|
|
Forradalom
Jézusért
– A Családban
|
Ez
a beszámoló arról szól, hogy az Isten
Gyermekei* két egykori tanítója és kiadványszerkesztője
hogyan jutottak be 1992 őszén a közösség egyik nagy otthonába –
az utolsóba, amely a Fülöp-szigeteken még megmaradt –,
hogyan vették át annak irányítását, és hogyan indítottak el ott
egy valódi forradalmat Jézusért.
E két volt tag egyike
Daniel Welsh (Samson Warner néven is ismert), aki az Isten
Gyermekeihez még 1969-es kezdeteinél, Huntington Beach-ben
csatlakozott, és ő volt a Mo
Educationelindítója a 70-es években. Ezenkívül a Basic
144 zöld könyv első leckéi közül soknak a
létrehozásában segített. Miután éveken keresztül dolgozott True
Komix művészként, 1986-ban elhagyta a csoportot,
bibliaiskolába ment, és csatlakozott egy karizmatikus
gyülekezethez. A másik korábbi tag én vagyok, Edward Priebe
(alias Hart Inkletter vagy Eduardo) aki az Isten
Gyermekeihez 1971 augusztusában csatlakoztam a Jesus People
Armyból, Vancouver-ben, Kanadában. Mivel művész vagyok, két
éven keresztül vezettem az Isten Gyermekei True Komix
művészeti szolgálatát. Ezután hat éven keresztül voltam A Család
egyik főszerkesztője és fő "hitvédője",
ebből négy éven keresztül (1985-től 1990-ig) "Apollos"-sal
dolgoztam együtt. Több olyan projekt munkájában is részt vettem,
mint "Az Utolsó Idők Bibliája"
vagy az "Igei
alapok". 1990-ben léptem ki, írással kezdtem el
foglalkozni, és csatlakoztam egy karizmatikus gyülekezethez.
Háttér
Mivel
rengeteg bámulatos és illegális dologról tudtam A Család
fülöp-szigeteki munkájával kapcsolatban, úgy döntöttem, hogy
visszatérek oda egy kis kutató-riportot készíteni. 1984 és 1988
között már jártam a Fülöp szigeteken, először egy elit kiadói
csoport tagjaként, Mo és Maria csoportja alatt, később pedig
magával Mo-val és Maria-val a Manila melletti farmjukon is. A
Család akkor már 10 éve volt jelen a Fülöp-szigeteken, és a
kormány alkalmazottainak, illetve ügyvédeknek és politikusoknak a
behálózásán dolgozott. Amikor azonban a szigeteken kitört a
forradalom, Mo és Maria ebben lehetőséget láttak arra, hogy
bejussanak az újonnan átszervezett hadseregbe is. A legjobb
zenészeiket küldték el énekelni, és fiatal lányok csoportjait,
hogy magas rangú tiszteknek és parancsnokok között terjesszék a
Daily Food áhitatos könyveket.
Ebben az időben az volt a feladatom hogy az új hívők számára én
írjam ezeket a bibliai történeteket tartalmazó leckéket.
Fülöp-szigeteki csengésű írói álnév alatt (Y. S. Flores)
Apollos és én elkezdtünk egy cikksorozatot írni, amelyben Mo
politikai és gazdasági nézeteit összegeztük, és amelyeket azután
a legnagyobb Fülöp-szigeteki újság jelentetett meg. Akármilyen
abszurdul és furcsán hangzik, Mo célja nem kevesebb volt, mint a
hadsereg felbujtása arra, hogy megbuktassák Corazon Aquino
kormányát, azért hogy utána ő maga uralkodhasson a
Fülöp-szigeteken mint guru, és hogy ő legyen a junta
mögött álló hatalom. Ez is jól szemlélteti példátlan
hatalomvágyát.
1987 júniusában, néhány hónappal azután, hogy A
Család szexuális szokásai napvilágra kerültek, és botrányt
robbantottak ki, a legtöbb tag kénytelen volt elhagyni a Fülöp
szigeteket. Mo és Maria Japánba mentek, és minden erejükkel azon
voltak, hogy jó reklámot teremtsenek az ottani "Nemzetközi
Iskolájuknak". Néhány hónappal
később a kiadói csoport, amelynek én is tagja voltam, követte
őket, és 1990-ben innen léptem ki közülük. 1992-re már
kapcsolatban álltam más volt tagokkal, és hallottam, hogy egy
tanítvány, Benjamin Farnsworth, miután éveket töltött
"nevelő-otthonokban" (állítólag
problémás eset volt), öngyilkos lett. Kisfiú korában ismertem
Bent, és habár megvoltak a maga problémái, a legnagyobb baja
mégis az volt, hogy nagyon intelligens tizenévesként sokat
gondolkodott, és kérdéseket tett fel – A Családban pedig
mindkettő főbenjáró bűnnek számított. Nagyon feldühített az a
borzasztó elnyomás, ami Bent is a halálba kényszerítette, és ez
volt az első alkalom, hogy erős dühöt éreztem A Család romlott
rendszere iránt. Ezért határoztam úgy, hogy mindent elmondok
róluk.
Manilai utamnak viszont egy másik oka is volt:
már több mint két éve ázsiai feleségért imádkoztam. Azt is
szerettem volna, hogy volt Isten Gyermekei / Család tag legyen,
azért, hogy teljesen meg tudjon érteni. Miután a dolgok kezdtek
összeállni a Fülöp-szigeteki utammal kapcsolatban, eszembe
jutott, hogy volt egy lány Manilában, aki teljesen megfelelt
ennek a leírásnak: Ruthie, egy Fülöp-szigeteki testvér, akivel
évekkel azelőtt találkoztam, és akivel korábban sokáig
szeretetteljes levelezést folytattunk. Megérkeztem a szigetekre,
és miután szeptember 24-re minden lehetséges utánajárást
elvégeztem, felkészültem arra, hogy megpróbáljak bejutni az
otthonba. Tisztában voltam vele, hogy abszolút csodára van
szükség ahhoz, hogy átjussak A Család biztonsági ellenőrzési
rendszerén. A Család egy barátjának azt mondtam, hogy kurzusokat
kell tartanom, és néhány problémát kell megoldani, mire ő megadta
a ház címét és telefonszámát, valamint a pásztorok nevét.
Fölhívtam Dan-t aznap este Amerikában, és ő másnap reggel,
szeptember 25-én odatelefonált az otthonba, és a hangját Mo-éhoz
hasonlóvá változtatva (de azt nem állítva, hogy Mo beszél), azt
mondta a pásztoroknak, hogy várjanak meg a repülőtéren. Senkinek
nem volt szabad elmondaniuk, hogy ott vagyok, még a közvetlen
főnökeiknek sem az ASCRO-nál (Ázsiai Központi Beszámoló Iroda).
Isten csodás módon előkészítette az utamat.
Néhány héttel korábban kaptak egy üzenetet az ASCRO-tól,
miszerint a közeljövőben egy meg nem nevezett fontos látogató
érkezik majd hozzájuk. Számukra ez csakis én lehettem. Amikor
James és Joy kijöttek értem, én társalgás közben megkérdeztem
őket, hogy van-e közöttük egy Ruthie nevű testvér. Igen,
válaszoltak, és elmondták hogy az utóbbi időben sok próbán ment
keresztül, sőt, két héttel korábban úgy döntött, hogy kilép A
Családból, amiről alig tudták lebeszélni az utolsó pillanatban.
(Azt gondoltam magamban: Juhééé! Felkészítetted a szívét, Uram!).
Ruthie története azonban valóban szomorú volt. A szülei a
közelmúltban veszítették el munkájukat a Dole
ananász-konzerv gyárban, és anyagi nehézségeik voltak.
Ruthie édesanyja arra kérte őt, hogy menjen haza, találjon
munkát, és így segítse a családját. Ruthie-ra ez komoly hatást
gyakorolt, és majdnem elment. Mivel "gondot
okozott neki", hogy Istent a munka és minden más elé
helyezze, közeli megfigyelés alatt állt. Felajánlottam James-nek
és Joy-nak, hogy szívesen beszélgetek egyedül Ruthie-val, és
tanácsolom őt, aminek ők nagyon megörültek.
Álmaim
asszonya
Amikor megérkeztem az otthonba, megtudtam, hogy
Ruthie egész nap kint volt egy csoporttal. Amikor aznap este
11-kor visszaért, a legnagyobb félelme vált valóra. James azt
mondta neki, "menjen be a barlangba",
mert "valaki beszélni akar vele".
"Ez a vég"
– gondolta kétségbeesve. "Ó, Istenem, add meg a
kegyelmet, hogy elfogadjam a feddést, amit biztosan megérdemlek"
– imádkozta. Minden erejét összegyűjtötte, hogy
szembenézhessen azzal – bárki is legyen –, aki most
érkezett, és halkan kopogott az ajtómon. "Ruthie?"
– kérdeztem, miközben megkerülte a rattan válaszfalat. Nem
emlékeztem rá, hogy ennyire gyönyörű. Üres tekintettel nézett
rám. Egy kis lámpa mellett olvastam, a nagy nem volt
felkapcsolva, és időközben bajuszt növesztettem. Amikor
megmondtam a nevemet, örömében felsikoltott. Soha nem ölelt meg
senki úgy, mint ő tette akkor. Majdnem két órán keresztül
beszélgettünk, és szinte végig igyekeztem vigasztalni őt. Éppen
egy láz-vírus söpört végig Manilán, több tízezren betegedtek meg
tőle, beleértve a házban lévő harminc-egynéhány gyermeket is.
Amint azt Mo és Maria írásaikban többször is világosan
megfogalmazták, mindig egy felnőtt hibája, ha egy gyermek
megbetegszik. Ruthie és több más lány a házból teljes időben
foglalkoztak a gyerekekkel, és napról-napra áldozatkészen
odaszánták az idejüket a gyermekek gondozására, ezért logikus
volt őket hibáztatni. Ruthienek azt mondták, hogy kutassa át a
szívét, van-e benne bűn, és nagyon sok kárhoztatásnak volt
kitéve. "De hát ez nevetséges! –
mondtam – hiszen fél Manila elkapta a
járványt. Vajon az is mind a te felelősséged? Akkor bizony nagyon
rossz lehetsz!" Ezen még ő is jót derült. Isten
igéjéből (Róma 8:1) emlékeztettem arra, hogy a kárhoztatás,
amivel megterhelik, nem Istentől való.
Az elkövetkező napokban
amint felújítottuk korábbi barátságunkat és románcunkat, egyre
nagyobb szeretetet éreztem Ruthie iránt. Vasárnap Ruthie és én
elmentünk egy közeli parkba. A házban mindebből csak annyit
láttak, hogy "walkie-talkie"-ra
viszem, vagyis tanácsot adok neki a problémáival kapcsolatban. Az
igazság viszont az volt, hogy mélyen egymásba szerettünk. Ha a
dolgok a terv szerint alakulnak, akkor terveim szerint már csak
néhány napom volt, mielőtt el kell mennem az otthonból, így nem
volt vesztegetni való időm. Amint egy fákkal övezett tó mellett
ültünk, megkértem Ruthie kezét, és ő igent mondott. Később
imádkoztunk, és Ruthie elmondta, hogy kapott rólunk egy látomást,
ahol egy házat látott és gyerekeket, és mindezt egy fákkal teli
országban. Csak ámultam! Amit leírt, az Kanada volt! Mivel már
csak néhány napig terveztem az otthonban maradni, azonnal arra
utasítottam Jamest és Joyt, hogy készítsenek beszámolót A Család
teljes biztonsági övezetéről az országon belül, és foglalják bele
azt, hogy kik azok a kormányon belül és a privát szférában, akik
a pozíciójukat fel tudják használni, ha A Család üldöztetésnek
lenne kitéve. Világossá vált, hogy az egyik kulcs-tanítvány a
Fülöp-szigeteken Joy "bébije",
egy bizonyos ügyvéd. Ő régóta barátja volt A Családnak és mélyen
benne volt minden ügyében. ("Bébi"
az olyan férfi, aki rendszeres jelleggel
szexuális együttlétben, valamint lelki tanításban részesül A
Család valamely nőtagjától, aki ezért az ő "anyja"
vagy "mamija".)
A
felesége tudomása nélkül, X-nek három gyermeke született Joy-tól,
Család-beli ágyasától, és mivel jövedelmének 20 %-át A Családnak
adta, ő volt a ház fő adakozója. A Canton Street 24-ben lévő
villa bérleti díjának nagy részét is ő fizette. Ő volt az egyik
legfontosabb ügyvéd volt a Fülöp-szigeteken, közeli kapcsolatban
állt a kutatóiroda kulcsembereivel, és jó barátságban volt nagyon
sok fontos pozíciót betöltő személlyel, akik az ő szavára mindent
megmozgatnának, hogy szükség esetén segítsenek X barátainak. Nagy
meglepetésemre James elmondta, hogy egy egész konténernyi Isten
Gyermekei irodalmat tárolnak – több doboznyi Mo-könyvet és
más kiadványt, amiket 1987-ben hagytak ott, amikor nagy
sietséggel elhagyták a Fülöp szigeteket. Odahozattam velük a
dobozokat a házba, és James két tanítványt bízott meg azzal, hogy
teljesen átleltározzák őket, és részletes listát készítsenek
nekem belőle. Reméltem, hogy találok néhány FF-témájút is (FF =
Flirty Fishing,
vagyis flörtölős halászat). Ők azonban azt mondták, hogy
alig néhány hónappal korábban A Család tanácsának döntése alapján
az összes olyan irodalmat elégették, sőt elég sok "forró"
irodalmat is elpusztítottak. Nagy örömömre szolgált viszont, hogy
egy doboznyi "forró"
irodalmat megőriztek. James azt is elmondta, hogy amikor
1987-ben a Music With Meaning elhagyta a szigeteket, több
doboznyi videót és eredeti felvételt hagytak maguk mögött.
Megkérdeztem, hogy voltak-e közöttük ún. "forró"
felvételek (mint pl. mezítelen táncolás vagy szexuális
együttlét felvételei), és megkaptam a leltári listát. Találtam
néhány eléggé sokatmondó címet, a kazettákat odahozattam, majd
félretettem, hogy majd bizonyítékként használjam a
hatóságoknál.
Szeptember 29-én, kedden azt álmodtam, hogy
ezeket a dobozokat félreraktam, és A Család vezetésének a
következőt mondtam: "Van nálam valami, ami a tiétek –
majd hozzátettem –, nálatok pedig van valami, ami az enyém:
a gyermekeim." Ez a gondolat korábban nem
merült fel bennem: hogy elcseréljem az anyagokat két
gyermekemért, akik tőlem születtek, amíg az Isten Gyermekei tagja
voltam, és akik még mindig bent voltak. Eredetileg azt terveztem,
hogy a bizonyítékokat kiviszem a házból, elmegyek Ruthie-val,
ezután pedig átadom az információkat a Fülöp-szigeteki médiának,
és a kormánynak. Eddigre azonban beindult a lelkiismeretem.
Beláttam, hogy James és Joy, mivel részesei voltak az egésznek,
mindazzal amit nekem elmondtak, személyesen veszélybe kerülnének
abban a pillanatban, hogy az egészre fény derül. A Fülöp-szigetek
kemény ország, és nem volt nehéz elképzelni, hogy valamelyiküket
megöli egy felháborodott valamikori kapcsolat, aki közben
ellenséggé vált, vagy legalábbis bebörtönzik őket, vagy valami
más módon szenvednek.
Annak ellenére, hogy vezetők
voltak, sőt – kemény, extravagáns és uralkodó vezetők,
amint arról később az otthon tagjai beszámoltak nekem –,
megesett rajtuk a szívem. Végső soron csak egyszerű eszközök
voltak, akik A Család irányítása alatt működtek. Összesen tizenöt
gyermekük volt, és szükség esetén nehéz lett volna hirtelen
elhagyniuk az országot. Tudtam, hogy a saját biztonságuk
érdekében ki kellett őket juttatnom az országból.
Amikor még
Mo házában laktam, az egészet belülről megismertem, és miután
újraolvastam az összes előásott 1987-es cikket, tudtam, hogy több
mint öt évvel korábban A Család nyilvánosan kijelentette a
hatóságoknak, hogy minden külföldi vezető elhagyta már a
Fülöp-szigeteket, illetve néhány napon belül megteszi ezt. Joy és
James mégsem mentek el soha! Végig ott voltak a Fülöp szigeteken
az 1987-es exodust megelőző időszak óta. Az országból való
kijuttatásuk tulajdonképpen segített nekik abban, hogy –
bár késve, de – véghezvigyék azt, amit A Család megígért a
Fülöp-szigeteki kormánynak, és ami számos kormánydokumentumban és
újságokban dokumentálva volt. Október 1-én,
csütörtökön reggel behívtam James-t és Joy-t a "barlangba",
és elmondtam nekik, hogy meghívást kaptak Kaliforniába néhány
megbeszélésre. (Tulajdonképpen az volt a tervem, hogy egy héttel
később magam is utánuk repülök, és úgy terveztem, hogy ekkor
mondom el nekik, miért is kellett elhagyniuk az országot. Úgy
terveztem, hogy rájuk bízom a választást, visszatérnek-e A
Családba; most csak az volt a fontos, hogy biztonságban
legyenek.)
Elutazásuk előtt Joy még átadott néhány
számítógép-diszket A Család "Biztonsági
Feljegyzéseivel". Ez olyan fájlok
tömkelegét jelentette, amelyek részletesen leírták, hogyan rejti
el A Család a "forró"
anyagokat, hogyan rejtőzik el a kormányok elől, és hogyan
álcázza magát a nyilvánosság előtt, csakhogy eltitkolja hírhedt
tanait és illegállis gyakorlatait. Bámulatos olvasmány volt!
Ezután megmondta a szupertitkos jelszót, amivel vissza lehetett
fejteni az összes átmodemezett állományt, és odaadta A Család
titkos programjait is, amelyekkel az irodájukban be és ki
lehetett kódolni, sőt tömöríteni is lehetett az átmodemezett
üzeneteket. Joy még mosolyogva hozzátette: "Ezek a programok
kormánybiztosak", ami annyit jelentett, hogy még a kormány
számítógép-szakemberei sem képesek őket feltörni. Kedden, október
6-án reggel, Joy, James és Füköp-szigeteki felesége, Lily,
valamint 15 gyermekük elhagyták a szigeteket. Megkértem egy Los
Angeles-i barátomat, hogy találjon nekik szállást, és azt
javasoltam nekik, hogy vegyenek ki néhány szabadnapot, vigyék el
a gyerekeket Disneylandbe, Sea Worldbe és más
érdekes helyekre, hiszen úgyis rászolgáltak már egy kis
vakációra. Egyetértve, boldogan elfogadták az ötletet.
A
tanítványképző forradalom leleplezése
Miután
James és Joy elmentek, az otthon mindennapos ügyeinek intézését
egy helybéli pár, Tim és Aura vették át, akik tökéletesen
megfeleltek a feladatnak. Habár a legtöbb döntést és időpontot
illetően kikérték a véleményemet, közöltem velük, hogy teljesen
megbízom bennük, és hagytam őket a hitük szerint cselekedni.
Mivel sosem javasoltak erkölcstelent vagy illegállisat, nem
láttam okát annak, hogy beleavatkozzak a dolgokba. Az otthon
lakói kezdtek megnyílni előttem, és lassacskán elmondták, hogy
milyen zaklatásoknak voltak kitéve. Gyengén táplálták őket, és
olyan pszichikai tortúrának voltak alávetve, aminek eredményeként
az öngyilkosságot fontolgatták. Még ún. "csendszabályok"
is be lettek vezetve, amikor a
házastársak nem szólhattak egymáshoz! Még mindig birtokomban
vannak a levelek, amelyeket saját kezűleg írtak – ezek
tanúsítják az említett zaklatásokat.
Azon a reggelen amikor
James és Joy elmentek, valami sorsdöntő történt. Az iroda felé
mentem, amikor a közösségi hirdetőtáblán észrevettem egy
táblázatot, amely meglepetésemre a "Felnőttek hibatáblázata"
címet viselte. A táblázat nyílvánosan felhívta a figyelmet a
családtagok olyan triviális "hibáira",
mint például az edény-elejtés, az utcai
ruha házban való viselése vagy a konyhában a "piros vonalon"
való átlépés. Teljes undort váltott ki belőlem, hogy felnőttek
viselkedését nyilvános megszégyenítéssel, törvényeskedő, gyerekes
módon próbálják irányítani. Letéptem a táblázatot és a szobámba
mentem. Felmerült bennem az ötlet hogy tartsak egy előadást az
otthonnak: "Törvényeskedő szabályok vagy szerető
tanítványok?" címmel.
A
gyengéd óriás
Mindeközben kapcsolatban voltam számos
baráttal és más volt Család-taggal, akik imádkoztak értem, köztük
Dan Welsh-sel is (Samson Warner). Miközben azon gondolkodtam,
hogy előadásokat tartsak az otthonban, eszembe jutott, hogy Dan a
kezdeteknél egyike volt az Isten Gyermekei tanítóinak, és az az
ötletem támadt, hogy meghívom segíteni. Különben is, eddigre már
annyira lefoglaltak az otthon irányításának mindennapi dolgai,
hogy alig maradt időm a leleplezésükre. Dannek tetszett az ötlet,
és miután a feleségével megbeszélte, úgy döntött, hogy eljön.
Közöltem az otthon lakóival, hogy néhány nap múlva erőteljes
tanító érkezik, aki még a kezdeti időszakban, Huntington
Beach-ben csatlakozott a csoporthoz. Nem voltam benne biztos,
hogy Dan melyik nevét akarja használni az otthonban, de mivel
nagy termetű, amolyan mackó-típus, egyszerűen csak "gyengéd
óriás"-ként emlegettem. Vasárnap, október 11-én Tim és én
Dant vártuk a nemzetközi repülőtéren. Már sok éve nem láttam,
sőt, utoljára 1978-ban Tenerifén voltunk együtt a Művészek
otthonában. Jó volt ismét találkozni vele.
Később, amikor az
irodában a stratégiánkat elemezgettük, elmondtam neki, hogy az
ASCRO Nyilvántartási Irodája (A Család felügyeleti szerve) gyanút
fogott. Tudtuk, hogy nemsokára küldenek majd valakit, hogy
utánanézzen a dolgoknak. Úgy határoztunk, hogy ezt a
legegyszerűbben úgy akadályozhatjuk meg, ha mi meglátogatjuk
őket, mielőtt ők meglátogatnának minket, és összezavarjuk a
kommunikációs vonalaikat. A közelmúltban kárpótlásként 500 USA
dollárt kaptam a légitársaságtól, amely elveszítette a
csomagjaimat. Ez pont elég volt egy menettérti repülőjegyre
Bangkok-ig.
Az ASCRO-t gigantikus, gonosz póknak láttam,
amelynek a lábai tartják a kapcsolatot az összes otthonnal a
világnak abban a részében. Az volt a célom, hogy megpróbáljam
megölni a pókot, reméltem, hogy a puszta megjelenésemmel soha nem
látott paranoiát válthatok ki a személyzetből, akik ezután
szétszóródnak és elrejtőznek, elvágva ezáltal az ASCRO
kommunikációs csatornáit. Mostanra az ASCRO egyre gyakrabban
hívta fel az otthont, és követelték, hogy a pásztorokkal,
James-szel és Joy-jal beszélhessenek. Úgy döntöttünk, hogy a két
készen álló, teljes dobozt kijuttatjuk az otthonból és
elszállíttatjuk. Egy nappal később Tim kivitt a reptérre, ahonnan
Thaiföldre repültem. Eközben az ASCRO felhívta Dant, és
követelték hogy mondja el, mi történik. Hirtelen ötletként azt
mondta nekik, hogy van egy üzenete számukra: "Az
ellenség az összes fájlunkat felbontotta."
Ez az ASCRO-nál riadókészültséget váltott ki. Ennél
rosszabb hírt nem is hallhattak volna. Annyira kikészültek, hogy
elfelejtettek megvárni a repülőtéren.
Elhatároztam, hogy ennek
ellenére felhívom őket, és elmondtam, hogy tudom: ők az Isten
Gyermekei, a Szeretet Családja. A Mo házában eltöltött időszak
alapján tudtam, hogy ennek megfelelően mindannyian azonnal
csomagolni kezdenek, és felkészülnek a költözésre. Minden
valószínűség szerint egész éjjel ébren voltak, és a menekülésre
készültek. Rengeteg illegális és érzékeny dokumentumot tároltak,
és nagy ijedtséget váltott ki, hogy vége lett a biztonságuknak. A
helyzet abszurditását csak akkor lehet megérteni, ha elképzeljük,
hogy egy állítólag törvénytisztelő keresztény szervezet riadót
rendel el, és hihetetlen gyorsasággal igyekszik minden
dokumentumot, fájlt és személyzetet eltüntetni, csak mert valaki
felhívja őket, és annyit mond: "Tudom hogy kik vagytok!"
Ebből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy A Családnak van
valami rejtegetnivalója. Én csak annyit tettem, hogy felhívtam
őket, de még csak nem is utaltam arra, hogy esetleg meglátogatom
őket. Így mivel nem tudtam személyesen meglátogatni az ASCROt, a
következő reggelen visszarepültem Manilába.
A
forradalom kezdete – Jézusért
Amikor az ASCRO
felhívta a manilai otthont, és tudtuk, hogy többé nem
titkolózhatunk előttük, Dan bátran közölte velük, hogy a
Fülöp-szigeteken forradalmat indítottunk Jézusért. A Családról
beszélve, azt mondta: "Ez is Jézusért való forradalomként
kezdődött, és úgy is fog befejeződni!"
Ezután Dan egy ötórás tanítási maratont kezdett el, és
amikor később visszaértem Bangkokból, éppen a törvényeskedés
elleni kemény órája vége felé közeledett. Kiöntötte a szívét a
tagok előtt, sírt, kihívást intézett hozzájuk, könyörgött, hogy
térjenek vissza a Bibliához, legyen az a kereszténységük alapja,
és szabaduljanak meg az emberek által kitalált törvényektől és
szabályoktól. Az otthon tagjai még soha nem hallottak olyan
tanítót, akin ilyen kenet volt, és lelkesen válaszoltak, szinte
szó szerint táncra perdültek, amint a tanítás összetörte a
láncokat, amelyek megkötözték őket. Röviddel ezután az ASCRO
felhívta X ügyvédet, hogy megkérdezzék tőle, mi történik. Másnap,
amikor négyszemközt beszélgetett vele, X említést tett a
hívásukról. Mivel attól tartottunk, hogy sorra felhívogatják az
otthon kapcsolatait, Dan és én úgy döntöttünk, aznap felhívjuk A
Család vezetőségét, és közöljük velük, hogy tartsák távol a
mancsukat a Fülöp-szigetektől. Mivel az ASCRO telefonvonala már
nem működött, a Hong Kong-i irodát hívtuk fel. Hong Kong 1986-ban
hivatalosan kitoloncolta A Családot, tehát a puszta jelenlétük
teljesen illegállis volt, és a Hong Kong-i törvényekkel való éles
szembefordulást jelentette. Dan azt mondta nekik: "Mondjátok
meg Adam-nek az ASCRO-nál, hogy hagyja békén a Fülöp-szigeteket,
vagy felhívjuk az összes titkos számot, amit ismerünk, és nagyon
sok embernek kell majd költöznie!" A
biztonság kedvéért felhívtuk a tokiói számot is, és
ugyanazt mondtuk nekik: "Ha nem akarjátok, hogy
nyilvánosságra hozzuk az összes létező otthon hollétét, mondjátok
meg Adam-nek az ASCRO-nál, hogy hagyja békén a Fülöp-szigeteket."
A következő napon már egyik telefonszám sem élt. Ez a
fejetlenség, a fénytől megijedt csótányok módjára való
szétszóródás csak egy ideig tartott. Tudtuk, hogy csak idő
kérdése, és ismét összeszedik magukat, hogy meginduljanak
ellenünk. Választhattunk: vagy azonnal eltávolítjuk a több
tucatnyi teli dobozt, amelyek A Család elleni bizonyító erejű
irodalmat tartalmazta (ez egy napot igényelt volna), és távozunk,
vagy tovább tanítjuk az otthon tagjait, és segítjük a
szabadulásukat. Vagy az emberek, vagy az anyagok.Addigra a tagok
egyre inkább felszabadultak, kezdtek megnyílni, és hihetetlen
történeteket meséltek arról a rabságról, zaklatásról és rossz
bánásmódról, amiben korábbi pásztoraiktól és a DTR-től
(Tanítványképző Forradalom) részesültek. Úgy éreztük, ha most
otthagyjuk őket, akkor a születés előtti pillanatban maradnak
magukra. Mivel már két teljes dobozt, valamint az összes MWM
dobozt és mindenféle fájlokat sikerült kijuttatnunk, úgy
döntöttünk, hogy még maradunk, és segítünk ezeknek a
"gyerekeknek" megszabadulni attól a rabságtól, amelyben
sínylődtek. Valamikor mi voltunk A Család két fő tanbeli
szakértője. Nem volt senki más, aki úgy ismerte volna a Bibliát
és Mo leveleit, mint mi. Úgy döntöttünk, hogy maradunk. Az igazi
csata még váratott magára.
Tiszteld
apádat és anyádat!
A Családnak van egy szabálya, amit a
biztonság érdekében vezettek be:
Minden, a szülőket ábrázoló fotót eltüntetnek, minden szerelmes
levelet, vagy más olyan anyagot, amelyet "bizonyítékként
használnának fel ellenük", vagy amiből a "rendszerbeli"
szüleikre következnének, elégetnek. Én azt mondtam nekik:
ahelyett hogy gyufásdobozokkal sétálnak és a szeretteik fotóit és
ártatlan leveleit égetik el, inkább égessék el az összes
Mo-levelet és Család-szabályzatot, amelyek ennek a világméretű
üldözésnek és ennek a paranoiás bebiztosításnak a tulajdonképpeni
okozói.
Az egyik első óra, amit tartottam, a "Tiszteld
szüleidet!" címet viselte. A mögöttem lévő táblára felírtam
a 2Mózes 20:12-t: "Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú
ideig élhess a földön". Ezután megkérdeztem őket:
"Szeretnétek hosszú ideig élni ezen a földön, vagy pedig azt
akarjátok, hogy deportáljanak titeket, amint az sorozatban
megtörtént A Családdal Hong Kongban, Indonéziában, Kínában és
Indiában, és majdnem itt a Fülöp-szigeteken is, 1987-ben?"
Rámutattam arra, hogy az egyik fő oka annak, hogy A Család ennyi
üldöztetésnek és kiutasításnak volt kitéve, A Család bűnei, és az
olyan borzasztó szabályok miatt, mint például az, hogy nem
tisztelik a közösségükön kívül maradó szüleiket. Megkérdeztem
tőlük, hogy mióta nem látták a szüleiket, akik itt élnek,
ugyanebben az országban? Volt, aki három éve, de olyan is, aki
négy éve nem látta őket. "És mikor írtatok nekik utoljára?"
A legtöbben azt válaszolták, hogy egy éve. (Ez egyébként
közvetlen alkalmazását jelentette A Család szabályának, miszerint
a "gyümölcstelen" kapcsolatoknak véget kell vetni.)
Marie például négy éve nem látta a szüleit, habár a közelben, a
város másik részén éltek. Sőt, a szüleinek fogalmuk sem volt
arról, hogy itt volt az országban. Azt gondolták, hogy ő és a
férje Thaiföldön vannak. Marie édesanyja még arró sem tudott,
hogy Marienak még egy gyermeke született, pedig ugyanabban a
városban éltek! Megkérdeztem őket, hogy ez a szülők tiszteletét
jelenti? Mindannyian a fejüket rázták. "Akkor hogyan
várhatjátok el, hogy Isten megáldjon, és itt tartson az
országban?" – kérdeztem. "Olyan nagy a biztonság
és a titkolózás, és emellett kerülitek a szüleiteket, hogy nem
csoda, ha ennyi ellenségetek van, és ilyen üldöztetésnek vagytok
kitéve!" Azt mondtam nekik, hogy azonnal lépjenek
kapcsolatba a szüleikkel, írjanak nekik, vagy hívják fel őket, és
nyugodtan hívják meg őket magukhoz.
Nem
mi vagyunk a legjobbak
Az egyik következő előadásom során
lelepleztem Mo ún. "szentebb mint mások" tanítását. Azt
tanította hogy A Család tagjai a legodaszántabb, leglángolóbb
szívű, száz százalékos keresztények, akik Isten számára
különlegesebbek a többieknél, és hogy mi a földön bárki másnál
jobban szolgáljuk Istent. Még egy "Mi vagyunk a legjobbak!"
című levelet is írt. "Ez hazugság!" – mondtam
mindenkinek. "Nem mi vagyunk a legjobbak, Jézus a legjobb!"
A János 12:32-t idéztem, ahol Jézus azt mondta: "És én, ha
felemeltetem a földről, mindenkit magamhoz vonzok". Ezután
megmagyaráztam, hogy ha azt gondoljuk: mi vagyunk a legjobbak, az
gőg, ami törvényeskedéshez vezet. "Végül is, ha mi vagyunk a
legjobbak, akkor mi vagyunk az egyetlen hely a földön, ahol
Istent igazán szolgálhatja valaki. Ha Istent akarod szolgálni,
akkor muszáj A Családban maradnod. Nem mehetsz máshová, nem
szolgálhatod Istent máshol." Aztán néhány kimutatás adatait
idéztem nekik arról, hogy más keresztények világszerte hány
embert vezetnek az Úrhoz, és leszögeztem, hogy A Család ennek
csupán jelentéktelen százalékát teszi ki. Ha belátják, hogy Jézus
a legjobb, hogy világszerte számos más keresztényen keresztül
munkálkodik, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akkor ez
felszabadíthatja őket arra, hogy úgy szolgálják Istent, ahogyan
erre indíttatást éreztek. Akkor is, ha ez azt jelenti, hogy egy
másik közösségbe mennek.
A
Biblia-forradalom
Az évek során Mo egyik forradalmat a
másik után hirdette meg: "a flörtölős halászat forradalmát",
"az egészség forradalmát", "az őszinteség
forradalmát", "az engedelmesség forradalmát" stb.
vég nélkül. Most Dan kihirdette, hogy "Biblia forradalmat"
rendezünk! "Elfelejtjük az összes bolond emberi szabályzatot
és tanítást, amelyek csak problémát és üldöztetést hoztak ránk,
visszatérünk Isten változhatatlan, örökkévaló Igéjéhez, a
Bibliához!" – kiáltotta. "Visszatérünk ahhoz,
ahonnan A Család indult: "Forradalom Jézusért!"
"FORRADALOM!" kiáltotta. "JÉZUSért!" –
válaszolt az otthon. Minden bizonnyal évek teltek el azóta,
amióta valaki utoljára intézte hozzájuk ezt a kihívást. Pont
akkor léptem be egy hatalmas plakáttal, amit a számítógépen
nyomtattam ki. Ez állt rajta: FORRADALOM JÉZUSÉRT! Azonnal
kitettünk a falra, és ott is maradt, hogy emlékeztesse a tagokat
arra, mi történik. Ez forradalom volt, metanoia, teljes
fordulat azért, hogy visszatérjünk Jézushoz.
A
felrobbantott laboratórium
Ezután három előadást tartottam
arról, hogy mit mond a Biblia a házasságról. A flörtölős
halászatot egy kísérlethez hasonlítottam, amely kudarcba fulladt
– felrobbant a laboratórium. "És mit teszünk
ilyenkor?" kérdeztem. "Továbbra is megpróbálsz a
törmelékek között dolgozni? Vagy pedig kitakarítod onnan a
szemetet és a kárt, és visszatérsz az alapokhoz, hogy ott
újrakezdd?" Nyilvánvaló volt a válasz. Ezután megkérdeztem:
Ha a flörtölős halászat Isten akarata és Isten igazsága, akkor
végül miért égettük el az összes erről szóló könyvet? Ha az
igazság volt, akkor hajlandónak kellett volna lennünk akár
meghalni érte! Mi mégis mindent elégettünk. Miért?" A
szemükbe néztem, majd megválaszoltam a kérdést: "Azért, mert
tévedés volt. Hiba volt." Ezután feltartottam a Bibliámat,
és azt mondtam, hogy mivel többé nem tudnak FH-témájú könyveket
venni, vissza kell térniük ahhoz, amit a Biblia mond a szexről és
a házasságról. Aztán szóba hoztam a sharing ("osztozás")
gyakorlatát, amely szerint a tagok rendszeresen lefekszenek
egymással. Megkérdeztem őket, hogy ha Mo-nak igaza van abban,
hogy a sharing "Isten tiszta szeretete", és mi
vagyunk "a világ legszabadabb keresztényei", akkor
miért van az, hogy a sharing-es "randevúk" után
üresnek és magányosnak érzik magukat? És miért vágyik mindegyikük
férjre vagy feleségre? Senki nem vitázott velem. Sokéves
tapasztalatból tudták, hogy igazat beszélek.
Átkok
A
világszerte folyamatosan zajló üldöztetés miatt a World
Services az összes otthonban háromnapos böjtöt rendelt el,
amiből egy teljes napot az ellenségek átkozásával kellett
tölteni. Ezért tartottam egy órát a Máté 5:44-ről, ahol Jézus azt
mondta: "Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik
átkoznak, és imádkozzatok azokért (nem ellenük!), akik üldöznek
titeket." "Függetlenül attól, hogyan forgatod ki ezt a
verset, vagy hogyan próbálod magyarázni, Jézus világosan azt
mondta: ne átkozzatok! "Az én Bibliámban pirossal van
nyomtatva, ami azt jelenti, hogy ezt maga Jézus mondta. Nos,
Jézusnak hisztek, és neki engedelmeskedtek?" –
kérdeztem őket. Ezután felszólítottam őket, hogy térjenek meg az
ilyen nem keresztény gyakorlatokból, és megmagyaráztam, hogy A
Család nem az igaz mivolta miatt szenved üldöztetést világszerte,
hanem a bűnei miatt. A tagok ezt lassan, de biztosan kezdték
felfogni, és sokan könnyekre fakadtak. Ez többször is megesett,
sőt, a négyszemközti tanácsadásokon sokan a karjaimban zokogtak.
A
PR hazugságok leleplezése
Amikor az otthon tagjai kezdték
belátni: komolyan gondoljuk, hogy szabaddá tesszük őket
Krisztusban, és napról napra arra tanítottuk őket, hogyan
legyenek őszinték és tiltakozzanak az igazságtalanságok ellen,
amiket elszenvedtek, minden a felszínre kezdett törni. A Család
röviddel ezelőtt több PR "nyilatkozatot" adott ki,
amelyeket világszerte terjesztettek. Ezekben tagadták a
visszaéléseket, és arról beszéltek, hogy ők milyen jó
keresztények. De, amint azt a manilai otthon lakói elmondták,
ezek a "nyilatkozatok" olyan nyilvánvaló hazugságok
voltak, és annyira különböztek az otthoni élet mindennapos
valóságától, hogy sokuk el sem olvasta őket. Az egyik kijelentés
szerint például A Család összes tagja egészséges, tápláló
ételeket fogyaszt. Ezzel szemben a tagok arról tájákoztattak,
hogy csak a vezetők kaptak jó ételt. A többiek sok rizst és babot
ettek. Amikor Joy terhes volt, a legjobb ételeket kapta, sőt, a
konyhában külön polca volt, ahol csak az ő ételei voltak. Amikor
viszont Lilijoy volt terhes, nem részesült ilyen
kivűltságban.
Dan és én azt hittük, mi már tudjuk, milyen
rossz A Család rendszere. Azt persze feltételeztük, hogy a dolgok
azért egy kicsit rosszabbodtak, amióta kiléptünk, de azt
hittük, rosszabbat már nem hallhatunk. Most azonban, amint a
tagok napról napra, egyre őszintébben meséltek azokról az
igazságtalan borzalmakról, amiknek a "DTR" részeként
kitették őket, megdöbbentünk. Például minden tagnak hetente
többször "Nyitott Szív Beszámolót" kellett írnia. Azon
kívül, hogy beszámoltak arról, melyik Mo-levelet olvasták, azt is
le kellett írniuk, volt-e székletük, milyen munkát végeztek el,
volt-e nemi kapcsolatuk, és ha igen, kivel. Saját magukról is
írniuk kellett, meg kellett vallaniuk a bűneiket, a kételyeiket,
és hogy milyen "leckéket" tanultak stb. Ezután a
pásztorok beszéltek velük a "bűneikről", megfeddték
őket a hibáikért, és Mo-levelek olvasását "írták föl"
hogy "legyőzhessék a gyengeségeiket".
Nem nehéz
átlátni: a NYSZB célja az volt, hogy lehetővé tegye a vezetőség
számára az alattuk levő emberek életének, cselekedeteinek, sőt
gondolatainak az irányítását. Mivel arra voltak kényszerítve,
hogy az elfogadott viselkedéstől való legkisebb eltérést is
jelentsék, a tagok lényegében önmagukat zsarolták. Mivel
állandóan, a legapróbb hibákért és tévedésekért is feddést
kaptak, az otthon tagjai teljesen demoralizálódtak, félelemben és
rettegésben éltek, és állandóan azon igyekeztek, hogy a
viselkedésük olyan legyen, ami tetszik a vezetőségnek, és amivel
elkerülik a feddéseket. Ez az "embereknek tetszés"
állapota, és a jó cselekedetek felhalmozása az elismerés
reményében a manipuláció és a gondolkodás-kontroll áldozataivá
tette őket. Mennyire különbözik ez a Krisztusban való
szabadságtól, amit a hívőknek élvezniük kellene!
Ezen felül
még azt is elvárták tőlük, hogy másokról beszámoljanak. A
férjeknek és a feleségeknek fel kellett jelenteniük egymást. Ez
csipkelődést, megoszlást és félelmet okozott. A DTR elnyomó
alkalmazása miatt különböző problémák alakultak ki. Amint azt
Aura mondta, "soha korábban nem voltak ilyen problémáim".
Két házaspár, Peter és Praise, valamint Tim és Aura
"csend-rendszabályozáson" volt, ami azt jelentette hogy
az időjáráson kívül másról nem nagyon beszélhettek egymással.
Miért? Azért, mert fennállt a veszélye annak, hogy "a
házasságuk az istenükké válik", és ennek eredményeként
nagyobb hűséggel viseltetnek majd egymás iránt, mint A Család
iránt. Mivel kénytelenek voltak egymást beárulni, nem is csoda,
hogy komoly házassági gondjaik voltak! Négy nő bevallotta, hogy
gyakran gondolt a halálra. Közülük hárman nagyon betegek voltak a
közelmúltban, miközben könyörögtek Istenhez: hagyja őket meghalni
és "vigye őket haza", csakhogy A Család otthonában való
pokoli létük véget érjen. (Ha meghalnak és a mennybe jutnak,
legalább azzal nem fogják őket vádolni, hogy "eltávolodtak"
). Borzalom! BORZALOM! Teljesen ledöbbentünk, amint egyre inkább
megláttuk, hogy a rendszer mennyire démoni módon törvényeskedővé
vált. Jobban, mint bármikor korábban, eltökéltek voltunk abban,
hogy ezeket a drága testvéreket megszabadítsuk ettől a romlott
rendszertől.
Az
ellenforradalom
Eközben A Család külső vezetősége továbbra
is kapcsolatot tartott fenn az ügyvéddel, aki tanítvány volt, és
a partnerével. Nem volt őket nehéz visszahódítani. Mi ugyanis
Joy-t, X "mamiját" elküldtük az országból! És a mi
reformunk ideje alatt az otthonból egyetlen nő sem "viselte
gondját" X-nak és partnerének. Ezenkívül X sosem élt az
otthonban, és soha nem volt kitéve mindannak az elnyomásnak, amit
az átlagos tagok átéltek. Mivel anyagi támogatást és jogi,
valamint politikai segítséget nyújtott, a szeretője királyi módon
bánt vele, és drága helyekre vitte magával. Nem törődve (és
valószínűleg mit sem sejtve) azzal a borzalmas elnyomással, amit
a cselekedeteik az otthon szegény tagjaira hoznak majd, X és
partnere szoros együttműködésbe lépett a külső vezetőséggel. A
Család odautaztatta "Angelát", hogy segítsen
megszervezni az ellenforradalmat. Egy vezető Fülöp-szigeteki
FH-s, Angela volt A Család fő szóvivője az 1987-es
sajtókonferencián, amikor is védelmére kelt az FH-nak és a
szexuális gyakorlatoknak. Ő volt A Család fő kapcsolata a
hadsereggel, mivel az egyik parancsnok titkos szeretője volt.
Dan
és én úgy gondoltuk, megnyerhetjük a csatát, ha egyszerűen
elmondjuk a tagoknak az igazságot, és ezzel a mi oldalunkra
állnak. Ezt meg is tettük. Azt azonban nem vettük figyelembe,
hogy bár A Család jelenléte az országban már évek óta
jelentéktelen volt, X által mégis az egész ország a kapcsolatok
aknamezője volt, készen a robbanásra. A manilai otthonban teljes
erővel zajlott a Jézusért való forradalom, viszont a hátunk
mögött A Család nagy erővel igyekezett ellenforradalmat
elindítani. A vak vallásos intolerancia hagyománya szerint
nekivágtak, hogy elfojtsák a tanítványok szabadságvágyát. A
Család persze cselekedet-orientált önigazultságában nem így látta
a dolgokat. Amint azt Mo is mondta, ők voltak a legjobbak, és nem
volt okuk a "megbánásra". Mit bánjanak meg? Tudomásuk
szerint nem volt semmilyen bűnük. Különben is, hogy lehetne
bűnük? Nem azt mondta nekik Mo, hogy ők a legjobb, legigazabb
keresztények a földön? Vajon nem követtek hűségesen minden pontot
és vesszőt, ami Mo és Maria szájából származott? Hát nem a
Krisztus iránti szeretetük bizonyítéka volt a feljebbvalók iránt
való kérdések nélküli vak engedelmességük? "Visszatérés a
Bibliához?" Mi?! Hát elhagyták ők valaha is a Bibliát?
Pusztán azért, mert Mo leveleit, "Isten szavát a ma számára"
fontosabbnak tartották a Bibliánál? Nem, A Család nézőpontjából
nem ők tévedtek. Sokkal inkább az ellenségek, ezek az
"elbukottak", akik átvették a manilai otthont, akiket
"teljesen az ördög inspirált". Különben is, miért
tiltakozna józan ésszel bárki is az ő csodálatos, új DTR
diktatúraszerű rendszerük ellen?
Az
utolsó láncok elszakítása
Régóta terveztük, hogy az egész
otthon X-nek a Manilától északra fekvő farmján töltsön egy
hétvégét, és most elérkezett az idő. Tudtuk, hogy kint leszünk a
természetben, Isten teremtett világával körülvéve, és Dan meg én
az utolsó, leginkább szabadító jellegű óráinkat terveztük
megtartani. A Bibliából és Mo saját írásaiból terveztük
bebizonyítani, hogy Mo nem Isten prófétája. A legtöbb egyszerű
Család-tag nem tudja, hogy Mo – idős és beteg volta miatt,
de főleg a borzalmas, rosszul átgondolt és alkalmazott
szabályzatai miatt – már nem vezeti A Családot. Mo
"felesége", Maria, és jobbkeze, Peter Amsterdam vették
át a vezetést, és azért dolgoznak, hogy A Család ne pusztítsa el
önmagát. Beszámoltam arról a 8 hónapról, amíg Moval és Mariával
éltem, és ez minden kétséget kizárva bizonyította, hogy Mo-t
félretették, és visszavonulásra kényszerítették. Habár ő
sétálgatott a kertben és a ház körüli javításokat felügyelte,
nyilvánvaló volt hogy Maria és Peter irányították a dolgokat.
"Miért történt ez?" – tettem fel a kérdést.
Megmagyaráztam, hogy Mo mennyi hibát követett el az évek során,
és hogy nekik kellett átvenniük a dolgokat, különben
elpusztította volna őket. Ez senkit sem lepett meg. Azt pedig már
korábban elmondtam nekik, hogy a flörtölős halászat hiba volt.
A
Gábriel-tan
Most egy másik meglepetés várta őket. "Mit
tennél, ha azt mondanám hogy Jézus nem Isten fia?" –
tettem fel a kérdést. Mindenkinek a szemébe néztem. Csak egy
testvér válaszolt: "Azt mondanám, hogy hazug vagy!"
"Jól tennéd!" – mondtam neki. Aztán megkérdeztem:
"Mit tennétek, ha azt mondanám: vannak Mo-levelek, amelyek
szerint Jézus nem Isten fia? Elhinnétek ezt?" Mindenki a
fejét rázta. Végül is, legjobb tudomásuk szerint ez csak egy
elméleti kérdés volt. "Nos, ezek a Mo-levelek már
megíródtak." – közöltem velük. Többen megdöbbentek, és
hitetlenkedve sóhajtottak. Ezután idézeteket olvastam fel Mo két
leveléből, a "Hungington Beach 1968" és a "Vespers"
címűből, amelyekben Mo, a Lukács 1:28 buja értelmezésére alapozva
kijelentette hogy amikor Gábriel angyal megjelent Máriának, ez
azt jelentette, hogy szexuális kapcsolatot létesített vele,
illetve hogy Jézus az angyal magjából fogant. Mo szerint Jézus
nem isteni módon fogant fia volt Istennek, hanem annak az
eredménye, hogy az angyal lefeküdt Máriával. Az otthon tagjainak
viszont a Bibliából bizonyítottam, hogy Mo tévedett, halálosan
tévedett.
A
tévtanok megtagadása
Hogy megmutassam, Mo milyen messze
távolodott Istentől, felolvastam nekik az "Ima a
szegényekért" című levél nagy részét, amelyben Mo ismételten
megtagadja, sőt, gyakorlatilag megátkozza Istent, amiért nem
válaszolt azonnal az imáira. Miután kijelenti, hogy "többé
nincs Istenem", és hogy "elegem van Istenből", Mo
meglepően felkiált: "Éljen a gonosz! Éljen a Sátán!".
Mindenki megdöbbent. Annyi Mo-levél létezett, hogy a Gábriel-tant
tartalmazó levélhez hasonlóan fogalmuk sem volt arról, hogy Mo mi
mindent mondott. Ezután így szóltam: "Úgy gondolom, fontos
lenne hogy most mindenki imában megtagadja a Gábriel-tant, az
istenségek tanát és Monak az "Ima a szegényekért" című
írásában tett kijelentéseit. Egyik a másik után kezdett bűnbánó
imába, arra kérve Istent, hogy bocsása meg nekik, hogy Jézus
helyett egy embert követtek. Világosan és kétségkívül megtagadták
Mo tanításait. Egy lány egészen addig ment el, hogy Mo tanításait
"ördögök tanainak" nevezte. Figyelemreméltó, hogy
mindez olyanoktól származott, akik Mo-t még aznap reggel is
"Isten felkentjének" tenkintették, a legnagyobb
embernek aki valaha a Földön élt.
A
fej eltávolítása
Ezután Dan tartott egy előadást amelyet
néhány évvel korábban írt, és Mo egy leveléből idézett, amely a
"Játszótér" címet viselte. Ebben Mo egy borzalmas álmot
ír le, melyben egy műtét során a fejet eltávolítják a testről.
Dan ezután a Kol 2:18-19-et idézte: "Ne vegye el tőletek a
versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti
tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját
bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, de nem ragaszkodik
a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek
segítségével, és az őáltala növekszik az Isten szerinti
növekedéssel." Dan azután megmutatta, hogy Mo-nak ez az álma
hogyan valósult meg A Családban, az Isten Gyermekei mozgalomban.
Mo a tévtanításaival szó szerint eltávolította Krisztust, a Fejet
a testről, a közösségről.
Az
iskola befejezése
Dan utolsó órája összefoglalta mindazt,
amit két hete tanítottunk nekik, és rávilágított A Család új
rendszerének törvényeskedésére. Egy régi Mo levélben, amely "Az
iskola" címet viselte, Mo beszámol egy álmáról, amelyben az
USA-t keményvonalas fasiszta diktatúra fogja megkaparintani, és
az egész ifjúságot egy iskolába fogja küldeni, ahol hosszú órákon
keresztül végeznek majd fizikai munkát, és végtelen órákon át
hallgatják, hogy milyen dicsőséges ez az új "szülői rezsim".
Dan rámutatott, hogy ez az álom magában A Családban valósult meg,
hiszen Mo és Maria (akik "Apa" és "Anya" vagy
"Mami" néven voltak ismertek) voltak a fejek. Az ún.
"győztes program" pedig már elkezdődött Japánban, az
ottani iskolában, ahol egyik tagot a másik után küldték
"átképzésre" és "gondolat-átképző"
programokra. Mindez hátborzongató beteljesülése volt Mo álmának.
Ez a rémálom a legapróbb részletekig megvalósult A Családban!
Dan
az "iskolába járást" vagy más néven "győztes
programot" a lobotómiához hasonlította, amikor az agy elülső
részét, amely gondolkodik, A Család vezetői eltávolítják. Mivel
ezek után maguk nem képesek gondolkodni, A Család tagjai csak azt
teszik, amit a vezetőik mondanak nekik, és szelíd, engedelmes,
gondolkodásmentes zombikká válnak. "Ezek az álmok
valóságosak!" – robbant ki Dan. "Hiszem, hogy
Isten adta ezeket az álmokat Mo-nak! Tudjátok miért hiszem ezt?"
Ekkor idézte a 2Thessz 2:10-12-t "akik nem szerették az
igazságot, hogy általa üdvözüljenek. Ezért szolgáltatja ki
őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a
hazugságnak, hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik
nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek."
Hihetetlen módon az otthon tagjai elfogadták ezt a sokkoló
megállapítást. Mostanra már teljesen felszabadultak, és örömükben
ujjongtak. Amikor megosztottuk velük azt a meglátásunkat, hogy a
"Jézus forradalmat" elvigyük a világ más Család
otthonába is, hogy őket is felszabadítsuk, néhány otthon-tag szó
szerint ugrált örömében. Nehéz csata volt, de most már szabadok
voltak! Október 18-a volt, vasárnap este.
Az
ellenforradalom visszavág
Két héttel korábban terveket
készítettem arra az esetre, ha A Család ellentámadásba lendülne.
Készítettem egy számítógépes diszket, és a rajta lévő anyagot ki
is nyomtattam. Mindezt egy kinti barátomnál hagytam, és arra
kértem, hogy ha A Család bármivel próbálkozna, azonnal juttassa
ezt el a legmagasabb Fülöp-szigeteki hivatalba. A diszken
szerepelt az összes beszámoló A Család kapcsolatairól és az
összes illegális dolog, amit A Család és X tettek. Amikor október
20-án megtudtuk, hogy Angela valóban a szigeteken tartózkodik,
felhívtam a barátomat, és arra kértem, hogy ezeket a
bizonyítékokat azonnal vigye el a kormányhoz. Volt még egy utolsó
kinyomtatott anyagom, amely teljes mértékben rávilágított X
kapcsolatára A Családdal, és arra is, hogy hogyan használta fel a
hatalmát a barátain keresztül. Azonnal elindultam az otthonból,
hogy ezt elfaxoljam a kormánynak. Amíg távol voltam, Dan beszélt
a Fülöp szigeteki tagokkal, arra kérve őket, hogy válasszanak.
Egyik a másik után erősítette meg a hitét mindabban amit
tanítottunk nekik. Tim volt az egyetlen, aki nem volt
meggyőződve, és ezért Dan óvatosan elmagyarázta neki, hogy ha nem
áll ki az igazságért, hanem visszamegy A Család törvényeskedő
rendszerébe, akkor a vezetőség nem fogja sajnálni, és alávetik az
intenzív "átképzési és gondolat reformnak". Tim
beleremegett, mert tudta hogy amit Dan mond, igaz, de ő már
döntött, és túl késő volt már ahhoz, hogy megváltoztassa a
véleményét… Dan még beszélt vele, amikor az iroda ajtaja
kitárult, és több puskával felszerelt nyomozó lépett be a Nemzeti
Nyomozó Irodától (NNYI). Velük volt egy női riporter is, aki mint
kiderült, Angela volt. "Ki vádolja ezt az embert?"
kérdezte a vezető ügynök. "Én." Pattant fel Tim. A
nyomozó tájékoztatta Dant arról, hogy komoly vádakat hoztak fel
ellene, többek között azt is, hogy egy összeesküvés részese volt,
amely során elrabolták Jamest és Joyt. Ezután Tim követelte, hogy
az NNYI nyittassa ki Dan-nel az összes bőröndjét és táskáját. Az
átkutatás eredményeként A Család elvette több személyes
tulajdonunkat, egyebek között a számítógépes diszkjeimet,
amelyeket Dan-re bíztam.
Kiderült hogy Angela nem volt az
egyetlen Család-vezető, aki belépett az otthonba. A
Fülöp-szigeteki törvényt megszegve A Család több külföldi vezetőt
utaztatott a helyszínre, néhány ASCRO vezetővel együtt, akik
azonnal átvették a házat, megfenyegették a lakókat, és nem
engedték meg hogy elhagyják a házat. Először egy szobába zárták
össze mindannyiukat. Később elhagyhatták a szobát, de a házat még
mindig nem.
Ruthie
kiáll az igazságért
[Ruthie:] Hosszú, evangelizálással
töltött nap után értem vissza a házba. Ekkor Angela és Aura arra
utasítottak bennünket, hogy menjünk be a nagy hálószobába és
maradjunk ott. Mindenki ott volt, a gyerekek is. Emlékeztem rá,
hogy mit mondott Dan és Ed. (Előző este elmagyaráztuk Ruthie-nak,
és néhány más személynek, hogy már egy ideje nem voltunk A Család
tagjai, de úgy éreztük, Isten arra hívott el, hogy visszajöjjünk,
és az igazságot tanítva szabaddá tegyük az embereket.) Hála
Istennek azért a beszélgetésért, mert így az egészet értettem.
Ezért azt mondtam Aurának, hogy én kiállok az igazságért és a
meggyőződéseimért. Odamentem mindenkihez, aki a szobában volt, a
szemükbe néztem és megkérdeztem őket: "Hol van az igazság a
szívedben? Hol van az a meggyőződés, ami benned volt, amikor
megszabadultál? Miért nem hirdeted? Ugyan már, fiúk! Hol van a
meggyőződésed, nem állsz ki az igazságért?" Ezután egy
"testvér" elkezdett őrizni engem, és észrevettem, hogy
az összes felnőtt közül egyedül engem nem engedtek ki a szobából.
Egyszer megpróbáltam kilépni, de visszarántottak, és keményen
megfeddtek az "engedetlenségemért". Közölték velem,
hogy jobb lesz, ha engedelmeskedek Angelának. Mérgesen azt
válaszoltam: "És kicsoda ő, hogy engedelmeskednem kellene?
Nincs joga arra hogy megállítson engem és a
lelkiismeretemet!"
Ettől kezdve minden mozdulatomat
figyelték. Oda-vissza sétáltam, megpróbálva kitörni. Isten
csendes hangja azt suttogta, hogy menjek a mellettünk lévő
óvoda-szobába, és másszak ki az ablakon. Meg is tettem! Miután a
testvér észrevette, hogy eltűntem, utánam jött. Elkapta a karomat
és keményen rám parancsolt, hogy menjek vissza a szobába.
Ehelyett elrántottam a karomat, és leültem az ágyra, hogy
csatlakozzak az NNYI tisztek és a többi otthonlakó közötti
beszélgetéshez. Az egyik tiszt megkérdezte, hova való vagyok, és
amikor elmondtam, hogy Mindanaóból származom, mint ő, gyorsan
összebarátkoztunk, és így az őröm nem tehetett semmit. A főtiszt
megkérdezte, hogy miért vagyok én az egyetlen, aki Dan pártját
fogja a többiekkel szemben. Erre azt mondtam: "Azért, Uram,
mert hiszem, hogy amit Dan és Ed mondtak a Bibliáról, az igaz."
Ezért azt mondta, hogy elmehetek Dannel. Bementem a másik szobába
hogy felvegyem a cipőmet, de az "őröm" nem akarta
kinyitni az ajtót. Így kénytelen voltam a cipőim nélkül elmenni.
A kapuhoz mentem és kinyitottam. Erre becsapta mögöttem a kaput,
és olyan erősen rántotta meg és csavarta ki a karomat, hogy
minden erőm elhagyott, és még órákkal később is fájt. Megpróbált
visszarántani, de én addig kiabáltam és ordítottam rá, amíg az
egyik tiszt oda nem jött. "Ez az ember nem engedi hogy
kimenjek a kapun!" kiáltottam. Erre az őröm azonnal
meghátrált, majd kinyitotta az ajtót, hogy elvihessem a cipőmet,
mielőtt az NNYI autójával elhajtottam. (A Családnak fontos volt,
hogy senki ne hagyja el a házat, aki a történet másik felét
elmesélné, és tanítványokat sem akartak elveszteni. Ezért
folyamodtak ilyen kemény módszerekhez, hogy Ruthie-t
megakadályozzák a távozásban. Ő viszont követelte, hogy Dan-nel
együtt vigyék el, sokkal inkább vállalta a börtönt, mint hogy A
Család elnyomó ellenőrzése alatt maradjon.)
Elfelejtetted
megtölteni a pisztolyodat?
[Ed:] Kb. egy órával ezután
érkeztem vissza az otthonba. Furcsának találtam az ismeretlen
autót a kapu előtt. Alighogy beléptem a házba, két NNYI tiszt
megkérdezte, én vagyok-e Edward Priebe. "Jöjjön velünk!"
– parancsolták. Angela és Tim egyik képet a másik után
készítették rólam. Mivel korábban soha nem találkoztam Angelával,
azt gondoltam hogy valóban rendőrségi riporter, amint azt
megjátszotta. Tim, nevetségesen igyekezve magát kimenteni,
szintén riporternek öltözött, és még cigarettát is tartott a
kezében, holott természetesen nem dohányzott. "Beszélgessünk"
– mondta a főtiszt, miközben leültetett maga elé egy
székre, és elkezdett golyókat tölteni a revolverébe. Megpróbált
megijeszteni, de nem hagytam, hogy ez hatással legyen rám.
Ehelyett követeltem, hogy beszélhessek a kanadai nagykövetséggel,
mielőtt bárki mással szóba állnék. Ebbe belement. A nagykövetség
aznap zárva tartott, és nem tudtam senkit sem elérni a többi
követségi telefonszámon. Ezért felhívtam a "kinti"
barátunkat, aki eddig is segédkezett, és mindent elmagyaráztam
neki. Azt tanácsolta, hogy ne aggódjak, mert az NNYI igazgatóját
már tájékoztatták a helyzetről. Ezután Tim és Peter azt
követelték, hogy ürítsem ki a táskámat, és rögtön elkezdtek
mindent átkutatni. A következő fél órában megküzdöttem minden
papírdarabért, ami az enyém volt, majd végül felkiáltottam:
"Kanadai állampolgár vagyok, és a jogaimat megsértik a
Fülöp-szigeteken!". Ezután kevésbé voltak erőszakosak.Végül
az NNYI kivezetett az irodából, de ekkor hirtelen eszembe jutott
Ruthie. Az egyik helybeli lánytestvér, aki hatalmas módon
megszabadult az óráink alatt, mellettem ment el, és
összetalálkozott a tekintetünk. Tudta, hogy mire gondolok, ezért
csendesen odasúgta: "Kijutott." Mivel A Család kemény
vezetői körülöttünk voltak, nem mert többet mondani, de ez elég
volt. Tudtam, hogy valahogy, valamikor, valahol újra megtalálom.
Amíg az autóban három NNYI tiszt vett körül, azon gondolkodtam,
hogy vajon mi lesz velem. Börtönbe zárnak? Megkínoznak? Elvisznek
egy elhagyatott mezőre és lelőnek? Imádkozni kezdtem: "Istenem,
mi fog történni?" Csendes hangja így válaszolt: "Jóra
fordítom a helyzetet." Hogy őszinte legyek, ezt nehezen
tudtam elhinni. De akármikor megkérdeztem, mindig ezt válaszolta.
Azt nem tudtam, hogy miután felhívtam a barátomat, ő kapcsolatba
lépett a testvéremmel és a kanadai gyülekezetem tagjaival. Egy
imádkozó gyülekezethez tartozom, és az éjszaka sötétjében egyik
imaharcos a másik után borult térdre. Napkeltéig imádkoztak.
Ismét
együtt, de nem sokáig
Az NNYI állomáson valaki a nevemet
kiabálta, majd az asztalok között cikázva felém futott, és végül
megölelt. Ruthie volt az! Dan is ott volt, rizst és halat evett,
és mosolygott. A Család és X nélkül az NNYI tisztek egészen
kellemes emberek lettek. Megengedték, hogy elolvassam a
kétoldalas "panaszt", ami a letartóztatásunk okozója
volt. Ez a dokumentum nem hivatalos vád volt, hanem csupán
panaszlevél, és később ezt is elutasították, hiszen azt a célt
elérte, hogy kijuttassanak bennünket a házból.
A panasz
szerint Dan és én elraboltuk Jamest és Joyt, valamint a
családjukat. "Ha visszaadjátok nekik az MWM dobozokat,
elfelejtik az esetet" – mondta a tiszt. Képzeld el,
hogy valaki azt mondja neked: ha visszaadsz neki néhány doboznyi
video anyagot, akkor nem veszi figyelembe, hogy "elraboltad"
a barátait. Abszurdum! Ez is azt bizonyítja, hogy A Család
vádaskodása csupán félelemkeltő taktika volt. Arra akartak
rávenni, hogy visszaadjam a dobozokat. Nem adtam be a derekam,
egy órával később pedig már elhagytuk az állomást, és szabadok
voltunk! Az elkövetkező napokban a dolgok zűrzavaros állapotban
voltak. Mostanra már tudtuk, hogy A Család milyen hatalommal bír
X révén, és az sem lepett volna meg, ha A Család valamelyik
alacsonyabb rangbeli barátja, abbéli félelmében hogy ő is
veszélybe kerül, eltesz minket láb alól. Aggódtam Ruthie
biztonságáért, ezért megkértem a kanadai követséget: próbálják
meg elintézni, hogy velem jöhessen Kanadába a feleségemként, de a
törvények és az idő rövidsége miatt ez kivitelezhetetlen volt.
Ruthie és én egymás karjaiban sírtunk, miközben a barátaink azzal
biztattak minket, hogy ő biztonságban lesz, de nekem mindenképpen
el kell mennem.
Miután megérkeztem Los Angelesbe, nem volt
lehetőségem beszélni James-szel és Joy-jal. Nyilvánvaló volt,
hogy kapcsolatba léptek A Család Los Angeles-i tagjaival, akik
rábeszélték őket, hogy tartsanak velük. A Los Angeles-i Család
számtalan házat üzemeltet, és elindították azt a jogi procedúrát,
amelynek eredményeképpen hivatalos elismerést és jóváhagyást
kapnak Urban Outreach (Városi Misszió) néven. Nem lep meg,
hogy James és Joy úgy döntöttek, csatlakoznak az egyik otthonhoz.
Csak abban reménykedem, hogy a vezetőség nem dönt úgy, hogy
visszaküldi őket a Fülöp-szigetekre, mert ott veszélyes a
helyzet, és a nevük szerepel a külföldi Család-vezetők listáján.
Amint azt korábban már említettem, az elsődleges ok, amiért az
USA-ba küldtem őket, a biztonságuk volt. Amikor visszaértem
Kanadába, egy ötoldalas faxot küldtem – X ügyvédi irodáján
keresztül – A Család fő vezetőinek (Maria-nak, Peter-nek és
Apollos-nak; mindegyiküket személyesen ismertem). Tudattam velük,
hogy szívesen visszajuttatom a dobozokat A Család valamely
felhatalmazott képviselőjének, abban a reményben, hogy a
gyermekeim, valamint Dan Welsh fia is engedélyt kapnak arra, hogy
meglátogassanak és beszéljenek velünk. Nem jött válasz, egészen
addig, amíg el nem jött…
A
döntések karácsonya
Karácsony előtt egy nappal csomagot
kaptam egy kaliforniai ügyvédtől. Egy háromoldalas dokumentumot
tartalmazott, amelyben követelték, hogy minden viszonzás nélkül
juttassam vissza a dobozokat A Családnak, és hogy fizessek nekik
több tízezer dollárt azért, amit szerintük elloptam tőlük. Azt is
követelték hogy írjak alá egy hat pontból álló nyilatkozatot,
miszerint – többek között – soha többé egyetlen
szóval sem "keltem rossz hírét" A Családnak vagy
bármelyik tagjának, és többé soha senkit nem próbálok meg arra
rábeszélni, hogy elhagyja a csoportot. A dokumentumban azt
állították, hogy ha nem teljesítem az összes követelésüket, akkor
keményen fellépnek ellenem. Egyetlen egy szóval sem említették
sem Dan gyermekeit sem az enyémeket. Az elkövetkező napokban
sokat gondolkodtam mindezen. Beláttam, hogy A Család soha nem
fogja nekem visszaadni a gyermekeimet. Biztosak voltak benne,
hogy nem volt hozzájuk elég jogi alapom, és hogy sohasem találnám
meg őket. Megpróbáltam átgondolni, hogyan lehetne ezt az egészet
a legjobban békés úton rendezni. Egyszerűen adjam vissza a
dobozokat? Ez is felmerült bennem. De fizessek nekik több tízezer
dollárt azért, amit nem vettem el? Egyezzek bele abba, hogy
nyilvánosság előtt soha többé egyetlen szóval se leplezem le
mindazt a gonoszságot, amit A Család és maga Berg tett? Ez
felháborító volt! Ha nem kértek volna ilyen nevetséges dolgokat,
lehet, hogy bele is egyeztem volna a békébe, de túl messzire
mentek!
Egyedül voltam, kénytelen voltam dönteni, és
kétségbeesetten imádkoztam. Életem egyik legmélyebb pontján
voltam, és ez volt a legnyomorultabb karácsony estém. És akkor,
karácsony napján, röviddel éjfél után megszólalt a telefon.
Ruthie volt az: megkapta a pénzt, amit az eljegyzési gyűrűre
küldtem neki, megvette a gyűrűt, és most a vonal másik végén
várta, hogy megint megkérjem a kezét, hogy felvehesse a gyűrűt,
és így hivatalosan is eljegyezzük egymást. Hihetetlenül gyengéd,
fényes pillanat volt ez a legsötétebb órában. Az elkövetkező
napokban jogi tanácsot kértem, valamint a rendőrséggel
konzultáltam. Azt mondták, hogy A Család valószínűleg csak
blöfföl. Kezdett kiderülni, hogy mi volt azokon a videókon, és
hogy A Család miért akarta őket olyan kétségbeesetten
visszaszerezni. Az biztos, hogy VESZÉLYESEK voltak! Az egyiken
például egy leszbikus szexjelenet volt, egy kicsit később
ugyanazon a kazettán fiatal, tinédzserkor-előtti lányok a 70 éves
Berg előtt táncoltak sztriptíz táncot, majdnem mezítelenül, az ő
felkérésére. Ezek mind olyan dolgok, amiket A Család mindig is
tagadott, de ez bizonyíték volt a hazugságuk ellen.
Mire
ezt elolvasod, Ruthie már valószínűleg velem lesz, és házasok
vagyunk. Nem lehet egy olyan szerelmet megakadályozni, amely sok
évvel korábban kezdődött, és amelynek a jövőjét biztosan
meghatározta az ima és a prófécia. Daniel és én még mindig
aggódunk amiatt, hogy a gyermekeink egy ilyen szektában nőnek
fel, és Mo követői lesznek. Nem szeretném, hogy a lányom, Susana,
aki most 13 éves, egyedülló, férj nélküli anyaként végezze, aki a
sharing szerint él, gyengén táplálkozik, és egész éjjel
ébren van, hogy a "bűneiről" beszámolhasson a
feletteseinek. Nem szeretném, hogy a fiam, Jason – aki
intelligens, kérdésekkel teli fiú –, egy
gondolkodás-reformáló táborban végezze, ahol az akaratát és a
szellemét teljesen összetörik.
Mi lett a manilai otthon
tagjaival? Néhány értékes napra teljesen megszabadultak a
rendszer törvényeskedésétől és elnyomásától, amíg a vezetésnek
nem sikerült őket kemény vezetéssel és megfélemlítő taktikákkal
ismét visszairányítani A Családban követelt kérdésnélküli
engedelmességbe. Habár egy ilyen változás egyeseknek
megmagyarázhatatlannak tűnik, a pszichológusok és a gondolkodás
szektás befolyásolását kutató szakemberek számára ez nem meglepő.
Arról is tudomásom van, hogy a bevándorlási szabályok ismételt
megszegésével Joy visszatért a Fülöp-szigetekre, illetve vele
együtt több más külföldi tag is.
A
legnagyobb vigaszom az, hogy a manilai otthon tagjai most már
hallották az igazságot A Családról és Mo legnyilvánvalóbban
gonosz tanításait tévtanításként elutasították. Hiszem, hogy
azok, akik őszintén szeretik Krisztust, az Ő Igazságát és az Ő
valódi szabadságát, elhagyják majd a szektát. Ezenkívül Dan és én
rengeteg dolgot fedeztünk fel A Családról, amit most világszerte
felhasználhatunk arra, hogy feltárjuk illegális tevékenységeiket,
a visszaéléseket és a gondolkodáskontrollt. Továbbra is elmondunk
majd minden igazságot arról, hogy mi történik A Család otthonain
belül a családtagokkal, bár a PR-próbálkozásaikkal
kétségbeesetten igyekeznek eltussolni.
|