|
Apológia > Kereszténység > Biblia > PDF verzió (101 KB) |
||
|
|
A Biblia ihletettsége |
|
|
|
Bevezetés |
Köztudomású, hogy a kereszténység szent könyve a Biblia, és hogy a keresztények Istentől származónak és vallási kérdésekben a végső tekintélynek tekintik. Kérdés azonban, hogy azok a személyek, akik a Bibliát megírták, valóban "Istentől ihletettnek" tartották magukat és egymást, vagy csak a későbbi nemzedékek tekintették írásaikat Isten szavának? Végül az is kérdés, hogy ma miért tartja valaki ihletettnek a Bibliát? |
|
|
1. Isten szava az Ószövetség |
|
|
|
2. Isten szava Jézus tanítása |
|
|
|
3. Isten szava az apostolok tanítása |
|
|
|
4. Amit a Biblia mond, azt Isten mondja |
|
|
|
5. Az Ó- és az Újszövetség egységet képez |
Megjegyzés A Biblia egységes nyelvezete és egységes tanítása is ezt sugallja. |
|
|
6. Az aposolok szetírásnak tekintették |
|
|
|
7. Az apostolok követendő hagyománynak tekintették |
Megjegyzés A szóbeli hagyományból az volt fontos, ami írásban is fennmaradt; a Biblia lezárulása óta a tisztázandó részletkérdések miatt (pl. keresztelés vagy úrvacsora módja) maguktól kialakulnak sajátos gyülekezeti-felekezeti szokások, hagyományok; ezek többnyire hasznosak, de egyik sem megváltoztathatatlan, és amelyik ellentmond az Írásnak, az elvetendő (vö. Mt 15:1-9, Mk 7:7-13). |
|
|
8. A Biblia mint Isten szava |
|
|
|
9. A Bibliát Isten ihlette |
Az Istentől ihletett (2Tim 3:16; görög theopneusztosz = "Istentől lehelt", azaz ihletett) kifejezés vonatkozhat a szentírókra, a szent szövegekre és bizonyos értelemben a mai olvasóra is. A bibliai szövegek (prédikációk, imák, történetek) ihletettsége lényegében azt jelenti, hogy Isten a saját gondolatait közölte erre kiválasztott és felkészített embereken keresztül. Ehhez felhasználta éppeni élethelyzetüket, képességeiket, egyéniségüket, illetve anyanyelvük kifejezésbeli lehetőségeit és korlátait egyaránt. Mindez persze csak a Mindenhatónak sikerülhetett. Az üzenet konkrét helyzetekben került rögzítésre. Vagy csak egy adott helyzetre volt érvényes (pl. Csel 11:28), vagy eleve általános érvényű volt, és az is maradt (pl. Hab 2:4 vö. Róm 1:17); vagy egyszeri, kevés jelentősége van (pl. Bír 3:16), vagy nagyon is sok (pl. 1Móz 1:1). Az ihletettség eredménye (természetéből fakadóan) a tévedhetetlen isteni kijelentés, amely igaz és megbízható minden általa érintett kérdésben. Megjegyzés: Az ihletés a Bibliában nem hasonlítható a médiumitáshoz (megszállottság, automatikus írás stb.), amely az ember személyiségét és akaratát kikapcsolja, tehát pusztán eszközként használja. |
|
|
10. A Biblia ihletettsége és a szöveg érthetősége |
Természetes, hogy az Istentől ihletettség szigorúan véve csak a szövegek eredetijére vonatkoztatható, de tény, hogy a Biblia szövege fennmaradt. Ugyanakkor az is tény, hogy vannak benne nehezen érthető, könnyen félreérthető és ellentmondásosnak tűnő részletek. Nem csoda, hogy mindig voltak, vannak és lesznek olyanok, akik a bibliai szöveg "hibáira" hivatkozva tagadják annak ihletettségét. Egyfelől azonban a hiba többnyire a figyelmetlen vagy tudatlan olvasóban van. A szövegek egészen sajátos irodalmi formákkal (prófécia, példázat) és kulturális háttérrel (történelem, stílus, érvelési mód) rendelkeznek, amelyeket figyelembe kell venni a helyes megértés érdekében (lásd az 1.6 és 1.7. fejezetet). Másfelől a szentírók is elismerték, hogy...
Összegezve, a mai Olvasónak a saját erőfeszítésre (kutatás) és Isten segítségére (ihletés) egyaránt szüksége van. Megjegyzés A későbbi másolási hibákat és betoldásokat a másolatok tudományos feldolgozásával 99%-osan kiszűrték, a fennmaradt kérdéses részletek lényeges dolgokat nem érintenek. |
|
|
11. A Biblia olvasója, hallgatója is rászorul Isten ihletésére |
Megjegyzés Mindezt a Szentlélek rendszerint embereken keresztül teszi (Róm 10:14-17, Csel 8:30-35, 17:2, 18:26, Ef 4:11-15, 1Jn 2:26-27). |
|
Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont |
||