Apológia > Kereszténység > Problémás szövegek

1Kor 11:27

1. Görög eredeti, magyaros átírással

...hószte hosz an eszthié ton arton é piné to potérion tu küriu anaxiósz, enokhosz esztai tu szómatosz kai tu haimatosz tu Küriu

2. Helyes magyar fordítás

...aki méltatlan módon eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát...

3. Hibás magyar bibliafordítások

Magyar Bibliatársulat Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. (28) Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. (29) Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.

• Ue. Károli, Buday, Vida, Csia, Szent István Társulat, Káldi-Neovulgáta, Békés-Dalos stb.

4. A probléma

Egyrészt, a „méltatlanul” fordítás kétértelmű: méltatlan módon vagy méltatlanként. Másrészt, a következő, 28-as vers önvizsgálatra szólít fel, a 29-es pedig ítélettel fenyeget.
A „méltatlanként” értelmezést sajnos sokan összekapcsolják az önvizsgálattal, és úgy érzik, azt kell megvizsgálniuk, hogy ők maguk méltók-e az úrvacsorázásra, és attól félnek, hogy ha nem méltók, de mégis részt vesznek belőle, akkor nem becsülik az Úr testét és vérét, sőt vétkeznek ellene, és ezzel ítéletet vesznek magukra...
Ez az alkalmazás azonban azt hiteti el az emberrel, hogy előbb méltóvá kell válni, és csak azután úrvacsorázhat, illetve hogy valamiképpen méltóvá lehet válni az úrvacsorázásra... Ez azonban ellentmond mindennek, amit a Biblia a megigazulásról és a megszentelődésről tanít!
A félreértés mégis annyira elterjedt, hogy a 27-29. vers nem egy gyülekezetben a szereztetési igék (23-26. vers) folytatásaként az úrvacsorázás előtti önvizsgálatra való felszólítás „alapigéje”, tehát a liturgia része lett.

5. Szótári és nyelvtani adatok

A 27. versben a görög anaxiósz határozó szó, amely a hogyan kérdésre válaszol, a jelentése pedig illetlenül, méltatlan módon, nem megfelelő módon. A szó az egész Újszövetségben csak itt fordul elő. Melléknévi alakja, amely személyre is vonatkoztatható lenne (anaxiosz) ugyancsak egyszer fordul elő, az 1Kor 6:2-ben (ottani jelentése méltatlan, alkalmatlan, illetéktelen).
A szöveg tehát nem a mindenkori úrvacsorázni szándékozó személyre fordítja a figyelmet, hogy ő maga méltó-e vagy sem, hanem az úrvacsorázás illő, méltó és megfelelő módjára utal.

6. A szövegkörnyezet

A szövegkörnyezet (lásd 17-34. versig) elárulja, hogy a korinthusi gyülekezetben Pál szerint „nem lehet úrvacsorával élni” (20. vers), mert ahogyan ott „úrvacsoráznak”, az botrányos.
Először is, bár az úrvacsora a lelki egységről szól (vö. 10:16-17), amikor a korinthusiak összejönnek, eleve pártoskodnak, veszekednek (18-19. vers), és nem is várják meg egymást, hogy együtt kezdjék el a szertartást (33. vers). Másodszor, nem tesznek különbséget az étkezés és az úrvacsorai szertartás között: ahelyett, hogy otthon ennének, az úrvacsorázásból csinálnak bulit (22. és 34. vers). Ebből következően nem tesznek különbséget a hétköznapi ennivaló, illetve a Krisztus testét-vérét jelképező kenyér és bor között (29. vers). Harmadszor, az egyik hívő szegény, a másik tehetős, így az egyik szinte lerészegedik, a másik viszont koplal (21. vers) és szégyenkezik (22. vers).
Pál szerint mindez méltatlan, illetlen, nem megfelelő módja az úrvacsorázásnak. Ezért szólítja fel őket önvizsgálatra, és mondja meg nekik, hogy már eddig is magukra vonták Isten nevelő szándékú ítéletét (17, 27, 29-31 versek).

7. Konklúziók

Egyrészt, az 1Kor 11:27-29-ben Pál apostol csak egy ókori, helyi problémára reagált, amely nem valószínű, hogy valaha is megismétlődött. Ezért Pál sorait nem szabad arra használni, hogy az úrvacsora szent, önfeledt örömét szenteskedő önmarcangolásra vagy önhittségre cseréljük.

Tetejére

Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont