Apológia > Kereszténység > Problémás szövegek

Jn 1:12

1. A bibliai szöveg

Jn 1:12 "Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében..."

2. A félreértés

A szöveget főleg evangelizációkon gyakran idézik, de kiegészítve: "Fogadd be Jézust a szívedbe!". Mivel a "szív" fogalma manapság az ember érzelmeiről, az ösztönösről szól, sokan úgy vélik, hogy a "megtérők imája" közben valamit érezni kell, vagy hogy ennyi elég: aki ilyenkor érzett is valamit, az már "megtért".

3. A probléma

Először is, sokan semmit nem éreznek ilyenkor. Másodszor, ha éreztek, de később semmi nem változott, azt hiszik, csak érzelmi hatást gyakoroltak rájuk, és "maga az evangélium" is humbug. Harmadszor, a gyülekezet is, amelyik azt hiszi, hogy aki ilyenkor érzelmeket él át, az már valóban megtért és újjászületett, az is csalódik, amikor a "megtértek" egyszer csak eltűnnek, és nem kérnek többet "a kereszténységből". Pedig nem az evangéliummal vagy a kereszténységgel van a baj, hanem a fenti ige hibás alkalmazásával.

4. A szöveg környezete

Jn 1:9 Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. [10] A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: [11] saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. [12] Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, [13] akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. [14] Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

5. A helyes alkalmazás

A kiegészítés nincs ott a szövegben, amely különben is másról és többről szól. Ennek felismeréséhez elég elolvasni az előző mondatot: Jn 1:11 "...a saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt", illetve végiggondolni, hogy mit jelentett Jézus el nem fogadása János evangéliumában: Jézus tekintélyének, tanításának és személyének teljes elutasítását, sőt, Jézus megölését.
Logikus, hogy Jézust befogadni mindennek az ellenkezője. Jézus tekintélyét elfogadni, annak magunkat napról napra mindenben alárendelni sokkal többet jelent, mint egyszer "Uram"-nak nevezni. Jézus tanítását elfogadni feltételezi, hogy az ember azt megismerje, jelentőségét felfogja, komolyan vegye, és a gyakorlatban megvalósítani igyekezzen. Jézus személyét elfogadni pedig ugyancsak több, mint elhinni, hogy élt vagy hogy él: őt magát kell megismerni, mert enélkül lehetetlen Istent megismerni. Végül az sem elég, hogy mi – Jézus kortársainak egy részével szemben – nem akarjuk Jézus halálát, az a kérdés, hogy akarjuk-e napról napra saját önző, bűnös egónk halálát, mert Jézus élet csak így nyilvánulhat meg bennünk. Valahol itt kezdődik a tanítványság, és nem egy szívbéli, érzelmi felbuzdulással.
Természetesen vitathatatlan, hogy sokan lettek igazi tanítványok azok közül, akik egy evangelizáción "Jézust befogadták a szívükbe". Csak az az evangelizációs gyakorlat vitatható, amely az emberektől azért vár el azonnali döntést, mert azonnal látni akarja az evangelizáció eredményét, és ráadásul naiv módon elégnek tartja a "szívbéli" történéseket.

Tetejére

Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont