|
Apológia > Kereszténység > Szentlélek / PDF verzió (132 KB) |
||||
|
|
A Lélek teljessége |
|||
|
|
Bevezetés |
Amikor a Szentlélek az emberben lakozást vesz, új életet ad neki, és elkezdi belülről átformálni. De nem csupán az egyes hívőben akar munkálkodni, hanem a hívők között, és a hívőkön keresztül nem hívő környezetükben is. Az egyház felépüléséhez, működéséhez és hatékony szolgálatához egy folyamatosan megújuló természetfeletti erőforrásra, a Szentlélek teljességére van szükség. Bár ezt mindenki vallja, a Lélek-keresztségről és a karizmákról, különösen a jel-ajándékokról többféle felfogás létezik, amelyek részben azért végletesek, mert sajnos sokszor inkább egymásra reagálnak, mint a Bibliára. |
||
|
|
1. Különböző felfogások |
Kegyességi irányzatok |
Vélemények
|
Vélemények
|
|
|
|
Fundamentalisták, |
A megtéréskor történik, az újjászületéssel azonos. / Ma már nincs, mert apostolok híján apostoli kézrátétel sincs. |
Már nem léteznek, nincs rájuk szükség. / Néha előfordulnak. / Ma mind pszichés vagy démoni eredetű. |
|
|
|
Evangelikálok, |
A megtéréskor történik, azonos az újjászületéssel. / Az újjászületéskor és máskor, többször is történhet, azonos a beteléssel. / Jele sokféle lehet. |
Néha előfordulnak. / Ma is mind léteznek. / A hitélet szerves részei, de nem szabad túlhangsúlyozni őket. |
|
|
|
Pünkösdi
mozgalom, |
Ma is van, általában az újjászületés után történik. / A jele a nyelveken szólás. / Egyik jele a nyelveken szólás. |
Ma is léteznek. / A hitélet szerves részei, hiányuk a lelki élet hiányosságára utal. |
|
|
2. A Lélek kiöntésének ószövetségi ígérete |
Isten ószövetségi ígéretei szerint egy napon a Lelkét "kiönti" minden hívőre (Jóel 3:1-2). Keresztelő János azt állította, hogy ő csak vízbe merít, de a Messiás "Szentlélekkel fog keresztelni", azaz szó szerint "Szentlélekbe fog meríteni" (baptidzó; Mk 1:8, Jn 1:33, ApCsel 11:16). Jézus pedig azt ígérte, hogy akik benne hisznek, azok megkapják a Szentlelket: "megitatja" őket a Lélekkel, és az "buzgó forrássá válik bennük" (Jn 7:37-39 vö. 1Kor 12:13), illetve "felruházza" őket Lelkével mint mennyei erővel (Lk 24:49, ApCsel 1:8). A Lélek-keresztséggel kapcsolatban két igehely szokott félreértésekre okot adni. Az egyik a Mt 3:11 és Lk 3:16 sajátos kifejezése: "tűzzel és Szentlélekkel" (en pneumati hagió kai püri) értelem szerinti, pontos fordításban azt jelenti: "tüzes Szentlélekbe" vagy "a Szentlélek tüzébe" meríteni (tűz = ítélet, tisztulás). Nincs tehát egy "Lélek-keresztség" és egy külön "tűz-keresztség". A másik félreérthető ige az 1Kor 12:13 ("...egy Lélek által mi is mind egy testté kereszteltettünk"). Egyesek szerint itt a Lélek az alany, ő az, aki keresztel, és nem egy testté, hanem az egy testbe kereszteli bele a hívőt. Ez azt jelentené, hogy aki megtér, azt "a Lélek Krisztus testébe meríti", és aki betelik, azt Krisztus meríti a Lélekbe. Ez az értelmezés nem állja meg a helyét. Egyrészt a baptidzó (bemeríteni, keresztelni) ige szenvedő szerkezetben áll ("lettetek bemerítve"), és ilyenkor a cselekvés alanya a hüpo + birtokos esetről ismerhető fel, a Lélek (pneuma) azonban itt en + részes esetben áll, ami a cselekvés eszközére vagy közegére utal. Ezért a Lélek nem lehet az alany, a szöveg szerint egyértelműen "egyazon Lélekbe lettetek merítve", ami megegyezik a Biblia egészének tanításával is (a Messiás merít a Lélekbe), és elkerülhetünk egy képzavart is ("testbe" nem lehet "belemerülni", csak vízbe). Ami a testbe fordítást illeti, az eisz alapjelentése valóban ba-be-, de nem lehet a baptidzó vonzata (ti. amibe merülünk), mert azt a görög a részes esettel fejezi ki. Az eisz-nek itt nem irány-, hanem célhatározói funkciója van: "egyazon Lélekbe merítve lettünk egy testté". Nincs tehát "Krisztusba merülés", csak Lélekbe merülés, az is Krisztus által. |
||
|
|
3. Az ígéretek újszövetségi beteljesedése |
Pünkösdről Jézus előre megmondta, hogy mi fog történni (Lk 24:49, ApCsel 1:5,8), ami történt, azt Lukács leírta (ApCsel 2:2,4), és a történteket Péter apostol értelmezte (ApCsel 2:17,33,38). Érdemes tehát végigvennünk, hogy hogyan írtak pünkösdről azok, akik átélték:
Ami a 120 hívőt illeti, közülük az apostolok már ezelőtt is újjászületett hívők voltak, vették a Lelket (Jézus beléjük fújta, Jn 20:22). Ettől külön eseményként élték meg, hogy a Lélek "leszállt" rájuk, "ki lett öntve" rájuk, "be lettek merítve" a Lélekbe, ők pedig "beteltek" a Lélekkel, és így "felruháztattak" a Lélek erejével, azaz "erőt vettek". A többiek mindezt az újjászületéssel egyszerre élték át. Az eddigiek alapján tehát a pünkösdöt leíró kifejezéseket szinonimának tekinthetjük, hiszen ugyanazt az eseményt írják le. Később a samáriaiak is megtértek, sőt megkeresztelkedtek ("befogadták az igét", ApCsel 8:14). Samária etnikailag és vallásilag kevert, a zsidókkal szemben ellenséges terület volt. A samáriaiaknak a zsidó apostolok tekintélyét kellett elfogadni (vö. Jn 4:22), a zsidóknak pedig bizonyosság kellett a samáriaiak megtéréséről (ApCsel 1:8). Péter és János tehát lement Jeruzsálemből, és imádkozott értük "hogy [szó szerint:] vegyenek Szentlelket, mert még egyikükre sem szállt rá" (8:15-16), és az ima után a samáriaiak (szó szerint) "vettek Szentlelket" (8:17; a "részesültek a Szentlélek ajándékában" fordítás pontatlan, az "ajándékában" nincs ott a görögben). Tehát itt a Lélek "vétele" és a Lélek "leszállása" a szinonima. Ami a római Kornéliuszék megtérését illeti, a zsidók számára szükséges bizonyítás részben előre történt (Péter látomása ApCsel 10:1-16), részben menet közben: Péter prédikációja alatt "leszállt" a Szentlélek, "kiöntetett" rájuk, illetve "bele lettek merítve". Ők így "vették" a Lelket, és utána keresztelkedtek meg (10:44-47, 11:15-16). Végül, kb. 20 évvel pünkösd után az efezusi János-tanítványok Pál prédikációja nyomán Jézusban is hitre jutottak, megkeresztelkedtek, és ezután "szállt le" rájuk a Lélek (ApCsel 19:1-6). Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az apostolok és a samáriaiak esetében az újjászületés után jött a Lélek teljessége, a 108 tanítvány, Kornéliuszék és a János-tanítványok esetében az újjászületés és a betelés egyszerre történt. A Lélek fújt, ahol akart. |
||
|
|
4. A fogalmak és jelentéseik |
A "Lélek ajándéka" kifejezés elvben kétféle képpen érthető: mint a Lélektől kapott ajándék, vagy a Lélek mint ajándék. A megtérők egyértelműen "a Szentlélek ajándékát" veszik, azaz ajándékul magát a Szentlelket, és nem csupán a Lélek egyik ajándékát a szolgálathoz (ApCsel 2:38, 10:45 vö. 11:16-17). Mivel a Lélek Isten ajándéka, ezért sem őt magát, sem az ő ajándékait nem lehet adni-venni (ApCsel 8:20). A "Szentlélekbe merülés/merítés" ritka, de jelentős fogalmának is úgy tűnik, kettős jelentése van. Egyfelől az ApCsel-ben a Lélekkel való betelés előszöri vagy ismétlődő élményének, a szolgálathoz szükséges erővel felruháztatásnak a szinonimája. Másfelől a páli levelekben egyszeri és üdvözítő hatású történésre utal (pontosított fordításban): "egyazon Lélekbe merítve mindnyájan egy testté [lettünk], és mind egyazon Lélekkel lettünk át- vagy megitatva" (1Kor 12:13), illetve "a Szentlélek újjászülő és megújító fürdője" révén menekültünk meg (Tit 3:5-6). A "Lélek vétele" is többjelentésű fogalom. Egyfelől a Lélek vételét-megkapását jelenti a hitre jutáskor (Jn 7:37-39, 20:22, ApCsel 19:2), másfelől a Lélek leszállására is utalhat (ApCsel 8:15-17; azért imádkoztak, hogy a samáriaiak vegyék a Szentlelket, mert még nem szállt rájuk, de az ima után vették a Szentlelket, mert az észlelhetően leszállt. Amikor az ApCsel 10:47-ben Péter szerint Kornéliuszék ugyanúgy megkapták / vették a Szentlelket, akkor vsz. azt hangsúlyozta, hogy ők is megkapták (Jn 20:22), és nem azt, hogy ők is ugyanúgy kapták meg, mint ők. Végül, Jézus szerint az Atyát kérni lehet, hogy "[folyamatosan] adja" Lelkét (Lk 11:13). Ez vagy csak a pünkösdről szóló ígéret, vagy azóta is minden kor minden hívőjére vonatkozik. Utóbbi esetben, mivel a Lélek benne van és marad a hívőben, annak a lehetőségére utalhat, hogy a hívő a Lélek folyamatos megújító, tisztító, erősítő és vezető munkálkodását kérheti, illetve hogy szükséges és természetes e függésben maradnia. A "Szentlélek-keresztség" fogalmához több, egymásnak ellentmondó felekezeti klisé tapad. Az eltérések fő oka, hogy vagy az ApCsel 2. és 8. értelmében (~ betelés), vagy az 1Kor 12. és a Tit 3. értelmében (~ újjászületés), vagy az ApCsel 10. és 19. értelmében (~ újjászületés és betelés) használják. Talán megoldáshoz vezetne, ha nem bibliai szakkifejezésekben gondolkodnánk (Lélek-keresztség, Lélek vétele, Lélekkel betelés stb.), hanem a bibliai képekben (kiöntés, betelés, belemerülés, átitatódás). Például egy poharat bele lehet meríteni a lavór vízbe úgy is, hogy azonnal telemegy, de úgy is, hogy először csak kevés víz megy bele (lényeg, hogy van benne), és csak később nyomjuk teljesen víz alá a száját (lényeg, hogy meg is telik). Ugyanez történik, ha üres lavórba állított pohárba felülről öntünk vizet: megtelik, és amikor kicsordul, bele is merül a körülötte levő vízbe. Ha az analógia helyes, akkor minden megtérő belemerül a Lélekbe és megitattatik a Lélekkel – részben vagy teljesen –, illetve későbbi hitélete során a Lélek újra meg újra teljesen is betölheti, a Lélekbe teljesen belemerülhet. Ez esetben mennyiségi és funkcionális a különbség az egyszeri lelki újjászületés (lényében benne van a Lélek), és a szolgálathoz szükséges többszöri betelés (lényét be is tölti a Lélek) között. |
||
|
|
5. A Lélekkel megtelés módjai |
Az Újszövetség eredeti szövegéből jól látszik, hogy a Lélekkel való betelés az emberrel mindig történik, tehát ilyenkor Isten cselekszik az emberrel. A görög ige (pléroó) ugyanis mindig passzív, szenvedő szerkezetben áll (az ember "betelik" vagy "betöltetik"). Ezért sem szerencsés kifejezés a "betöltekezés", hiszen ez se nem aktív, se nem passzív, ún. mediális alak, ami azt sugallhatja, hogy mi is aktívak lehetnénk a dologban. Az ApCsel szerint a Lélek váratlanul, maradandóan és ismételten is betölthet:
Az Ef 5:18 elterjedt fordítása: "...teljetek meg Lélekkel!" (pléruszthe en pneumati), mintha a Lélekkel való betelésre buzdítana, pedig nem egészen erről szól, és a fordítása több kérdést vet fel. A "betelni" (pléroó) ige felszólító módban van, szenvedő alakú, és folyamatos vagy ismétlődő cselekvésre utal: "teljetek meg mindig..." Mégsem a Lélekkel kell betelni, mert a Lélek (pneuma) itt en + részes esetben áll ("Lélekben" vagy "a Lélek által"), a pléroó ige vonzata azonban – tehát a tartalom, amivel valaki vagy valami betelik – mindig a birtokos eset (lásd ApCsel 2:4, 4:31, 13:52, Lk 1:15,67, 5:26 stb.). Pál tehát nem arra szólít fel, hogy bor helyett a Lélekkel teljünk be, hanem arra, hogy a Lélekben vagy a Lélek által teljünk be valami mással (19. vers), mint amivel akkor telünk meg, ha lerészegedünk. A teljes mondat tehát szó pontosított fordításban így hangzik: "Ne részegüljetek meg a bortól, amiben tönkremenés van, inkább telje(sedje)tek be mindig Lélekben / a Lélek által: énekelve egymásnak zsoltárokat, himnuszokat és lelki ódákat, énekelve és zsoltározva szívetekben az Úrnak, hálát adva mindenért..." Az ének és a hálaadás természetesen nem a "módszer" arra, hogy hogyan teljünk meg a Lélekkel, hiszen éppen ellenkezőleg arról van szó, hogy a Lélek jelenléte, hatása, közege, erőtere az, ami által a hívő dalra és hálaadásra fakad. Mi áll tehát egymással szemben? A bor és a Lélek, pontosabban a hatásuk: a tönkremenés üressége és a beteljesedés áldásai. Ahogy a bor az a közeg, amelyben az ember és kapcsolatai kiüresednek és tönkremennek, úgy a Lélek az a közeg, amelyben ember és ember, Isten és ember között kapcsolata ki- és beteljesedhet. Tel(jesed)jünk be tehát a Lélek által mindazzal, ami az ellenkezője annak az ürességnek, amit a részegség káromkodással, durvasággal akar betölteni. Ez talán szőrszálhasogatásnak tűnik, de nem az: a hagyományos fordítás sajnos sok alkalmazási hibára, visszaélésre adott már lehetőséget (pl. egyesek más hívőktől kérik számon, hogy azok "a páli parancsnak" engedelmeskedve beteltek-e a Lélekkel, mások pedig lelkesen ismételt imák, énekek segítségével akarják elérni a Lélek teljességét). |
||
|
|
6. A Lélek teljességének hatásai |
A Lélek teljessége hatást gyakorolhat...
|
||
|
|
7. Összefoglalás |
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy aki Jézusban hisz, az a Lelket megkapja / veszi a Szentlelket – ez kell a lelki újjászületéshez, a lelki megújuláshoz, az üdvösséghez. A Lélek teljessége azonban a hatékony szolgálathoz adhat rendkívüli erőt. A Lélek egyfelől leszállhat spontán módon, ha nem is várjuk; másfelől imában kérni lehet a leszállását és teljességét – de sem magát a dolgot, sem a mikorját vagy a hogyanját nem szabad erőltetni, mert ez csak pszichés utánzatokhoz vezet. Amikor a Lélek teljessége megadatik, akkor az a sokféle pozitív hatás révén felismerhető, nem érzékelhetetlen, és nem csak egy jele van, hanem sokféle. A Szentlélek teljessége nem arról szól, hogy mi minél többet birtokolunk a Lélekből ("betöltekezés"), hanem arról, hogy Isten többet vesz birtokba belőlünk, hogy az átlagosnál sokkal közelebb von minket magához. Lényege, hogy amikor szükséges, akkor a hívő Istennel együtt, teljes összhangban gondolkodhat, érezhet, akarhat és cselekedhet, a hétköznapinál nagyobb mértékben. A Lélek teljessége tehát nem bizsergésről vagy kellemes érzésekről szól, hanem nagyon is gyakorlati dolgokról. Végül, a Szentlélek Krisztus Lelke: akit a Lélek tölt be, az Krisztussal van tele, ezért csak krisztusi módon viselkedhet. |
||
|
Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont |
||||