Apológia > Kereszténység > Problémás szövegek

1Kor 2:9

1. A bibliai szöveg

1Kor 2:9 "Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek."

2. A félreértés

A szöveget gyakran idézik temetésen vagy a túlvilági reménységgel kapcsolatban, mintha a mennyről szólna, amit nem lehet elképzelni, de biztos szép lesz...

3. A probléma

Ez az alkalmazás sajnos teljesen figyelmen kívül hagyja az eredeti gondolatmenetet, amelyen belül a mondat található. Pál egyáltalán nem a mennyről beszél, hanem Krisztus keresztjéről, áldozati haláláról! Ennek felismeréséhez elég elolvasni a mondat szövegkörnyezetét.

4. A szöveg környezete

1Kor 2:1 Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. 2 Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. 3 És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. 4 Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; 5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. 6 A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, 7 hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8 Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. 9 Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. 10 Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is...

5. Az idézet forrása és szerepe

A 9. vers az Ószövetségből idéz: "Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért." (Ézs 64:3) Hogyan illik ez bele Pál gondolatmenetébe?
Pál a korinthusiaknak ír, akik a helyi zsidók és a görögök elvárásaival találkozva azt tapasztalták, hogy számukra Krisztus keresztje bolondság, és nem evangélium. A zsidók természetfeletti igazoló jelet követelnek, a görögök filozófiát. Pál szerint azonban az emberek nem véletlenül nem értik Istent és az ő útjait. Amit Isten Krisztusban tett, az egyrészt példátlan, másrészt nem felel meg az emberi elvárásoknak. Ezért nem csoda, hogy Jézus története, az evangélium üzenete (lásd 1Kor 15:1-11) az emberek számára váratlan, a képzeletet meghaladó, sőt hallatlan gondolat!

6. A helyes alkalmazás

Pál tehát nem a mennyről beszél, hanem Krisztus keresztjének "bolondságáról" (lásd 1Kor 1:22-25). Krisztus keresztje, helyettes áldozata olyasmi, ami eddig Isten "titkos", "elrejtett", és csak most "leleplezett" (kinyilatkoztatott) bölcsessége.
Amit Isten Krisztusban tett, az felülmúlja az emberi képzeletet. Ha a világ "bölcsei" felfogták volna, mi történik a kereszten, megakadályozták volna. Mivel hagyták, saját magukról árulták el, hogy a gondolkodásuk mennyire távol van Istenétől.
Az evangélium egyáltalán nem magától értetődő, logikus történet. Ha ember találta volna ki, sokkal könnyebben elfogadhatóbb, nyilvánvalóbb lenne – de nem az. Felfogásához kinyilatkoztatásra van szükségünk, hogy maga Isten leplezze előttünk le azt, amit tett. Ezt fejtegeti Pál a levél következő verseiben is.

Tetejére

Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont