|
Apológia > Kereszténység > Világ és túlvilág PDF verzió (151 KB) |
||
|
|
Lélekvándorláshit a Bibliában? |
|
|
|
Bevezetés |
Az ezoterikus szellemi iskolák, a keleti misztika hívei és a boszorkányok gyakran és előszeretettel hivatkoznak "a Biblia reinkarnációs eseteire". Azt állítják, hogy a karma és a reinkarnáció tana nem indiai eredetű világnézeti specialitás, hanem a zsidó-keresztény kultúrkörben is létezett. Népszerű elméletük szerint csak a 4-6. századi egyház nyilvánította a lélekvándorláshitet eretnekségnek, és vágta ki a Bibliából az ezzel kapcsolatos részleteket... Tanulmányunk a gyakran emlegetett bibliai részletek elemzésével szeretné segíteni azokat, akiket a tények is érdekelnek. A korai egyház állítólagos lélekvándorláshitével külön tanulmányunk foglalkozik. |
|
|
A keleti emberkép |
A távol-keleti misztika emberképe és lélekfogalma gyökeresen eltér a bibliaitól és általában a nyugatitól, mert egy teljesen más Isten-, és világkép része. A hindu számára az ember lélek, amelynek teste van. A személyiség nem a lélek, hanem az egyedi "testruha" része. A legtöbb hindu számára a lélek ugyanaz a személytelen, változatlan, halhatatlan isteni szellemszikra az istenekben, démonokban, emberben, állatban és növényben egyaránt. Mások számára az emberi személyiség maradandó, de csak ideiglenesen, mint az Istenség legfelsőbb személyiségének része, amolyan személyiségparány. A buddhisták számára a nyugati, hétköznapi értelemben vett egó, mint maradandó személyiség, csupán illúzió. A karma (tett, munka) személytelen erkölcsi világtörvénye a tetteket automatikus törvényszerűséggel megjutalmazza vagy megtorolja. Ha ez a jutalom vagy megtorlás nem ebben az életben következik be, akkor a következőben, ahogy a jelenlegi jó és rossz életélmények oka is az előzőből hozott karmikus adósság. A karma újra meg újra születést okoz, s a "lélek" ismételten testet ölt. Ez a "létforgatag" – mint világnézeti helyzetkép – maga a szenvedés, amelytől minden keleti vallás a kiutat keresi. A cél: megszabadulni a karmának alávetett testi léttől. Ez a hindu számára a személytelen vagy személyesként megjelenő Istenségben való teljes "feloldódás", a buddhista számára pedig az "illúziók" kialvása, és magának a létnek a megszűnése. Mindehhez eszköz a meditáció valamelyik formája (rengeteg módszer létezik), amely megváltoztatja a tudatállapotot ("megvalósítás" vagy "megvilágosodás"). Ebben a módosult tudatállapotban maradva az ember elvben már nem követ el karmikus hibát, kikerül a karma hatalma alól, s így nem kell újraszületnie... |
|
|
A nyugati emberkép |
Mindettől teljesen eltér a nyugati kultúra emberképe, amely főleg görög-római és keresztény elemekre épül (a bibliai emberképpel külön tanulmányunk foglalkozik!). A nyugati gondolkodás általában lényegi különbséget lát Isten és ember között: Isten a Teremtő, az ember pedig csak teremtmény. A lelket ugyanakkor a személyiség fogalmával azonosítja, és az "én"-t valóságosnak, illetve egyediségében értékesnek tekinti. Nem csoda tehát, ha a keleti misztikát nem ismerő és bizonyos dolgokban még nyugati módra gondolkodó ember a "lélekvándorlás" valamelyik elméletéről hallva azt teljesen félreérti. Örömmel fogadja, mert azt hiszi, hogy az állítólagos új életek az ő személyes énje számára jelentenek új lehetőségeket és továbbfejlődést. Ez azonban távol áll az eredeti karma-tantól! |
|
|
|
A leggyakrabban hivatkozott bibliai mondatok valódi értelmét, kimondójuk vagy leírójuk valódi üzenetét könnyen fel lehet ismerni, ha figyelembe vesszük a szövegkörnyezetet (írói gondolatmenet vagy beszédszituáció) és a Biblia egészének a tanítását. |
|
|
"Aki
ember vérét ontja, annak vérét ember ontja."
|
Állítás Mózes a karmikus adósság törvényét fogalmazza meg: aki embert öl, az jelenlegi, vagy következő életében gyilkosság áldozata lesz. Szövegkörnyezet (Mózes 1. könyve, 9. fejezet, 1-7. vers) 1 Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! 2 Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. 3 Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. 4 De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek! 5 A benneteket éltető vért pedig számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől is. Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét. 6 Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert. 7 Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta! |
|
|
|
Cáfolat Először is, Isten a vízözönt túlélő egyetlen emberi családhoz beszél, egészen kivételes helyzetben. Másodszor, mivel a vízözön éppen az erőszakossággal megtelő emberi kultúra büntetése volt (1Móz 6:11), érthető, hogy az új világban a szaporodás parancsán és az ehető dolgok felsorolásán túl az élet, és különösen az emberi élet tisztelete a legfőbb parancs (4-5. vers). Harmadszor, nem valami karmikus törvény, hanem személyesen Isten az, aki végső soron számon kéri az egyik embertől a másikét (az esetleges emberi megtorlástól függetlenül). Negyedszer, az idézett mondat a vízözön előtti, a testvérgyilkos Káin után lassan teljesen barbárrá vált világ tanulságos összefoglalóját is adja. Előre jelezve, hogy aki embert öl, annak ezután is számolnia kell az emberi vérbosszúval (Isten számonkérése mellett). Összefoglalva: a mondat üzenete az, hogy a gyilkosság számon lesz kérve; nem egy másik, hanem ebben az életben. |
|
|
"Ha
valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell
meghalnia, kard által hal meg."
|
Állítás János a karma törvényszerűségéről beszél, miszerint az előző életből hozott adósság elkerülhetetlen. Szövegkörnyezet (Jelenések könyve, 13. fejezet, 1-10. vers) 1 És láttam, hogy a tengerből feljön egy fenevad, tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz korona, és a fejein istenkáromló nevek. 2 Ez a fenevad, amelyet láttam, párduchoz hasonlított, lába, mint a medvéé, szája, mint az oroszláné: a sárkány átadta neki erejét, trónját és nagy hatalmát. 3 Láttam azt is, hogy az egyik feje szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a fenevadat: 4 imádták a sárkányt, hogy átadta a hatalmat a fenevadnak, imádták a fenevadat is, és így szóltak: Ki hasonló a fenevadhoz, és ki tudna vele harcra kelni? 5 És adatott neki nagyokat mondó és istenkáromló száj, adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapon át; 6 és megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az ő nevét és sátorát, azokat, akik a mennyben laknak.7 Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket, megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett: 8 hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek neve nincs beírva a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta. 9 Ha valakinek van füle, hallja! 10 Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének. |
|
|
|
Cáfolat Először is, az egész 13. fejezet témája az Antikrisztus megjelenése: az Antikrisztus hadat indít a szentek ellen, és mindenkinek őt kell imádnia. Másodszor, a Jánosnak adatott üzenet szerint akiknek a neve be van írva a Bárány életkönyvébe, azok ellent tudnak állni. A hívők előre tudatják, hogy ez az engedetlenség egyeseknek fogságba, másoknak a (földi) életébe kerülhet. Harmadszor, a vers vége így hangzik: "Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének!", mivel üzenete nem minden emberre vonatkozó "karmikus törvényszerűségről", hanem a hívők egy bizonyos időszakban élő csoportjának szól. Összefoglalva: nem az elkerülhetetlen "karmikus adósság" a téma, hanem az antikrisztusi rendszerben elkerülhetetlen szenvedések, amelyeken Isten hűségesen átsegíti a hűségeseket. |
|
|
"Amilyen
mértékkel ti mértek, olyannal mérnek nektek."
|
Állítás Jézus szerint a másikkal való bánásmódot az ember a karma törvényének megfelelően visszakapja, akár a jelenlegi, akár a következő életében. Szövegkörnyezet Jézus mondata Máté és Lukács, illetve Mk evangéliumában két eltérő helyzetben hangzik el: "Ne ítéljetek, és nem ítéltettek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? (…) Képmutató, vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát…" (Máté 7:2) "Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek, és nem ítéltettek! Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok! Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. Példázatot is mondott nekik: A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe?" (Lk 6:35-39) Máténál és Lukácsnál Jézus a Hegyi beszéd részeként, az ellenségszeretet és a megbocsátás összefüggésében beszél a tökéletlen emberek egymás fölötti ítélkezése ellen. "…Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz. Ezután így szólt hozzájuk: Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék? Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja [meg]! Ezt is mondta nekik: Vigyázzatok, hogy mit hallotok [vagy: hogyan hallgattok]! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van." (Mk 4:20-25) Márknál Jézus a magvető példázata után arra figyelmezteti hallgatóságát, hogy nem mindegy: hogyan hallgatják őt. Egyrészt, a tanítását nem lehet titokban követni. Másrészt minél több igazságot hajlandók a magukévá tenni, annál többet tudnak majd elfogadni, de ez fordítva is igaz. |
|
|
|
Cáfolat Először is, Jézus szerint az ítélet nem egy személytelen "világtörvény", hanem személyesen az ő kezében van (Jn 5:21-22). Másrészt nem egy "világtörvény" működéséről beszél, hanem az emberek magatartásáról: ne ítélkezzenek, mert mindegyikükben található kifogásolni való. Harmadrészt Jézus ráadást, megtetézett mértéket emleget, ami szintén ellentmond a "karmikus adósságkiegyenlítés" elvének. |
|
|
"Amit
vet az ember, azt fogja aratni is."
|
Állítás Pál azt tanítja, hogy az ember tettei karmikusan visszahatnak rá: jó vagy rossz tetteit a karma a jelenlegi vagy egy következő életben megjutalmazza vagy megtorolja. Szövegkörnyezet (Galata levél, 6. rész, 1-10. vers): 1 Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. 2 Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. 3 Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. 4 Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. 5 Mert mindenki a maga terhét hordozza. 6 Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. 7 Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: 8 mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. 9 A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. 10 Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. |
|
|
|
Cáfolat Először is, Pál – a karmatannal szemben – nem a hívő múltját tartja a meghatározónak, hanem a jelenét. Mivel benne él a Szentlélek (Gal 3:1-5, 5:16-25, 6:8), itt és most állandó döntési szabadsága, folyamatos választási lehetősége van. Másodszor, döntési szabadsággal éppen a múltja, régi bűnei és hajlamai ellenére rendelkezik: nincs új múltja, de a múltjától függetlenül dönthet a jövője felől. Ez a jövő kétirányú, ezért látnia kell, mi lesz a következménye annak, ha a testének vet (régi bűnös hajlamainak a talajára), vagy a Léleknek (az Ő megszentelő akaratának a talajára). Harmadszor, Pál nem a hívő tetteinek a visszahatására koncentrál, hanem arra, hogy hogyan hatnak másokra (lelki segítség, gyakorlati jótettek), és milyen következményekkel járnak Isten előtt. Negyedszer, a jövő csak mint örök élet vagy pusztulás kerül elő, nincs utalás életek és halálok végenincs váltakozására. |
|
|
"Ki
vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?"
|
Állítás A tanítványok kérdésében ("Ki vétkezett: ez vagy a szülei...?") a karma tanának ismerete sejthető, hiszen a vak születése előtt nem vétkezhetett máshogy, csak egy előző életében. Szövegkörnyezet (János evangéliuma, 9. rész, 1-7. vers) 1 Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. 2 Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született? 3 Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. 4 Nekünk – amíg nappal van – annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 5 Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. 6 Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, 7 majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. |
|
|
|
Cáfolat Először is, a tanítványok nemcsak a vakon születettnek, hanem a szüleinek a vétkességére is rákérdeztek ("Ki vétkezett: ez, vagy a szülei?"). Izraelben ugyanis közismert volt a háznépen (ti. egymás mellett élő és egymást követő generációk egységén) levő isteni áldás vagy átok lehetősége (vö. Kóré, Áháb, Dávid, Éli, Fineás és háznépük eseteivel, vö. Mt 27:24-25, Csel 2:39, 1Kor 7:14). Tudták, hogy Isten bűnt betegséggel is büntethet, és egyes korabeli rabbik azzal is magyarázni próbálták a születési rendellenességeket, hogy a még meg nem született magzat is vétkezhet. Másodszor, Jézus az eseményeket nem visszaforgatta, hanem előresegítette: lezárta tanítványai ok-firtató, más életében vájkáló gondolatait ("nem ő vétkezett, nem is a szülei", 3. vers). Ezután feltárta a helyzet célját: a világtalanul született meggyógyulása sosem látott csoda, Jézus egyik messiási jele (9:31-33), ami arról tanúskodott, hogy Ő a világ világossága (Jn 9:5). Hasonló célja volt Jézusnak azzal is, hogy Lázárt nem meggyógyította, hanem halála után feltámasztotta, így bizonyítva, hogy Ő maga a feltámadás és az élet (lásd Jn 11. fejezetében). |
|
|
Illés
és Keresztelő János "esete"
|
Állítás Jézus szerint Illés próféta Keresztelő Jánosban reinkarnálódott. Szövegkörnyezet Lásd 2Kir 2:1-18 (Illés mennybe való felragadtatása), Mal 3:1.23-24 (Illés eljövetelének ígérete), Mt 11:1-14 (János kérdése, Jézus tanúskodása Jánosról), Mt 14:1-12 (János halála), Mt 17:1-13 (Jézus a megdicsőülés hegyén, Mózes és Illés megjelenése) |
|
|
|
Cáfolat Először is, a karmatan szerint is kizárható, hogy Illés "szelleme" jóval Keresztelő János halála után a megdicsőülés hegyén újra egyik előző életének felismerhető személyeként, Illésként jelenjen meg. Másodszor, Illés nem is halt meg: elevenen felragadtatott a mennybe, mint egykor Énók (1Móz 5:22-24), s majd egy napon a hívők (1Thessz 4:17). Illés a testét nem hagyta a földön, egyáltalán nem kezdett "testnélküli létet", inkább azonnal valamiféle ideiglenes mennyei létformát kaphatott, amelyben aztán Jézus napjaiban Mózessel együtt megjelent a megdicsőülés hegyén. Harmadszor, Jánosban nem "Illés lelke" (személye) volt, hanem Isten Lelke, mint Illésen (lásd Lk 1:15-17), hiszen a feladatuk ugyanaz volt: Izraelt visszatéríteni Istenéhez. Jézus csak ebben az értelemben azonosíthatta Jánost Illéssel. Végül, döntő jelentőségű, hogy János is csak az illési útkészítő szerepet (Ézs 40:3-5) vállalta magára, és ő maga kifejezetten tagadta, hogy ő személyesen Illés lenne (Jn 1:19-23). |
|
|
"Életkörünk"
|
Állítás Jakab apostol az orfikus misztériumvallásnak a lélekvándorlást jelölő kifejezését használta (trokhosz tész geneszeósz), tehát ő is hitt benne. Szövegkörnyezet (Jakab levele, 3. rész, 1-10. vers, a Szent István Társulat 1974-es fordítása) 1 Testvéreim, ne akarjatok annyian tanítók lenni, hisz tudjátok, hogy ránk annál súlyosabb ítélet vár. 2 Mert sokban vétünk mindnyájan. Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni. 3 Ha ugyanis a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek, akkor egész testüket irányíthatjuk. 4 Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erős szelek hajtják is őket, a kis kormány oda irányítja, ahova a kormányos akarja. 5 Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt! 6 A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, és egész életkörünket lángba borítja, maga meg a pokoltól fogott tüzet. 7 Mert az összes vadak, madarak, csúszómászók és tengeri állatok természetét meg lehet szelídíteni, s meg is szelídíti az emberiség, 8 de a nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni, az nyugtalan gonosz, tele van halálos méreggel. 9 Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve. 10 Ugyanabból a szájból áldás és átok száll. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie! |
|
|
|
Cáfolat Először is, Jakab – zsidó és keresztény lévén – eleve ki lett volna zárva az orfikus kultuszból. Másodszor, a kifejezés a Kr. u. 1. századra, a levél megírásának idejére már rég átment a köztudatba, s a görög köznyelvben szólássá válva egyszerűen "egész életünket" (Magyar Bibliatársulat, Ravasz László), "egész életutunkat" (Békés-Dalos) vagy "egész életünk folyamát" (Káldi Neovulgáta) jelentette. Régies fordításával ("életünk folyását") Károli Gáspár "az élet menetére" gondolhatott, akárcsak a szószerintiségre törekvő Csia Lajos is ("az élet körforgását"). Ez utóbbi azonban, Vida Sándor verziójával ("életünk körét") és főleg a Szent István Társulat 1974-es fordításával ("egész életkörünk") együtt már félreérthető. A SzIT 1974-es változata éppen szószerintiségében félrevezető, akárcsak a mai, javított verzió ("változékony életünket"). Harmadszor, a szövegkörnyezetből is nyilvánvaló, hogy Jakab a kifejezést annak köznyelvi értelmében használta: egyszerűen a nyelvi bűnöknek (pletyka, rágalom, átok) mindenre kiterjedően romboló hatására utalt vele. Végül, ez a kifejezés az egész Újszövetségben csak itt, egyszer fordul elő. |
|
|
"Újonnan
kell születnetek!"
|
Állítás Jézus szerint az embernek sokszor meg kell születnie, amíg eléri "Isten országát", ami nem más, mint a lélekvándorlás célja, a lélek tökéletes, isteni állapota. Szövegkörnyezet (János evangéliuma, 3. rész, 1-11. vers): 1 Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. 2 Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten. 3 Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. 4 Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét? 5 Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6 Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. 7 Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. 8 A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született. 9 Nikodémus megkérdezte tőle: Hogyan történhet meg mindez? 10 Jézus így válaszolt: Te Izrael tanítója vagy, és ezt nem tudod? 11 Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. |
|
|
|
Cáfolat Először is, a beszélgetés Jézus anyanyelvén, azaz arámul folyt; az Újszövetség eredeti szövege viszont az ógörög akkoriban nemzetközi köznyelvi változatán (koiné) íródott. A görög szövegben az "újonnan" szó eredetije (anóthen) több jelentésű: alapszava az anó (fent), határozói ragja a -then; jelentése helyhatározóként: "fentről", időhatározóként: "kezdettől fogva" vagy "ismét, újonnan, újra". A "felülről születni" fordítási lehetőség beleillik a szövegösszefüggés logikájába ("Odafentről" = "az Égtől" = Istentől születni), illetve János szóhasználatába és a teljes Írás tanításába. Bár nem tudni, hogy az eredetileg arámul elhangzó beszélgetésben melyik szó állt ("fentről" vagy "újra"), maga a beszélgetés segít ezt eldönteni. Másodszor, Jézus "Isten országának" a meglátásáról beszélt, ami mindkettőjük számára ugyanazt jelentette: "Isten királyságát" (hé baszileia tu theu). Ez a Bibliában sosem elvont fogalom: vagy konkrét, a Messiás által uralt földi teokráciát jelent (Mt 6:10 "Jöjjön el a te országod … a földön is"), illetve ennek a Szentlélek által megtapasztalható előzetesét (pl. Róm 14:17). Lényeg, hogy Isten országának részesei csak a feltámadt igazak lehetnek. Nikodémus azonban hiába "Izrael tanítója", farizeusi hitélete ellenére sincs esélye arra, hogy megláthassa Isten királyságát. Harmadszor, Nikodémus, aki "vénember" volt, izraelitaként egy életben gondolkodva és saját életére visszagondolva értetlenül is arra kérdezett rá, hogyan térhetne vissza: "megszülethetik ismét?", vagy szó szerint: "…másodszor?" (deuteron gennéthénai, 4. vers). Nikodémus tehát nem egy következő földi életre vagy földi életek sorára gondolt, hanem abban kételkedett, hogy az egyetlen földi életet újra lehetne kezdeni. Negyedszer, Jézus nem valamiféle újabb testi születés szükségességéről beszélt, hanem lelki-szellemi születésről (vö. 6-8. vers). Nem újabb próbálkozásról, hanem egy minőségileg új élet megszületéséről. Nem úgy beszélt Nikodémussal, mint akinek erre valamikor a halál után lesz lehetősége, hanem mint akinek itt és most, ebben a földi életben van rá szüksége és lehetősége (Jn 1:10-13). Ugyanígy gondolkodva írták az apostolok, hogy Krisztusban "csak az új teremtés számít", hiszen e nélkül a bűnös ember lelki-szellemi értelemben "halott" (Ef 2:1-12). Ezért szükséges felülről, magától Istentől újjászületni, hogy új teremtmények legyünk (2Kor 5:17, Gal 6:15) egyszer s mindenkorra (Róm 8:19, 1Jn 3:1-4, 5:1). |
|
|
A bibliai reménység |
Elrendeltetett,
hogy az emberek egyszer meghaljanak,
Én
vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem,
A
ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt
Nekünk
a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézust is várjuk, aki
az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja
Szeretteim,
most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy
mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz,
hasonlóvá leszünk hozzá,
Amikor
pedig ez a halandó test halhatatlanságba öltözik, |
|
Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont |
||