Apológia > Kereszténység > Apologetika / PDF verzió (114 KB)

A tévtanok típusai

Bevezetés

Sosem volt könnyű eligazodni a keresztény hátterű tévtanítások erdejében. A tévtanok felismerésében, a tévtanításokat hirdető kisegyházak közötti tájékozódásban és a megfelelő bibliai cáfolat megjegyzésében talán mégis sokat segíthet a különböző típusok vázlatos ismertetése.

1. Az álmessiások és sajátos tanaik

Pl. Egyesítő Egyház, Grál Üzenet és kb. 1500 magát Jézusnak tartó személy az elmúlt két évszázadban

Jézus váltságműve befejezetlen, kiegészítésre szorul (Isten terve elsőre nem sikerült).
Vö. Jn 19:30, Zsid 10:14; Ef 1:9-11

Nem személyesen Jézus jött vissza, hanem XY-ként (pl. a koreai Moon tiszteletes).
Vö. Csel 1:11, Fil 3:20; Mk 13:21-23, 1Jn 2:18, 4:1

A kinyilatkoztatás folytatódik: új írott szentírások születnek, amelyek a keresztény és más vallások elemeit ötvözik (pl. Moon: Alapelv).
Vö. 2Tim 3:14-17, Jn 16:13; Gal 1:6-9

2. A racionalisták és sajátos tanaik

Pl. Unitárius Egyház, Jehova Tanúi, Krisztadelfiánus Bibliamisszió

Bibliakezelésük szabadelvű: az ész felülbírálja a kinyilatkoztatást, így ami elsőre nem logikus, azt tagadni kell (pl. a Háromságot).
Vö. Csel 17:29

Ha mégis van számukra "logikátlan" a Bibliában, az vagy az írók emberi hibája (unitáriusok), vagy ókori bibliahamisítás révén keletkezett (pl. Jehova Tanúi szerint az, hogy Jézus és Isten "összetéveszthető lett").
Vö. Mt 24:35, 1Pt 1:23-25

A racionalizmus két útja: individualizmus (az unitáriusok csak abban egyek, hogy kételkednek a Háromságban) vagy uniformizmus (a Tanúk az Őrtorony Társulat kiadványaitól függetlenül nem értelmezhetik a Bibliát).
Vö. 1Jn 2:27; 2Tim 3:14-17

Jézus halálát csak az emberi gonoszság okozta, nem Isten akarata volt (unitáriusok), vagy halála csak egy arkangyal váltsághalála (Tanúk) volt.
Vö. Mt 16:21, Zsid 10:3-7; Zsid 1:5-8, Fil 2:6-11, Jn 1:1,14

A megváltás folyamat: "Jézus vallásának követése", a "Jézusi életeszmény" egyéni megvalósítása (unitáriusok), vagy az "Isten látható szervezetén" belüli aktív és hűséges szolgálat a feltétele (Tanúk).
Vö. Ef 2:1-10, Tit 3:4-5; 1Pt 1:5-9

3. A gnosztikusok és sajátos tanaik

Pl. Arany Rózsakereszt Vallásközösség (Lectorium Rosicrucianum)

Titkos üdvözítő ismeretek (gnózis) birtokosai: ez antik görög filozófia, közel-keleti kultuszok, Jézus titkos tanításai (apokrif iratok), illetve modern ezoterikus irodalom keveréke.
Vö. Jn 18:20; Kol 2:3, 1Tim 6:20, 2Tim 4:4

A világ eredetileg egy és tisztán szellemi volt, de a valóság kettészakadt: most a szellemi mellett van egy anyagvilág is. Az anyag és a test eleve rossz, szemben áll a szellemmel és a lélekkel.
Vö. 1Móz 1:31, 1Tim 4:4

Az Istenség személytelen szellem; a gonosz anyagvilágot teremtő gonosz isten nem lehet azonos az Istenséggel vagy a Krisztussal.
Vö. Ézs 43:10; Jn 1:1,14, 1Jn 1:1, Kol 1:19; 1Tim 2:5

A "Krisztus" olyan szellemiség, amely több vallásalapítóra is rászállt, nem csak Jézusra.
Vö. Jn 14:6, Csel 4:12, 1Tim 2:5

Az Istenség távol van, közte és és az anyagba sűllyedt ember között hatalmas szellemi lények hierarchiája közvetít.
Vö. Csel 17:27-28; 1Tim 2:5, Róm 8:26,34; Kol 2:15

Az ember is eredetileg tisztán szellemi volt (most: szellem + test), csak lesűllyedt az anyagba, így a test (anyag) és a karma uralma alatt van (reinkarnációhit).
Vö. 1Móz 1:26-31; Zsid 9:27

A vallási cél az emberi lény "transzformáció"-ja (átalakulása).
Vö. 2Kor 3:17-18, Gal 5:22-25; Fil 3:20-21, 1Kor 15:51-57

A transzformációhoz vezető aszkétikus út: az "én" elölése, vegetarizmus.
Vö. Jn 10:10; Kol 2:8,20-23, 1Kor 8:8, 1Tim 4:4

4. A spiritualisták és sajátos tanaik

Pl. Aranyhíd Baráti Kör, Univerzális Élet, Greber Kör, Bertha Dudde Kör, Jakob Lorber Kör, Új Egyház stb.

A kinyilatkoztatás folytatódik, Isten ma is szól: eszköze XY médium.
Vö. 1Tim 4:1

Isten végre elvezet a teljes igazságra, leleplezve mindazt, ami eddig titok volt.
Vö. Jn 16:12-13 lásd Úsz.; 5Móz 29:28

Az új kinyilatkoztatások tartalma: részletes ismeretek a látható világ és az ember teremtése előtti dolgokról; a lélek földi élet előtti múltjáról (lélekvándorlás); a lélek halál utáni útjáról; a túlvilág szerkezetéről, területeiről és lakóiról stb.
Vö. 2Tim 3:14-17; 1Kor 4:6, Gal 1:6-9

5. Az új hierarchiák és sajátos tanaik

Pl. Új Apostoli Egyház, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza [Mormon Egyház], Resztoránus Egyház

Az egyházban már megtörtént "a nagy hitehagyás": el is vesztette a felhatalmazását.
Vö. Mt 16:18; 2Thessz 2:3-7

Az Úr a visszajövetele előtt helyreállította egyházát: új apostolok, sőt a mormonoknál papok és próféták vannak, akik ugyanazzal a felhatalmazással rendelkeznek, mint az első apostolok vagy ószövetségi próféták és papok.
Vö. Csel 1:21-26, Gal 1:1, Jel 21:14; Ef 2:20-21; Zsid 7:11-12,22-24

Felhatalmazásukkal közvetítenek Isten és ember között, folyamatos szóbeli kinyilatkoztatást adnak (Új Apostoli Egyház), sőt új írott kinyilatkoztatást, szentírást (Utolsó Napok Szentjei), egyedül ők szolgáltatnak ki "érvényes" szentségeket. Felhatalmazásuk végső soron az üdvbizonyosság garanciája.
Vö. 1Tim 2:5-6; 2Tim 3:14-17; Ef 2:8-10

Az üdvözülés (átlépés a pokolból a paradicsomba) felhatalmazásuk és helyettesítő szertartások révén még a halottak lelkei számára is elérhető.
Vö. Zsid 9:27; Lk 16:26

6. A törvényeskedő gyülekezetek és sajátos mentalitásuk

A törvényeskedés nem csak tévtanokat valló, hanem egészséges hitvallású felekezetekben is előfordulhat.

Összekeveredik a megigazulás és megszentelődés tana. Megigazulás = az Isten előtti helyzet, a Krisztusba vetett hit alapján. Megszentelődés = Isten átformáló munkája és az annak való engedelmesség, az újjászületés alapján.

A hívők gondolkodásában már nem egyedül Krisztus az, aki igazolja őket Isten előtt. Ehelyett úgy érzik, hogy Isten, mások és önmaguk előtt is elfogadhatóvá kell tenniük magukat. Ezt pedig mindig valamilyen mások által is látható módon próbálják elérni.
Vö. 1Kor 1:30-31; Ef 2:1-10, Tit 3:4-5

Rendszerint olyan külsődleges dolgokba kapaszkodnak, amelyekről az Írás nem ad konkrét előírást, de amelyek láthatóan igazolják, hogy igyekeznek. Ilyen igazoló jel lehet a sok prédikálás, a keresztelés vagy az úrvacsora egy bizonyos módja, egy jelajándék birtoklása, egyes törvények megtartása, egy bizonyos öltözködési mód, a tévénézés, a tánc, a húsevés, sörivás stb. teljes elvetése, vagy éppen mindennek a kötelezően "szabad" művelése stb.
Vö. Róm 14. fejezet, 1Kor 8. fejezet

Ez öntudatlanul is önigazultsághoz vezet: ők képviselik a jobb, a szellemibb, a bibliahűbb kereszténységet – de nem az Úrért, hanem mindig érezhetően másokhoz képest.
Vö. Fil 2:3, 1Kor 4:6-7

A sajátosság egy idő után a közösségvállalás feltételévé válik: aki ezt vagy azt nem így vagy úgy csinálja, illetve hiszi, az nem lehet "igazi" keresztény. Kialakul az elittudat: a "legjobb", sőt idővel az "egyedül üdvözítő" gyülekezet.
Vö. Jn 17:21, Ef 4:1-6; 1Jn 2:29, Mt 7:18

Az elvárt szabályok, teljesítmények, szellemi élmények, karizmák stb. nagyfokú megfelelési kényszerben tartják a hívőket. Azt hiszik, ha eleget tesznek vezetőik elvárásainak, Istennek is eleget tettek, de ha ez nem sikerül, Isten sem fogadja el őket.
Vö. Mt 11:28-30

Tetejére

Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont