Apológia > Kereszténység > Ember / PDF verzió (114 KB)

Az ember részeinek bibliai leírása

Bevezetés

Ha a Biblia tanítását nagy általánosságban és saját, mai kifejezéseinkkel élve szeretnénk megfogalmazni, akkor elmondhatjuk, hogy az ember nem azonos a testével, hanem lelke is van. Földi életében test és lélek együtteseként él, vannak értelmi, érzelmi, akarati, lelkiismereti megnyilvánulásai. Testi halála után a lelke viszatér Istenhez. Ha azonban meg akarjuk ismerni a részleteket, meg akarjuk érteni a számunkra homályos kifejezéseket és a fordítási különbségek okait, akkor meg kell ismerkednünk az eredeti szöveg héber és görög fogalmainak a jelentéskörével és használati módjával. A Biblia ugyanis olyan sajátos szemlélettel, képvilággal és fogalmakkal írja le az ember működését, amely gyökeresen eltér más vallásokétól és a mai modern szóhasználattól.

1. A lélek, az élet

A héber nefes / görög pszükhé fordításainkban általában "lélek", de a jelentése sokszor "élet" (2Móz 21:23, 1Sám 25:29, Zsolt 54:6, vö. 1Pt 1:9, 4:19), a "benső" (Zsolt 103:1 vö. Lk 1:46), vagy "személy" (3Móz 7:20 vö. 1Pt 3:20), sőt általányos alany: "aki..." (3Móz 5:1), így "lélekszám" (1Móz 46:27).

A héber rúah / görög pneuma jelentése is "lélek", de több értelemben. Alapjelentése "szél" vagy "szellem" (1Móz 1:2, 8:1 vö. Jn 3:8), sokszor a nösámá szinonimájaként "lélegzés" vagy "lélekzet" (1Móz 7:22, 1Kir 10:5, Jób 27:3), ritkán az emberi "lélek", amely a halál után visszatér Istenhez (Préd 12:7). A nefes szinonimájaként, sokszor azzal egy mondatban az emberi "lélek", azaz a psziché (főleg érzelmi) megnyilvánulása Isten vagy emberek iránt (1Sám 1:15, Jób 7:11, Ézs 26:9); ezt a görög Úsz. is átvette (Lk 1:46, pszükhé és 47 pneuma). A nefes és a rúah újszövetségi görög megfelelői (pszükhé és pneuma) a halottak öntudatos, átmeneti létformában levő "lelkét" vagy "szellemét" is jelenti (Jel 6:9, 20:4 pszükhé; 1Pt 3:19 pneuma). Amikor Jézus "kilehelt" (ekpneó Mk 15:39, Lk 23:46), akkor a "lelkét" [pneuma] bocsátotta ki" (Mt 27:50 stb.).

A héber nösámá alapjelentése "lélegzés" vagy "lehellet" (1Móz 2:7, Jób 32:8, 2Sám 22:16, 1Kir 17:17), így a termtésnél az "élet lehellete" (1Móz 2:7, Ézs 2:22), máshol a nefes és a rúah szinonimájaként élőlényt, életet, személyt is jelent (5Móz 20:16, Józs 10:40, Zsolt 150:6), ritkábban "ihlet" (Jób 26:4, 32:8) vagy "öntudat" (Péld 20:27 vö. 1Kor 2:11 pneuma; a későbbi rabbinikus és kabbalista felfogás szerint a nösámá az ember halhatatlan lelke.)

2. A test, az emberi, a létforma

A héber bászár / görög szarx fordításainkban általában "test". A szó az alapjelentésein (fizikai test, ételhús, élőlény stb.) túl azonban bizonyos szövegekben az Istenhez képest, Isten nélkül, önmagában erőtlen emberi mivoltra utal: a csak "emberi"-re (Jer 17:5, 2Krón 32:8, Gal 3:3), vagy az "isten-nélküli", s ezért istentelen tettekre (Gal 5:19-21). Ugyancsak sajátos jelentésköre van a görög szóma kifejezésnek (fordításainkban többnyire szintén "test"), ami azonban az ember "egész lényét" vagy "saját magát" (Róm 12:1), illletve "létformáját" (1Kor 15:44, Fil 3:21 földi / mennyei, fizikai / szellemi, gyarló / dicsőséges, halandó / halhatatlan) jelenti.

3. Az értelem, az érzelmek és az akarat

A héber lév / görög kardia (fordításainkban: "szív") elsősorban az értelem "szerve" (5Móz 29:3, Péld 15:14, 16:9, Lk 2:19, 35), a megfigyelés (Jób 7:17), a gondolkodás (Péld 15:14) és a döntéshozatal (5Móz 10:16, Péld 4:23) eszköze (a zsidók ugyanis nem ismerték az agy funkcióját). Másodsorban az ember érzelmeinek (Péld 15:13, 17:22, Róm 9:2), vágyainak (Zsolt 21:3, Péld 13:12) és bensőjének (1Sám 16:7) a központja is lehet. A héber az érzelmeket és a szándékokat mégis legtöbbször a "lélek", konkrétan a "lélegzet" (nefes, nösámá) és az "életerő" (rúah) változásainak képi leírásával (hosszabbodik, rövidül, elhagy, visszatér stb.), illetve a belső szervek (mé'ím) vegetatív reakciójával fejezi ki (pl. megmozdul). E kifejezéseket többnyire nem fordítják szó szerint (pl. "meghosszabbodott a rúah-ja" = "megnyugodott"), ezért az eredeti szöveg ismeretének hiányában nem tűnik fel a rúah, a nefes és a nösámá gazdag, a mi gondolkodásmódunktól igencsak eltérő jelentésköre.

4. A lelkiismeret

A lelkiismeretre a hébernek nem volt külön szava, a "vesék" (klájót) és a "szív" funkciójának látta (Zsolt 16:7, Jób 27:6). A görög Újszövetség átvette a görögben létező lelkiismeret fogalmat, amely szerint ember öntudata, lelkiismerete az Istennel való "együttlátásban" (szüneidészisz) működik (Zsid 10:2,22, Jn 8:9, 1Kor 8:7,10,12). Az ember gondolkodása tehát a fenti hebraizmusokat is bevonva az értelmezésbe vagy "lelki-szellemi" (1Kor 2:15 pneumatikosz) Isten Lelke által, illetve hívőként, de a Lélektől még át nem hatva "testies" (1Kor 3:3 szarkikosz), vagy nem még hívőként, a Lélek nélkül "csak élőlényi", "természeti" (1Kor 2:14 pszükhikosz), sőt szexusa által uralva "állati" (Júd 19 pszükhikosz).

5. Az ember ún. kettős és hármas felosztása

Az ember ún. hármas- ("test-lélek-szellem") vagy kettős felosztása ("test és lélek") napjainkban gyakran ad okot vitára. A probléma alapvetően az eltérő megközelítésből fakad. A hármas felosztás jogos lehet, ha az emberi lényről úgy beszélünk, mint akinek van szellemi, azaz transzcendens dimenziója vagy funkciója (ti. az Istennel való kapcsolatra), mint akinek van lelki, azaz pszichés dimenziója vagy funkciója (ti. a többi élőlénnyel és az önmagával való kapcsolatra), illetve mint akinek van testi, azaz fizikális dimenziója vagy funkciója (ti. a látható világban való önkifejezésre, működésre stb.). Ennek egy változata lehet az a kettős felosztás, amely az embert "testi", azaz fizikai lénynek, illetve "lelki", azaz pszichés és transzcendens lénynek tekinti. Ilyen funkcionális-dimenzionális értelemben tehát elfogadható az a kijelentés, hogy "az embernek van" teste, lelke és szelleme, vagy hogy "az ember test-lélek-szellem", vagy hogy "az ember "test és lélek együttese". Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a fenti szavaknak a Bibliában más a jelentésköre.

A hármas felosztás ugyanis nem biblikus, ha használói néhány héber kifejezés vélt görög, sőt magyar, angol, német élőnyelvi párhuzamára, megfelelésére hivatkoznak: (1) rúah=pneuma=szellem (2) nefes= pszükhé=lélek (3) bászár=szarx=test. Ezzel a megfeleltetéssel több probléma is van. Egyrészt a modern magyar vagy angol szavak jelentésköre és használata teljesen eltér a héber és görög kifejezésekétől. Másrészt a hivatkozott héber és görög kifejezések többjelentésűek, átfedések vannak köztük, és különben is csak három a többi bibliai "rész" (nösámá, lév, klájót, szóma, szüneidészisz stb.) közül. Ilyen strukturális, analogikus értelemben tehát nem biblikus az a kijelentés, hogy "az embernek a Biblia szerint három része van: test-lélek-szellem".

A trichotomisták által gyakran hivatkozott 1Thessz 5:23 témája a hívők pneumájának (szellemük), pszükhéjének (lelkük / életük) és szómájuknak (egész lényük) megtartatása Krisztus eljöveteléig. Nem azt állítja: az ember ezekből a részekből áll ("rész" csak a pneuma, illetve a pszükhé lehetne), hanem azért imádkozik, hogy szellemük, lelkük / életük, azaz egész lényük megőriztessen (a fizikai testet [szarx] nem is említi, vö. 1Kor 15:50). A szintén gyakran hivatkozott Zsid 4:12 előzménye (11.) engedelmességre buzdít, folytatása (13.) pedig az Ige (a Fiú) előtti számadásra figyelmeztet, akinek az átható tekintete előtt szétválik a pneuma és a pszükhé, megítéltetik a gondolat és a szándék; a szerző nem azt állítja: a szellemet és a lelket nekünk meg kell vagy lehet különböztetni, hanem hogy Isten oda is belát és behatol, ahova ember nem.

6. A magyar, angol és német kifejezésekről

Ami a magyar kifejezéseket illeti, a szellem és a lélek kifejezéseknek is megvan a maguk története. A "szellem" szó a 19. századi nyelvújítás terméke, és a "szél" szóból képezték. Elsősorban a német der menschliche Geist (az emberi szellem, azaz géniusz) kifejezés magyar irodalmi megfelelőjének szánták. Korai, 15. századi elődje volt a Huszita Biblia "Szent Szellet" próbálkozása, de a szó fuvallat jelentése eltűnt, ma pedig csak bélszélt jelent. A "szellem" szó kitalálása előtt a lélegzés-lélegzet fogalmából eredő "lélek/Lélek" szó egyaránt jelenthetett emberi lelket (ti. a pszichét) és túlvilági lényt (azaz kísértetet, angyalt, démont, a Szentlelket), amint azt a Károli Bibliában is láthatjuk. Napjainkra azonban a "lélek" hétköznapi használatból eltűnőben van a "túlvilági lény" jelentés (vö. léleklátó), és inkább a psziché jelentésre asszociálunk (lélektan, lelki alkat), miközben bibliafordításaink révén közismert és közérthető maradt a "Szentlélek" (tisztátalan lélek stb.), illetve a vallási, azaz "lelki élet" kifejezés. A "szellem" az intellektuális jelentés (emberi szellem, szellemi munka) mellé átvette a lélek "túlvilági lény" jelentését (szellemek, Nagy Szellem, sőt Szent Szellem, szellemi harc).

Ami az angol és német szavakat illeti, ezek eredete és használata is eltér a Bibliai kifejezésekétől vagy más élő nyelvétől. Az angol spirit tkp. a latinból lett átvéve (spiritus = szellem, lélek). Az angol ghost és a német Geist, amelyeket a Szentlélek fordítására is használnak (Holy Ghost, Heiliger Geist) a gót "rémiszteni" (ghostan) szóból ered, eredetileg tehát ijesztő túlvilági lényt (kísértetet, démont) értettek alatta. Az angol a ghost-nak elsősorban ezt a jelentését tartotta meg (lásd "Ghost Busters", de még használatban van a Holy Ghost). A német Geist jelentése kibővült az emberi szellemmel (értelem, elme, géniusz), illetve eltérő többes számú alakjai is kialakultak (Geiste: emberi szellemek / elmék, Geister: kísértetek, démonok). Végül, az angol soul és a német Seele az ógermán hiedelmet tükrözi, miszerint az emberi lélek a tengerből (see, See) származik, és oda is tér vissza.

Összefoglalva elmondható, hogy bármennyire szeretnénk rendszerben gondolkodni, a nyelvek élnek, változnak, ugyanakkor nem mindig követik a mi kategorizáló logikánkat. De ezt minden bizonnyal Isten is tudta.

Tetejére

Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont