Apológia > Kereszténység > Problémás szövegek

1Pt 3:3

1. A bibliai szöveg

1Pt 3:3 Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, 4 hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.

2. A félreértés

A szöveget egyesek úgy értelmezik, mintha Péter apostol (1) elítélné a nők külső szépségét kiemelő hajviselet, ékszer és ruha alkalmazását, (2) ezek helyett kizárólag a belső szépséget, az Isten előtt kedves erényeket ajánlaná. Az értelmezés a gyakorlatban gyakran úgy jelenik meg, hogy egyes keresztény nők nem mernek törődni a külsejükkel, az öltözködésben kerülik az egyéni stílusukat, vagy még férjük számára sem akarnak vonzók lenni.

3. A probléma

A hibás értelmezés a külső és a belső szépséget mint olyat állítja szembe, pedig Péter nem általában „az igazi női szépségről” vagy „a szépítkezés ellen” tanít, hanem csak arról, hogy melyik szépség – a külső vagy a belső – segíthet az engedetlen férjek visszatérítésében?

4. A szövegkörnyezet

1Pt 3:1 Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, 2 felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre. 3 Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, 4 hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt. 5 Egykor a szent asszonyok is, akik az Istenben reménykedtek, így díszítették magukat: engedelmeskedtek férjüknek, 6 ahogyan Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt. Az ő leányai lesztek, ha jót tesztek, és ha nem féltek semmiféle fenyegetéstől. 7 És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.

5. A helyes alkalmazás

Mivel a 3:1 az „Ugyanígy...” szóval kezdődik, Péter bizonyára visszautal az előbb írtakra, amikből az asszonyok is példát vehetnek és erőt meríthetnek. A 2. fejezetben Péter a hitük miatt rossz bánásmódban részesülő keresztények rabszolgákat bátorít azzal, hogy Krisztust állítja eléjük példaként, aki maga is eltűrte az ártatlanul kapott szenvedést. Ezután Péter hasonló helyzetben élő asszonyoknak ír, akiket – nem hívő vagy a hittel éppen dacoló – férjük fenyeget meg időnként.

Péter azzal bátorítja ezeket az asszonyokat, hogy nem a külsejük, hanem krisztusi tartásuk, viselkedésük fogja a férjüket elgondolkodtatni, Istenhez vonzani, hitre indítani. A vonzó külső eleve nem mindenkinek adatik, és idővel úgyis megkopik, a krisztusi jellem azonban minden hívőé lehet, és maradandó. Egy nő ápoltsága és szépsége önmagában nem rossz dolog, sőt, természetes! Ennél azonban itt többre van szükség, mert a tét az, hogy hogyan segíthetnek a férjüknek engedelmeskedni Istennek. Ilyenkor nem elég az emberi szépség, valami isteninek kell megnyilvánulni ahhoz, hogy arra felfigyeljenek, és ezáltal Istenre megint odafigyeljenek.

Tetejére

Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont