|
Apológia > Kereszténység > Problémás szövegek |
||
|
|
2Kor 5:7 |
|
|
|
1. A bibliai szöveg |
2Kor 5:7 „...mert hitben járunk, nem látásban.” |
|
|
2. A félreértés |
A szöveget gyakran idézik döntéshelyzetekben, abban az értelemben, hogy a hívő ember „ne a láthatókra” figyeljen (a valóságra, az ismert tényekre), hanem azokat figyelmen kívül hagyva arra koncentráljin, és az alapján döntsön, amiben hisz. |
|
|
3. A probléma |
Ez az alkalmazás sajnos teljesen figyelmen kívül hagyja az eredeti gondolatmenetet, amelyen belül a mondat található. Pál nem a hitet és a tapasztalati valóságot állítja szembe, hanem arra utal, hogy mivel Jézust még nem látjuk színről színre, a belé vetett hit szerint élünk. Ennek felismeréséhez elég elolvasni a mondat szövegkörnyezetét. |
|
|
4. A szöveg környezete |
2Kor 5:1 Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. 2 Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat, 3 ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek. 4 Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. 5 Isten pedig, aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket. 6 Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; 7 mert hitben járunk, nem látásban. 8 De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz. 9 Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. 10 Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat. |
|
|
5. A helyes alkalmazás |
Pál egész gondolatmenete a testből való kiköltözés, a meghalás, a létformaváltás és az Úr színről színre meglátása mentén halad. A „hitben járni” annyi, mint Krisztusban bízó életet élni. Ez egyszerűen abból a helyzetből fakad, hogy még itt vagyunk testben, a földön, és még nem látjuk az Urat. |
|
Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont |
||