Apológia > Kereszténység > Isten / PDF verzió (103 KB)

 

Isten lénye

 

Bevezetés

Egy régi mondás szerint "amilyen az Istened, olyan az életed". Nincs fontosabb annál, mint hogy mi jut az eszünkbe akkor, amikor Istenre gondolunk. Nem mindegy, hogy Isten személy, vagy csak személytelen erő, hogy távoli vagy közel van, hogy jóindulatú vagy gonosz, és hogy megbízható vagy kiszámíthatatlan, idegen vagy megszerethető, sőt imádható? Isten milyensége a mi életünk minőségének a meghatározója is.

 

1. Amennyit Istenről tudhatunk

Istenről csak annyit tudhatunk, amennyit ő maga kinyilatkoztat önmagáról, mert...

  • Isten láthatatlan (Jn 1:18, Róm 1:20, 1Tim 6:16)

  • Isten felfoghatatlan és elképzelhetetlen (Jób 9:10, Ézs 55:8-9, Csel 17:29-30, Róm 11:33-34, 1Kor 2:11)

  • Isten ábrázolhatatlan (2Móz 20:4-5,23, Csel 17:29).

Isten azonban létezik, létezését és tulajdonságait tudtunkra adta a teremtett világon, az emberi lelkiismereten és a kinyilatkoztatás különleges formáin keresztül. Istent megismerve pedig azt találjuk, hogy ő sok tekintetben "egészen más", és a teremtett világban nem találunk hozzá foghatót.

 

2. Isten lénye

Isten lényének van két olyan tulajdonsága, amely csak őt jellemezheti:

  • Isten az egyetlen, aki önmagában létező (2Móz 3:14, Ézs 43:10, 44:6, Jn 5:26, Csel 17:24-25, 1Tim 6:16)

  • Isten "lélek" (héber: rúah, görög: pneuma, lásd Jn 4:24), azaz mindenütt jelen levő szellemi lény (vö. Zsolt 139, Csel 17:27-28).

 

3. Isten természete

Isten természete a többi tulajdonságát is meghatározza (pl. örökkévaló a szentségében is, végtelen az erejében is, tökéletes a tudásában is stb.):

  • örökkévaló (1Móz 21:33, Zsolt 90:1-2, Ézs 40:28, Róm 16:26, 1Tim 1:17, 6:16)

  • változatlan (Mal 3:6, Zsid 1:12, Jak 1:17)

  • tökéletes (5Móz 32:4, 2Sám 22:31, Mt 5:48).

 

4. Isten személyes volta

Isten nem csupán valami személytelen kozmikus erő, hanem személy:

  • értelmes lény (Ézs 40:13, 55:9-11, Zsolt 92:6, Péld 3:19-20, 1Jn 3:20)

  • akarata és tervei vannak (Ézs 14:26, 46:10, Zsolt 139:17-18, Ef 1:11, Csel 2:23, Róm 11:33-34)

  • érzelmei vannak (1Móz 6:6, 2Móz 20:5, Neh 9:31, Zsolt 86:15, Péld 6:16, Róm 1:18, 1Jn 4:16, 1Tim 1:11)

  • erkölcsi lény, és az erkölcs meghatározója (2Móz 20-23. fejezet, Mt 5-7. fejezet)

 

5. Isten megjelenése

Istennek a lényéből és a tetteiből fakadó megjelenése számunkra egészen egyedülálló, különleges, példátlan:

  • szentséges (3Móz 19:2, 1Sám 6:20, Ézs 6:3, 8:13-14, 2Kor 5:21, 1Pt 1:15, Jel 4:8, 15:3-4)

  • dicsőséges (2Móz 15:11, Zsolt 24:7, 148:13, Ézs 42:8, Ez 1:28, Lk 2:9, Csel 7:55, 2Kor 3:18)

  • imádatra indít (1Móz 24:26-27, 2Krón 20:18, Zsolt 150, Mt 4:10, Jn 4:21-24, Zsid 1:6, Jel 4:10-11).

 

6. Isten képességei

  • Mindentudó (1Kir 8:29, Zsolt 139:1-4,16, Ézs 46:10, Ez 11:5, Jn 21:17, Csel 15:8, Zsid 4:13, 1Jn 3:20) és bölcs (Róm 11:33-34, Kol 2:3, vö. Jak 1:5).

  • Mindenható, aki nem szorul másra (1Móz 18:14, Zsolt 50:10-12, Ézs 40:28, Csel 17:24-25, vö. Jn 15:5).

 

7. Isten legfontosabb tevékenységei

  • Teremt, alkot (1Móz 1:1, 14:19,22, Ézs 40:28, Zsolt 95:6, Préd 11:5, Mt 19:4, Róm 1:25).

  • Mindent fenntart, gondviselő (Zsolt 104:24-30, Zsid 1:3; Mt 10:9-10,29-30, Fil 4:19, 1Pt 5:7).

  • Számon kér, ítél (Zsolt 9:8-9, Préd 12:14, Ézs 30:18, 55:7, Zsid 4:13, Róm 2:1-16, Jn 5:27-30, 1Kor 4:4-5, 2Kor 5:10, Jel 20:11-12).

  • Megment, szabadít (2Sám 22:3-4, Ézs 12:2, 43:10-13, Lk 1:46-47, Jn 3:16, Tit 3:4, 1Pt 1:9).

  • Megszentel (2Móz 15:11, 1Sám 2:2, 3Móz 19:2, 5Móz 7:6, Mt 6:9, Jn 17:19, 1Kor 1:30, Fil 4:21, 1Pt 2:9, Jel 4:8).

 

8. Isten legfontosabb tulajdonságai

  • Jóságos (Neh 9:20, Zsolt 25:8, 86:5, 145:9, Mt 19:17) és szerető (Zsolt 63:4, Jer 31:3, Hós 11:4, Jn 15:9, 2Kor 13:11, Ef 3:19, Zsid 12:6, 1Jn 4:7-21).

  • Igazságos (1Móz 18:25, 2Móz 34:6, Zsolt 36:6, 96:13, Ézs 61:8, Lk 18:7, Róm 2:2, 1Tim 2:4) és irgalmas, kegyelmes (2Móz 34:7, 2Krón 30:9, 2Sám 24:14, Hós 2:18, Jón 4:2, Lk 6:36, Jn 1:16-17, Tit 2:11, 2Kor 9:8, 1Pt 5:10).

  • Türelmes (Neh 9:17, Ézs 7:13, Zsolt 103:8-10, Róm 2:4, 1Pt 3:20, 2Pt 3:9) és hűséges, megbízható (4Móz 23:195Móz 32:4, Zsolt 25:10, 1Kor 1:9, 1Pt 4:19, 1Jn 1:9).

 

9. Isten egyetlen volta

Isten az egyetlen, akit joggal Istennek lehet nevezni, minden más istenkép hamis, torz, bálvány, pótlék. A Biblia a héber "isten" (él, éloah) többes számú alakját (elohim) is gyakran használja; ez azonban nem többességet jelent, nem "istenekre" vagy a Háromságra utal, hanem a héber nyelvi sajátossága: a többesszámú alak elvont főnevek kifejezésére is szolgál (Elohim = Istenség).

Csak egy Isten van (2Móz 20:3, 5Móz 6:4, Zsolt 95:3, Ézs 43:10-11, 44:6, Jn 17:3, 1Kor 8:4, Gal 3:20, Ef 4:6, 1Tim 2:5, Jak 2:19); egy "isten" sem olyan, mint az Isten (2Móz 8:10, 18:11, 1Kir 18:24-39, 2Kir 5:15, Zsolt 135:5,15-18, Ézs 40:18-26, 44:9-20, 46:9, Jer 10:11), egyedül ő valóságos, igazi (Jn 17:3)

A többi "úgynevezett (a pogányok által annak hívott) isten" természeténél fogva nem Isten (1Kor 8:4-6, Gal 4:8, 1Thessz 1:9), sőt valójában démon (5Móz 32:16-17, Zsolt 106:36-37, 1Kor 12:2, 10:20).

A "bálvány" embercsinálta, magatehetetlen (mű)tárgy (2Móz 20:4 vö. Bír 6:25-32, Jer 16:19-20, Zsolt 115:1-8), de az Istenről alkotott emberi elképzelések is lehetnek bálványok (Csel 17:29, Róm 1:21).

Isten elítéli a hamis istenek (2Móz 20:3, 5Móz 6:14-15, 3Móz 26:30, Róm 1:23,25, Csel 14:15, 17:30, 1Kor 10:14,20-22), illetve állatok, emberek és angyalok imádatát (Róm 1:23,25, Csel 12:21-23, 14:15-18, Jel 22:9).

 

10. Isten neve

Isten neve nem olyan értelemben vett név, mint az ókori isteneké, akiket a nevüknél fogva bármikor meg lehetett idézni. Isten úgy mutatkozott be Mózesnek, hogy "Vagyok, aki vagyok (ehjeh, aser ehjeh) … a Vagyok (ehjeh) küldött … az ÚR [JHVH] küldött" (2Móz 3:14-15). A héber írás csak mássalhangzókat rögzített, és amikor a zsidók az Írást felolvasva a négy betűhöz (JHVH) értek, tiszteletből Adonáj-t (az Úr, Uram) mondtak, így a szó pontos kiejtése feledésbe merült. A szó a kutatók szerint a létigéből ered, ezért a ma leginkább valószínűsített JaHVeH változat tkp. a létige jövő idejű, műveltető alakja: "aki léteztetni fog" = aki majd éltet? (Ez azonban bár nyelvtanilag elfogadható, de nem használt alak.) A modern Ószövetség-fordítások többsége a Jahveh szót is az "Úr" szóval, de kis kapitális betűformával jelzi: "Úr". A Károli fordításból, a magyar irodalomból és Jehova Tanúi révén közismert "Jehova" változat középkori eredetű teológiai műszó. A JHVH mássalhangzói alá odaírták az Adonáj magánhangzóit, hogy a JHVH-t olvasó Adonájt mondjon, de egyes középkori teológusok a JHVH mássalhangzókat ezekkel a magánhangzókkal egybeolvasták. Így keletkeztek a Jahovah vagy Jehovah stb. változatok. (A "Jehova" változat héber fülnek éppen olyan lehetetlenül hangzik, mint magyarul az "Isten" mássalhangzóiból és az "Uram" magánhangzóiból összerakott "Ustan").

A zsidók Istent a mai napig úgy is hívják: "a Név" (ha Sém). A bibliai héberben ugyanis nincs szó a "személy"-re, ezért használja a "név" szót: pl. "Isten nevét segítségül hívni" = magát Istent segítségül hívni; "Isten nevét magasztalni" = magát Istent magasztalni azért, aki Ő. Ez a számunkra furcsa szóhasználat átment az Újszövetségbe is, pl. Csel 1:15 "százhúsz név sokasága" = százhúsz főnyi sokaság, vagy Csel 4:12 "nem is adatott az embereknek az ég alatt más név" = nem adatott senki más.

A név a héber gondolkodásmódban nem csupán a megkülönböztetést (megszólítási módját), hanem az illető tulajdonságait, jellemét is kifejezi. Istennek is sok neve van a tulajdonságai és tettei, illetve a hívők tapasztalatai alapján, pl. az Úr, a Mindenható, a Legfelsőbb (Magasságos), Király, Vigasztalás Istene, Féltőn Szerető Isten, Kőszikla, Atya stb.

Tetejére

Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont