Gyakran ismétlődő kérdések

az Apológia Kutatóközpont szolgálatáról

1. Mit jelent az „apológia" szó?

Szolgálatunk neve egy bibliai görög kifejezésből származik, amelynek a jelentése „védőbeszéd" vagy „számadás". Esetünkben a kereszténység melletti védőbeszédről van szó, tudatos „hitvédelem"-ről (a.m. apologetika).

  • Újszövetségi görög-magyar szótár (Kálvin Kiadó, 1992) apologeomai - (szóban) védekezik, védekezését előadja, valaminek, valakinek a védelmére elmond valamit (Róm 2:15, Lk 12:11, 21:14, Csel 25:8, 26:1.24, 2Kor 12:19); apologia (1) - védekezés, védőbeszéd, (ön)védelem, mások megvédése (ApCsel 22:1, 25:16, 26:2, 1Kor 9:3, 2Kor 7:11, 2Tim 4:16), apologia (2) - a hit megvédése, hitvédelem (Fil 1:7.16.27-30), apologia (3) - számadás a hitről (1Pt 3:15).

Az apológia és az apologetika fogalmát a 20. századi köztudatban sajnos sikerült lejáratni, ezért például az Idegen szavak szótárának meghatározása is „elfogult dicsőítést" lát benne, szemben a „tárgyilagos bírálattal" - mintha nem lehetne valami mellett meggyőződéssel és tárgyilagosan érvelni. Ezért ennek a fogalomnak a negatív megítélésén is szeretnénk változtatni.

  • Idegen szavak szótára (Akadémiai Kiadó, 1994) apológia: védőbeszéd, védőirat; (pejor.) valamilyen tan dicsőítése (tárgyilagos bírálat helyett); apologetika: hitvédelemtan; (pejor.) valaminek elfogult védelme, dicsőítése a tárgyilagos megítélés helyett; apologéta: valamilyen eszme vagy tan védelmezője; az apologetika szakembere.

2. Mit véd az Apológia?

A keresztény hitet, ami alatt azonban nem egy bizonyos felekezet hitvallását értjük, hanem Krisztus evangéliumát (1Kor 15:1-11) és az egyetemes keresztény egyház közös hitvallásainak megfelelő bibliai alaptanításokat, a katolikusok ortodoxok és protestánsok teológiai közös nevezőját, közös kincsét, közös spirituális gyökereit.

Nem Istent akarjuk megvédeni, hiszen ő nem szorul rá erre, hanem az Istenhez vezető utat szeretnénk tisztán tartani, amelyet ő maga jelölt ki, illetve szükség esetén megtisztítani. Képletesen megfogalmazva: szeretnénk lámpást gyújtani az információhiány sötétjében, kidönteni a megtévesztés hamis útjelző tábláit, félretolni a következetlenség torlaszait, és felszárítani az előítéletek mocsarát. Isten és ember előtti felelősséggel, korrekt ismeretterjesztéssel szeretnénk segíteni minden útkeresőnek vagy eltévedtnek, hogy megtalálja Azt, Aki maga a Kapu, és útitársainknak, hogy megmaradjanak Abban, Aki maga az Út.

3. Miért kell a hitet védeni?

A Biblia és az egyház történelme is azt bizonyítja, hogy a keresztény hit - annak identitása és integritása - mindig is védelemre szorult. Ami értékes, azt hamisítják, és ez alól a vallási igazság sem kivétel. Mindig voltak, vannak és lesznek olyanok, akik a hit forrását, az eredeti, hiteles apostoli üzenetet valamilyen okból nem akarják elfogadni úgy, ahogy van. Válogatnak az üzenet elemei között, egyeseket megtartanak, másokat elvetnek, ismét másokat átértelmeznek, ugyanakkor magukat kereszténynek vallják. Ilyen módon új istenkép, emberkép, világnézet, üdvtan stb. jön létre, amely idegen az eredeti, hiteles üzenettől. MIvel hit és hitélet öszefügg, e torzult hit kihat az ember Isten- és világképére, Istennel való kapcsolatára, életvitelére és végső sorsára is. Ezért kell a hitet - az Isten iránti hűségből és minden ember érdekében - védeni.

„Küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorraa szentekre bízatott!"(Júd 3)

A hitet ma is sok támadás éri, bár nem mindenhol ugyanúgy és egyforma mértékben. Az európai és észak-amerikai egyháznak elsősorban a kultúra kihívásaival kell szembenézni, mint például a szekularizáció hatásai, a civil vallásosság, az új etikai kérdések és a nem keresztény vallások kihívásai. A világ más tájain magukat a keresztényeket is támadják a hitük miatt, ezért a 20. században Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában és a volt Szovjetunióban több mártírja volt a kereszténységnek, mint az első négy évszázadban együttvéve. A 2. századhoz hasonlóan a 20. századot is joggal nevezték az apologetika századának, és a 3. évezred elején sincs jele annak, hogy a helyzet változott volna.

4. Miért szükséges a vallásismeret?

Bár a hitvédelem elsősorban kérdésekre, előítéletekre, kihívásokra, kritikákra reagál, nem jelent passzív védekezést, hanem a hit továbbadásának, az evangelizációnak a része vagy eszköze:

„...Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."(Mt 28:18-20)

Amikor Jézus azt parancsolta, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet, akkor Jézus is tudta, és az apostolok is tudták, hogy minden népnek más vallása volt (egyiptomi vallások, közel-keleti kultuszok, görög filozófiai irányzatok, misztériumvallások stb.). Az apostolok tehát kizárólag más vallásúakkal osztották meg Jézus örömhírét, de amint a szövegekből látjuk, pontosan tudták, kinek hogyan mondják el az evangéliumot. Semmi új vagy rendkívüli nincs tehát abban, hogy úgy adjuk át más vallású felebarátainknak az evangéliumot, hogy előtte megismerjük a világnézetüket és a gondolkodásmódjukat. Mi is ezt várnánk el másoktól. A különféle vallási irányzatokról szóló ismertető, összehasonlító és kritikai cikkeink tehát a jobb megértést, az azonosságok és a különbségek tisztázását szolgálják. Hisszük, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban megértsük a más vallásúakat, és hogy ők is valóban megértsenek minket. Nincs érdemi párbeszéd anélkül, hogy tudnánk, ki miben hisz és miért, illetve miben nem hisz és miért nem.

5. Miért kell a kihívásokra válaszolni?

Egyfelől a keresők és a más vallásúak választ várnak a hittel kapcsolatos őszinte kérdéseikre, kétségeikre és kritikájukra. Másfelől meggyőződésünk, hogy ezekre a kihívásokra van válasz. Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy a nem hívő, a más vallású és bizonytalanná vált hívő is hozzájusson azokhoz az ismeretekhez és szempontokhoz, amelyek alapján másképpen dönthetne. Őrizői vagyunk a testvéreinknek (Júd 22), felelősek vagyunk azért, hogy megmaradhassanak a keskeny úton, vagy hogy visszataláljanak arra:

„Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez."(Jak 5:19-20)

Ráadásul nem keresztény felebarátunknak is tisztelettel számot kell adnunk a bennünk élő reménységünkről:

„...az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek a szívetekben,és legyetek készek mindenkor számot adni mindenkinek,aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet."(1Pt 3:15)

6. Melyik egyházhoz tartozik az Apológia?

Szolgálatunk felekezetközi, nemzetközi szinten protestáns és ortodox, hazai szinten protestáns felekezetek tagjai vesznek benne részt. Ezért nem „tartozik" egy bizonyos egyházhoz abban az értelemben, hogy valamelyik felekezet bízta volna meg vagy kontrollálná. Ez a függetlenség azonban nem jelent gyökértelenséget. A munkatársakat a közös hitvallás és az ügy szeretete köti össze, de mint egyének a saját egyházaikban is elszámolnak szolgálatukkal. Ráadásul a CFAR szervezeti és működési szabályzata is magas etikai elvárásokat fogalmaz meg a szolgálat és a személyes hitélet terén.

7. Melyik egyházat szolgálja az Apológia?

Az ismeretterjesztéssel nemcsak kereső felebarátainkat, hanem minden keresztény felekezetet, az egyetemes keresztény egyházat kívánjuk szolgálni. Ez azonban többet jelent annál, mint hogy bármelyik keresztény egyház vagy intézmény igénybe veheti szolgálatainkat. Kiterjedt személyes egyházi kapcsolataink révén arról is igyekszünk gondoskodni, hogy a szolgálatunk során megtérők megfelelő közösségre találjanak, lehetőleg a családi hátterüket jelentő egyházban vagy egy a lakóhelyükhöz közeli gyülekezetben. A választást természetesen rájuk bízzuk, számunkra csak az a lényeg, hogy valahol Krisztus Testében, egy egészséges gyülekezetben megtalálják a helyüket. 

8. Ki támogatja erkölcsileg az Apológiát?

Alapítványunk a Magyar Evangéliumi Aliansz tagja. Erkölcsi támogatónk minden olyan egyházi és felekezetközi misszióegyesület, teológiai intézmény, illetve egyház és gyülekezet, amely a szolgálatunkat ismeri, céljaival egyetért, lelkületével azonosulni tud és a színvonalával elégedett. Bizalmukat megtisztelőnek és szolgálatunkhoz szükségesnek is tartjuk.

9. Ki támogatja anyagilag az Apológiát?

Az Apológia Kutatóközpont a CFAR nemzetközi hálózatától anyagilag független, szolgálatát az Apológia Alapítvány tartja fenn. Hisszük, hogy amíg szolgálatunk Isten céljaival összhangban van, a szükséges anyagiak is a rendelkezésünkre fognak állni. 

Saját szervezésű tanfolyamainkért tandíjat kérünk, a meghívásos kurzusokért pedig elfogadunk támogatást. A weboldal információs szolgálata és az e-mailes vagy személyes tanácsadás azonban teljesen ingyenes. Akik ugyanis magánemberként segítségért fordulnak hozzánk, azok többnyire vagy még csak diákok, vagy több szempontból is nehéz helyzetben levő emberek.

Ugyanakkor a kutatás, az oktatás és a tanácsadás időbe, energiába és pénzbe kerül, és akik ezt a munkaként végzik, azoknak is el kell tartaniuk a családjaikat. Ezért vagyunk hálásak mindazokért, akik adományaikkal részt vesznek a szolgálatunkban, és akikben így a munkatársainkat tisztelhetjük.

10. Mi az Apológia hitvallása?

Az Apológia mint felekezetközi szolgálat az első négy egyetemes zsinat hitvallását és a CFAR evangéliumi alapokat rögzítő hitvallását (Doctrinal Statement) vallja:

1. Hisszük, hogy az Ó- és Újszövetségből álló Szentírás Isten egyetlen, teljes és végső kinyilatkoztatása, amely teljességében ihletett, eredeti kézirataiban hibátlan, tévedhetetlen és teljesen megbízható minden olyan témát illetően, amelyről beszél. Hisszük, hogy hitelvi és gyakorlati kérdésekben a legfelsőbb, végső tekintély, illetve hogy az Istennek tetsző élethez és az üdvösséghez elégséges.

2. Hisszük, hogy egyetlen mindenható, tökéletes és szent Isten van, aki a mindenség teremtője és fenntartója, aki öröktől fogva és örökké három azonos lényegű, hatalmú és dicsőségű személyben létezik mint Atya, Fiú és Szentlélek.

3. Hisszük, hogy Jézus a Messiás (Krisztus), akit a zsidóság várt, aki az 1. században eljött, közöttünk tökéletes életet élt, a kereszten kínhalált halt, mégis testében feltámadt, tanítványainak megjelent, majd a mennybe ment, és egy napon ígéretének megfelelően személyesen és láthatóan visszatér, hogy felállítsa Királyságát, és ítéljen élők és holtak felett. Hisszük, hogy a Szentlélek által a szűz Máriától született, hogy valóságos Isten és valóságos ember, illetve hogy ő az egyetlen közbenjáró Isten és ember között.

4. Hisszük, hogy a Szentlélek a Jézusban hitre jutók újjászülője és megszentelője, az Egyház pártfogója, vezetője, tanítója és a lelki ajándékok adományozója.

5. Hisszük, hogy az emberi faj Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. Hisszük ugyanakkor, hogy az első ember bukása által az egész emberiség Istentől elidegenedetté, szívében romlottá és irányvesztetté vált. Az ember így teljesen rá van szorulva Istenre a Vele való kapcsolat helyreállításában, újjá kell születnie.

6. Hisszük, hogy az üdvösség és az örök élet egyedül Isten kegyelméből, a Jézus Krisztus helyettes bűnhődésébe, áldozatába és feltámadásába vetett személyes hit által adatik. Az igazi hit természetesen tettekben is megnyilvánul, a megváltozott életvitel bizonyítja.

7. Hisszük, hogy az ember végső sorsa az örök élet vagy az örök halál, és hogy a döntést a szerető és ugyanakkor igazságos Istenre bízhatjuk. Aki még földi életében elfogadja Jézus Krisztus evangéliumát, az megmenekül. Aki az evangéliumot ismeri, de elutasítja, az elítéltetik. Aki földi életében nem ismerhette meg Isten törvényét és az evangéliumot, az a saját lelkiismerete alapján ítéltetik majd meg.

11. Elősegíti az Apológia a világnézeti szabadságot?

A világnézeti és lelkiismereti szabadság törvény adta jogait nemcsak valljuk és élvezzük, hanem teszünk is érte. Hitvédelmi szolgálatunk egyik célja ugyanis a tények és az álláspontok tisztázása. Ez a tisztánlátás véleményünk szerint az előfeltétele a valóban szabad és tudatos lelkiismereti, világnézeti döntésnek.

Sajnos azonban a vallási életre is igaz, hogy nemcsak tévedni, hanem másokat megtéveszteni is emberi dolog. Ha az ismerethiány befolyásolhatóvá, irányíthatóvá tesz, akkor a tudás védelmet jelent. Az információhoz azonban hozzá kell jutni, ezért van szükség az ismeretterjesztésre, ami szolgálatunk legfontosabb eleme. 

Meg vagyunk győződve arról, hogy a tolerancia (a türelem) tárgya nem feltétlenül a másikhite, de feltétel nélkül a másik ember. Ezt a kettőt csak az intolerancia képtelen szétválasztani. Más vallású felebarátainkkal való párbeszédeink pozitív tapasztalata, hogy akkor is el tudjuk fogadni egymás személyét és lelkiismereti döntését, ha egymás világnézetét nem tudjuk elfogadni.

12. Ki ellen irányul az Apológia?

Senki „ellen" nem irányul. Nem tartozunk a polgári kezdeményezésű és esetenként kifejezetten vallásellenes „szektaellenes mozgalomhoz" (Anti Cult Movement). A leghatározottabban elutasítunk minden olyan törekvést is, amely embereket világnézeti alapon megbélyegezni vagy megalázni akar, illetve amely az Apológia anyagait ilyesmire akarná felhasználni. Szolgálatunk nem egyes személyek vagy vallási csoportok ellen, hanem a tájékozódni, tanulni, tanítani akarókért, a keresőkért, a bizonytalanokért és a meggyőződésünk szerint megtévesztettekért létezik. 

Ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy ezt nem mindenki képes vagy akarja elfogadni. Vannak, akik a hitük bármely elemével kapcsolatos elvi kritikát személyes sértésnek vesznek. Ezért előfordul, hogy egyesek, akik nem tudnak vagy nem akarnak adatainkra és érveinkre adatokkal, érvekkel reagálni, azaz érdemi párbeszédet kezdeményezni, rólunk csak rosszat tudnak feltételezni, személyeskednek, megkérdőjelezik a motivációnkat, és a rossz hírünket terjesztik. Ez azonban szerintünk nem rólunk szól, hanem róluk, ezért az ilyesmire nem is szoktunk reagálni.

13. Milyen kutatási normákat követ az Apológia? 

Ami szolgálatunk kutatási és oktatási alapelveit illeti, a CFAR és az Apológia alapvetően az Evangelical Ministries to New Religions (EMNR) által kiadott Manual of Ethical and Doctrinal Standards (Birmingham, Alabama, 1997) etikai alapelveihez ragaszkodik. Az EMNR több évtizedes pozitív és negatív tapasztalatok alapján összeállított normáját a nemzetközi keresztény hitvédelmi kutató és oktató szervezetek többsége elfogadta és gyakorolja. Mégis, alapvetően az ún. "aranyszabályhoz" kívánjuk magunkat tartani, miszerint

„Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek,ti is ugyanazt cselekedjétek velük."(Mt 7:12)

Ennek megfelelően csak akkor kérdőjelezünk meg egy tanítást vagy állítást, ha okunk van rá, azaz ha konkrétan ellentmond a bibliai kinyilatkoztatásnak, történelmi adatoknak, egyes szaktudományok tényeinek és logikai érveknek. Tudatában vagyunk annak, hogy ha az isteni kinyilatkoztatást helyesen értjük, az adatok, tények igazak, és az érvek is helytállóak, akkor ezek ismeretétől vagy nem-ismeretétől emberek élete és örök sorsa függhet. Nemcsak a miénk, hanem másoké is. Ezért ezt a tétet szem előtt tartva mi magunk is őszintén örülnénk annak, hogy ha valaki ezekről a dolgokról nem hallgatna, hanem megosztaná velünk. Ráadásul olyan módon is szeretnénk másokat megszólítani ezekkel az ismeretekkel, érvekkel és az evangéliummal, ahogyan annak mi is örülnénk.

14. Tévedhetetlennek tartja magát az Apológia?

Több okból sem. Ami hitünket és más hitrendszerek vizsgálatát és értékelését illeti, igyekszünk jól meggondolni, hogy a Szentírás, az egyetemes hitvallások, egy tudományág eredményei vagy a logika alapján mit mondunk ki, mit kérdőjelezünk meg, és mit hagyunk nyitva. A kutatásban maximalisták vagyunk, ennek ellenére előfordul, hogy nem jut el hozzánk minden szükséges információ, és nem sikerül mindig mindenről teljes képet nyújtanunk. Emberek vagyunk, tévedhetünk, ezért nyitottan állunk minden számunkra új szempont, logikus érv, hiteles adat, jogos tartalmi vagy formai változtatási javaslat előtt. Tapasztalatunk szerint azok, akik képesek megérteni és elismerni a motivációnkat, azok a véleménykülönbség ellenére is segítenek minket a korrekt ismeretterjesztésben. Amikor hivatalos levélben és elfogadható indoklással kérték a vallási közösségükről szóló ismertető javítását, mi mindig örömmel meg is tettük. Saját cikkeinket ráadásul mi magunk is újra meg újra revideáljuk, újabb kutatási eredményeinknek megfelelően javítjuk és bővítjük.

15. Miért nincs vitafórum a weboldalon?

Először is, weboldalunk elsősorban internetes könyvtár akar lenni, amolyan "think-tank". Másodszor, örülünk, ha a kutatás és oktatás mellett az e-mailek megválaszolására jut idő. Harmadszor, kedvünk sincs a fórumozáshoz az általunk tapasztalt kulturálatlanság miatt (tisztelet a kivételnek). Negyedszer, a hitvédelmet semmiképpen sem szeretnénk valami személytelen „dogma-pingpong" szintjére lealacsonyítani. A valódi eszmecsere elengedhetetlen részének tartjuk a személyes találkozást. Pusztán hitelvekkel, önmagukban létező teológiai izmusokkal még nem találkoztunk, csak emberekkel.

16. Milyen vallási témákkal foglalkozik az Apológia?

Kutatóközpontunk és weboldalunk hiánypótló szerepet igyekszik betölteni. A kutatott témaköröket egyrészt egyházi és civil igények, tehát a beérkező kérdések, kérések alapján állítjuk össze. Másrészt olyan vallási-világnézeti közösségekkel, irányzatokkal és jelenségekkel foglalkozunk, amelyekről magyarul eddig csak keveset vagy semmit sem lehetett olvasni. A weboldalon már közzé tett tanulmánykínálatot természetesen az is meghatározza, hogy eddig mire volt időnk és energiánk.

Amivel foglalkozni akarunk: bizonytalan vagy eltévedt testvéreink, illetve útkereső vagy megtévesztett felebarátaink érdekében a valamilyen szempontból szélsőséges, egészségtelen tanítású keresztény kisegyházakkal és mozgalmakkal, a kereszténységtől teljesen eltávolodott, csak névlegesen keresztény vallásokkal, minden nem-keresztényvallási közösséggel és mozgalommal, illetve a korszellemmel és annak jelenségeivel. Olyan hitéleti témákban is publikálunk, amelyek az egyházon belül kavarnak túl sok vitát (pl. vitákra okot adó új tanok, jelenségek, kiadványok, illetve etikai kérdések, tipikus írásmagyarázati hibák).

17. Milyen vallási témákkal nem foglalkozik az Apológia?

Mivel független szolgálat vagyunk, a témaválasztás végső soron a mi jogunk. Ennek ellenére természetesen nem akarjuk figyelmen kívül hagyni, hogy olvasóink egy része bizonyos témákat hiányol. Javasolt témáik egy részéről régóta szeretnénk, de nem tudunk, vagy pedig eleve nem is szándékozunk publikálni. Bizonyos témákra egyszerűen még nem volt elég időnk-energiánk, vagy a kutatás jelenlegi szintjén még hiányosnak látjuk a szakmai felkészültségünket. Más témákkal mások már magas szinten foglalkoznak, bizonyos régi teológiai vitatémákról pedig szerintünk már elegen és eleget írtak (pl. katolikus-protestáns különbségek). Keresztény felekezetközi szolgálatként ugyanis a "lényeges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenben szeretet" elve alapján állunk. Az egyebek kategóriába soroljuk az összes olyan keresztények közötti vitatémát, illetve felfogásbeli különbséget, amelyek egyike sem üdvösségkérdés (pl. egyházszervezeti formák, szentségek gyakorlásának formái, kiválasztás és szabad akarat kérdései, az utolsó idők történéseinek prófétai menetrendje stb.), tehát ezekkel sem kívánunk foglalkozni. Ha nem korlátoznánk magunkat, nem tudnánk elvégezni azokat a feladatokat, amelyekre szerintünk és a minket felkeresők többsége szerint is valóban szükség van.

18. Konkrétan milyen tevékenységet végez az Apológia?

A Kutatóközpont specializált hitvédelmi képzést nyújt minden érdeklődő magánszemély, gyülekezet, teológiai és civil intézmény számára. Nemzetközi színvonalú szakkönyvtárral rendelkezik, és tudományos színvonalú kutatói munkát végez a különböző vallási-világnézeti közösségek, mozgalmak és jelenségek területén. Saját kiadványaik, a róluk szóló szakirodalom és személyes kapcsolatok alapján folyamatosan gyűjti és feldolgozza a történetükkel, tanításukkal, hitéletükkel, kereszténységről alkotott képükkel kapcsolatos adatokat, illetve ezek változásait.

Az ismeretterjesztést elsősorban gyülekezetekben, gyülekezeti összejöveteleken, ifikben, konferenciákon, egyházi és civil gimnáziumokban, egyetemi bibliakörökben és keresztény teológiai intézményekben végezzük, de saját tanfolyamokat is szervezünk. Emellett hazai és külföldi szakirodalom kiadását és terjesztését végezzük mindenféle tömegtájékoztatási eszköz felhasználásával (könyv, szórólap, weboldal). A könyvkiadókat vallási témájú könyvek szaklektorálásával segítjük. Konzultációt kínálunk lelkészek, pszichológusok, pedagógusok, de a média és a rendőrség számára is. A vitatott vallási közösségek jelenlegi vagy volt tagjainak és hozzátartozóinak pedig alkalmilag lelki útmutatást, tanácsokat adunk.

Hisszük, hogy távlati terveinkből mindaz meg fog valósulni, amire Isten szerint szükség van, és ami jól sikerül, azért Neki szeretnénk hálát adni.


 .