Apológia > Kereszténység > Szentlélek / PDF verzió (103 KB)

Isten Lelke

Bevezetés

A Biblia mint Isten írott kinyilatkoztatása az 1. században lezárult. Nagy üzenete és évezredeket átfogó története azonban a múlt puszta emléke, elméleti ismeret maradna, ha az üzenetet és történetek mögött álló szellemi valóságot nem tapasztalhatnánk meg mi magunk is, itt és most. Nem mindegy azonban, hogy ezt a megtapasztalást valakinek vagy valaminek köszönhetjük, és azt is látnunk kell, hogy mi a különbség a Szentlélek és a láthatatlan világ más szellemi lényei között.

1. A Lélek mint erő

A Szentlélek vagy Szent Lélek (héber rúah ha-kódes, görög pneuma hagion) vagy röviden "a Lélek" a Bibliában első látásra személytelen erőként nyilvánul meg. A Lélek az erő Lelke (Ézs 11:2, 2Tim 1:7), mint Isten éltető "lehelete" életerő minden emberben (1Móz 6:3, Jób 33:4) és élőlényben (Zsolt 104:30). Jézus pedig a feltámadása után egyszerűen "belelehelte" a tanítványaiba, hogy azok újjászülessenek (Jn 20:22). A Lélek vehető "erő" (ApCsel 1:8), "mennyei erővel" való felruháztatás (Lk 24:49), és Jézus szolgálatában is csodatévő erőként (Mt 13:54), "kiáradó" gyógyító erőként (Lk 6:19) jelent meg.

2. A Lélek munkálkodásának metaforái

A Szentlélek munkálkodása több, első látásra személytelen metaforaként jelenik meg:

• mint erővel való "felruháztatás" (Bír 6:34, 2Krón 24:20, Lk 24:49)

• mint felhatalmazás "olaj" és "kenet" (1Sám 16:13, ApCsel 10:38, 2Kor 1:21, 1Jn 2:27; khrisztosz = "felkent")

• mint tulajdonosi "zálog" és "pecsét" (Ef 1:13, 4:30, 2Kor 1:22, 5:5)

• mint éltető, megújító "víz" (Ézs 32:15, 44:3, Jóel 3:1, Jn 3:5, 7:37-39, Tit 3:5)

• mint ítélő és tisztító "tűz" (Mt 3:11, Lk 3:16, ApCsel 2:3) vagy munkálkodó "tűz" (1Thessz 5:19)

• mint a láthatatlan, de érezhető "szél" (Jn 3:8, ApCsel 2:2; a héber rúah szelet és szellemet is jelent)

• egyszer galambként is megjelent, talán e madár szelídsége miatt (Mt 3:16, Lk 3:22, Jn 1:32).

3. A Lélek személy, nem pusztán erő

Mégis a Szentlélek minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely alapján valakiről felismerhetjük, hogy személy:

• Neki magának is van ereje (Lk 4:14, Róm 15:13,19, 1Kor 2:4), és erejével lényeket be tud tölteni (Mik 3:8 vö. ApCsel 1:8)

• Van értelme (Ézs 11:2), például beszél (ApCsel 8:29, 10:19, 13:2, 1Tim 4:1, Zsid 3:7, Jel 2:7, 22:17), kinyilatkoztat és ihlet (Zak 7:12, Mt 22:43, Ef 1:17, 3:5, 1Kor 2:10, 1Tim 4:1, 2Pt 1:20-21, Jel 14:13), prófétálásra indít (4Móz 11:25, Ézs 61:1-2, Ez 8:3, 1Pt 1:11, 2Pt 1:21; Jn 16:13, ApCsel 11:28), prédikálásra indít (ApCsel 8:29, 1Pt 1:12), tanúságot tesz (Jn 15:26, ApCsel 5:32, 1Jn 5:6-9, Mk 13:11, Róm 8:16), megtanít az igazságra (1Jn 2:27, 1Kor 2:13, Zsid 9:8) és emlékeztet is rá (Jn 14:26), az eljövendő dolgokat jelenti ki (Jn 16:13), Isten mélységeit vizsgálja (1Kor 2:10), mérlegel és dönt (ApCsel 15:28), bizonyítva meggyőz (1Thessz 1:5, 1Kor 2:4, Zsid 2:4) és leleplez (Jn 16:8), a hívőkért esedezik, közbenjár (Róm 8:26).

• Van akarata (1Kor 12:11), az akaratát pedig közölni és érvényesíteni is tudja: például szolgálatra elhív és kiküld (ApCsel 13:2,4, 20:28), karizmákat osztogat (1Kor 12:11), erőt ad (Lk 4:14, Lk 24:49, Róm 15:19), reménységet ad (Róm 15:13), segít (ApCsel 9:31), felbátorít (Mik 3:8, ApCsel 4:31), kényszerít (ApCsel 20:22), vezet (Mt 4:1, ApCsel 8:29, 10:19-20, 16:6).

• Vannak érzései: például meg lehet szomorítani (Ézs 63:10, Ef 4:30), de szeretete is van (Róm 15:30), illetve az emberekből érzéseket vált ki: pl. örömöt (1Thessz 1:6) vagy haragot (ApCsel 13:9-10), illetve szeretetre indítja őket (Kol 1:8).

• Erkölcsi lény, aki az emberek erkölcsére hatni akar és tud: például a világot a bűnről győzi meg (Jn 16:8-9), az embert a való igazságra tanítja (Jn16:13, 1Jn 2:27), megszenteli (Róm 15:16, 1Kor 6:11, 1Pt 1:2), a jellemét formálja (Gal 5:22-25), megszabadítja a bűn és a halál törvényszerűségéből (Róm 8:2), lelkileg újjászüli és megújítja (Jn 3:5-8, Tit 3:5), Isten akarata szerint jár érte közben (Róm 8:26-27) stb.

• Személyes viszonyulást követel: Jézus helyett ő a másik Pártfogó, Vigasztaló vagy Segítő (Jn 14:16), akit Jézus szerint meg lehet ismerni (Jn 14:17 vö. Ézs 11:2). Az ember vagy engedelmeskedik neki (ApCsel 10:19-21 stb.), és az akarata szerint él (Gal 5:16,18,25), vagy ellenáll neki (ApCsel 6:9-10, 7:51), káromolja (Mt 12:31-32), kigúnyolja (Zsid 10:29), hazudik neki (ApCsel 5:3), kísérti (5:9), illetve kioltja tüzét, azaz akadályozza a munkálkodását (1Thessz 5:19).

4. A Lélek Isten, nem teremtmény

A Szentlélek azonban nem csak egy a láthatatlan világ szellemi lényei közül, hanem Isten. A szellemvilág lakói az angyalok és a démonok, akik bár hatalmas és értelmes szellemi lények, teremtmények lévén létük Istentől függ, és egyszerre csak egy helyen lehetnek.

• Isten Lelke azonban teremtő és életet fenntartó (Jób 33:4, Zsolt 33:6, 104:30), örökkévaló (Zsid 9:14, Jn 14:16), mindenható (Zak 4:6, Lk 1:35, 11:20), mindentudó (1Kor 2:10-11, Jn 16:13) és mindenütt jelen van (Zsolt 139:7-10 vö. ApCsel 17:28), tehát nem tartozhat az angyali "szolgáló lelkek" közé (Zsid 1:14).

• A Lélek káromlása Isten káromlása (Mt 12:31-37), a Lélek vezetése Isten vezetése (ApCsel 16:6-10), és a Léleknek hazudni annyi, mint Istennek hazudni (ApCsel 5:3-4,9), a Lélek bizonyító ereje Isten ereje (1Kor 2:4-5).

5. A Lélek nem megszemélyesítés, sem pusztán Isten bensője

Ha a Léleknek az istensége világos is, nem egyszer Isten "megszemélyesítésének" tűnik (a Lélek tulajdonképpen Isten), vagy olyan értelemben tűnik "Isten Lelkének", ahogy az embernek is "van lelke", tehát Isten bensője, de nem külön személy (vö. 1Kor 2:11-12).

• Először is, a Lélek valóban az "Isten Lelke" (1Móz 1:2, Róm 8:9, 1Kor 2:4, 2Kor 3:3, 1Jn 4:2), "JHVH Lelke" (Bír 6:34, 1Sám 16:14, Ézs 11:1, Ez 37:1, Mik 3:8), "az Úr/ÚR Lelke" (Bír 14:6, Lk 4:18, ApCsel 5:9, 8:39, 2Kor 3:17). A Lélek az "ő Lelke" [ti. Istené] (Zak 7:12, Ef 3:16, 1Jn 4:13), az "én Lelkem" [ti. Istené] (1Móz 6:3, Ézs 42:1, Ez 36:27, Jóel 2:28), a "te Lelked" [ti. Istené] (Neh 9:20,30, Zsolt 104:30, 139:7, 143:10). A Lélek azonban nem lehet csupán Isten "megszemélyesítése", hiszen megszemélyesíteni csak személytelen dolgot lehet (mint pl. a "Bölcsességet" a Péld 8:12-től.)

• Másodszor, a Lélek többször is az Atyával és a Fiúval együtt, de egyértelműen külön alanyként jelenik meg (Lk 3:22, Mt 28:19, 2Kor 13:13 vö. Róm 15:16, 1Kor 2:10-11, 12:4-6, 2Kor 1:21-22, Ef 3:14-17, 2Thessz 2:13-14, 1Pt 1:2, Júd 20-21). A Lélek ráadásul valóságosan kommunikál az Atyával és a Fiúval (Jn 16:13-14, Róm 8:26-27, Jel 22:17). Ezért a Lélek nem lehet pusztán Isten bensője, "mint az ember lelke", mert az ember saját lelke nem külön személy. (Az 1Kor 2:11-12-ben Pál apostol nem azt állítja, hogy a Lélek tulajdonképpen Isten bensője, hanem arról beszél, hogy hogyan lehet megismerni Istent, és csak ebből a szempontból von párhuzamot az emberi benső és Isten Lelke között.

6. A Lélek a Háromegy Isten 3. személye

A Lélek az Isten Lelke (1Móz 1:2, Róm 8:9, 1Kor 2:4, 1Jn 4:2) és az Úr Lelke (Bír 14:6, Lk 4:18, ApCsel 5:9, 8:39), illetve Isten Fiának a Lelke (Gal 4:6), Krisztus Lelke (Róm 8:14-15), Jézus Lelke (ApCsel 16:7), Jézus Krisztus Lelke (Fil 1:19) és az Úr [ti. Krisztus] Lelke (2Kor 3:17-18).

A Szentlelket az Atya (Jóel 3:1, Jn 15:26, Gal 4:6) és a Fiú (Jn 16:7, Lk 24:49, ApCsel 2:33) együtt küldte el pünkösdkor a mennyből (1Pt 1:12). Az egyház pedig az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében is, tehát a Lélektől is kapott felhatalmazással keresztel (Mt 28:19).

A Bibliában nincs példa külön a Szentlélekhez szóló imádságra és a Szentlélek személyének külön imádására. Ez azért érthető, mert a Lélek láthatatlan munkálkodása a Fiút dicsőíti (vö. Jn 16:14-15). Ezért a kereszténység kezdettől fogva az Atyával és a Fiúval együtt imádja a Szentlelket. Természetesen a Szentlélekhez szóló imádság sem lehet hiba, hiszen a Lélek személy, sem bűn, hiszen a Lélek Isten.

Tetejére

Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont