultúra, a művé­szet és a technika történetének akadémiai szintű kutatására, a szakem­be­rekre és a szakirodalomra.

Korunkban egyszerűen túl nagy az a tudásanyag, ami bármely témáról létezik, ezért az élet minden területén szükségünk van a specialistákra. Ha még egy szak­terület akadémiai kutatójának sem könnyű az információkat szűrni, akkor ez az átlagos laikustól még kevésbé várható el. Mind­nyájunkra igaz ugyanis, hogy amíg nem tudjuk, mennyi mindenről nem is tudunk, megbízunk az ítélőképességünk­ben, és kihí­vás hiányá­ban elfogadjuk, ami nekünk valamiért jól hangzik. Ez azon­ban nem a mindenkori laikust minősíti (bármely témában), hanem korunk szóra­koz­tató­iparát, és konkrétan ennek a sorozatnak a felelőtlen szerkesztőit is.

A sorozat alapvető problémája ugyanis ez: nem a régmúltról, hanem valójában a mi korunkról, rólunk szól – anél­kül, hogy észrevennénk. Az „ősi idegenek” elmé­let annak szószólói számára rögeszme, mert az égvilágon mindenről a földön­kívüliek jutnak az eszükbe, és a hihetetlenül sokszínű emberi kultúrát egyetlen dobozba akar­ják belepréselni. Olyan világképet akarnak, amelyet egyetlen elv vezérel, ahol minden visszavezethető egyetlen okra, ahol legalább egy biztos pont van. Ez azonban nem a természetfeletti, ahogy a vallások gondolják, hanem az evilági földönkívüli. Ebben az értelemben a sorozat eszmevilága igazi vallás­pótléknak tekinthető. 

A sorozat alcíme az is lehetne, hogy „Emberi történelem idegen szemmel”, de inkább az emberi történelemtől elidegenedett szemről van szó. Az ufó-­hitnek ugyanis ára van. Fel kell áldozni az emberiség önrendelkezé­sébe vetett hitet, hiszen szerintük folyamatosan mások uraltak minket. Félre kell tennünk az emberiség sok­oldalú tehet­ségé­be vetett hitet, hiszen szerintük minden fontosat másoktól vettünk át. Le kell mondanunk a világ megismerésére való képessé­günk­be vetett hitünkről, hiszen szerintük eddig teljesen félre­értettük a saját valóságunkat. És végül, le kell mondanunk az emberiség jövőjéről, hiszen ha a múltunk valójában nem is rólunk szól, akkor mi lesz a jövőnkkel? 

Kérdés, hogy aki ezt komolyan veszi, vajon hogyan érzi magát a bőrében? Vajon jól szórakozik?   


[3] ancientaliensdebunked.com 


 .