Apológia > Kereszténység > Problémás szövegek

Kol 3:2

1. A bibliai szöveg

Kol 3:2 Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.

2. A félreértés

A szöveget gyakran idézik annak az elvnek az igazolására, hogy a jó hívő az odafennvaló dolgokkal törődik (értsd: Istennel, gyülekezettel, szolgálattal stb.), és nem a földi dolgokkal (értsd: megélhetés, munka, lakás, szórakozás, testápolás stb.).

3. A probléma

Ez az alkalmazás sajnos teljesen figyelmen kívül hagyja az eredeti gondolatmenetet, amelyen belül a mondat található. Pál egyáltalán nem a mennyei és a földi ügyek fontosságát állítja egymással szembe, hanem a hiábavaló emberi vallásosságot és a Krisztusban feltámadott, elrejtett és megdicsőülő életet! Ennek felismeréséhez elég elolvasni a mondat szövegkörnyezetét.

4. A szöveg környezete

Kol 2:16 Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. 17 Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság. 18 Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, 19 de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik az Isten szerinti növekedéssel. 20 Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: 21 „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” 22 Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. 23 Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet.
Kol 3:1 Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. 2

Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. 3 Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. 4 Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.

5. A helyes alkalmazás

Pál olyan gyülekezetnek ír, amelyet az embercsinálta vallásoskodás különféle formái zavartak össze (angyal- és természetkultusz, aszkézis stb.). Rámutat ezek eredetére (emberek találták ki), gyümölcsére (felfuvalkodás) és haszontalanságára (csak árnyék, semmi értéke), majd ezek ellentéteként rámutat arra, ami a Krisztusba vetett hit révén valóság (lelki és testi feltámadás, Istenben elrejtett élet, eljövendő megdicsőülés).
Pál tehát nem a mennyei és a földi dolgok között tesz fontossági sorrendet, hanem az emberi vallásoskodást ítéli el, és a Krisztusba vetett hithez való ragaszkodásra bátorít.

Tetejére

Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont