Apológia > Kereszténység > Biblia > PDF verzió (93 KB)

A Biblia mint kinyilatkoztatás

Bevezetés

Van Isten? Milyen? És ez mit jelent számunkra? Ezek az élet alapvető kérdései, amelyekre ahányan vagyunk, annyiféle választ adunk. Válaszainkat ugyanis szükségszerűen befolyásolják az életélményeink, a körülményeink, a neveltetésünk, a személyiségünk, a képzettségünk. Ezért van szükségünk rá, hogy ha van Isten, akkor ő maga győzzön meg minket arról, hogy van, hogy milyen, és hogy ez mit jelent a számunkra. A keresztény vallás üzenete az, hogy ez megtörtént: Isten szólt, a szava fenmaradt, és rajta keresztül ma is szól.

1. A kinyilatkoztatás szükségessége

Az Istenről alkotott képünk döntően befolyásolja az életünket. Ezért szükségünk van rá, hogy Istent minél jobban megismerjük (Kol 1:9-14). A Bibliából tudjuk, hogy

• Isten elképzelhetetlen, ő egészen más, mint gondolnánk (Ézs 40:18, Csel 17:29)

• Istent létszükségünk megismerni (Jn 17:3, Csel 17:22-23,30-31)

• Isten megismerhető a természet, a lelkiismeret és a különleges kinyilatkoztatás révén (ld. alább).

Kérdés azonban, hogy mennyire ismerhetjük meg Istent, akit nem látunk, és elképzelni sem tudunk? A válasz az, hogy pontosan annyira ismerhetjük meg, amennyire ő megismerteti velünk önmagát. Teljesen rá vagyunk utalva arra, hogy kinyilatkoztassa önmagát nekünk. És a jó hír az, hogy Isten ezt meg is tette!

2. A kinyilatkoztatás útjai

A közvetett út: a teremtett világon és a lelkiismereten keresztül. A közvetlen út: hallható hangon, látomáson, álmokon, angyali küldötteken, prófétákon, Fián, Lelkén és az Íráson keresztül.

Az emberek tehát maguktól is keresik Istent (Csel 17:27):

a) A teremtett
világon
keresztül

Isten bizonyos fokig megismerhető a teremtett világ értelmes vizsgálatából:

• léte és közelsége, hogy a világon kívül áll, ugyanakkor azt belülről áthatja (Csel 17:24-28)

• végtelen hatalma (Róm 1:20)

• isteni természete (Róm 1:20)

• csodálatos volta (Zsolt 19:2-7, Jób 38)

• gondviselő jósága (Mt 5:45, Csel 14:17, 17:25).

Megjegyzés Mindez azonban nem ad személyes ismeretet Istenről, és az ember ezt az ismeretet is hajlamos figyelmen kívül hagyni (Róm 1:18,20-21,25,28,32).

b) A lelkiismereten
keresztül

Isten bizonyos fokig megismerhető az Istentől kapott lelkiismeret parancsából:

• mint belső "törvény" működik minden emberben (Róm 2:14-15)

• alkalmanként emberségre is indít (Lk 10:33-35, Csel 28:2)

• ugyanakkor sejteti az eljövendő számonkérést is (Róm 1:32, 2:15-16).

Megjegyzés Mindez azonban nem ad üdvözítő ismeretet Istenről, és az ember hajalamos ezt a lelkiismeretből fakadó ismeretet is elnyomni (Róm 3:10-12, Ef 4:19).

c) A különleges kinyilatkoztatáson keresztül

Isten jól megismerhető Isten különleges kinyilatkoztatásából:

• a választott nép, a zsidóság történelméből (Zsolt 78.) és a neki adott tanításból, tehát a Szentírásból (2Tim 3:16-17), Isten ugyanis csak a zsidóságnak adott különleges kinyilatkoztatást (2Móz 33:16, 34:10, 3Móz 20:26, 5Móz 4:6-8, 30-35, Ézs 2:3, Ám 3:2, Jn 4:22, Róm 3:2, 9:4-5, 15:8-12, Ef 2:11-22)

• Jézus Krisztus személyében (Zsid 1:1-3, Jn 1:4.9.14.18) és a Szentlélek által a keresztény megtapasztalásban (Róm 8:13-17, Gal 5:16-25, 1Thessz 4:9, 1Kor 14:26, 2Kor 2:17 stb.).

3. A bibliai kinyilatkoztatás változatossága

Isten sokszor és sokféleképpen szólt (Zsid 1:1):

• angyalokon keresztül pl. Mózesnek (2Móz 3:1-4), Dánielnek (Dán 9:21-23), Máriának (Lk 1:26-33, Mt 28:5-7)

• hallható hangon pl. Ádámhoz (1Móz 3:8-19), Noéhoz (1Móz 6:13-21), Ábrahámhoz (1Móz 12:1-4, 18:33), Mózeshez (2Móz 19:3.19, 33:11), Illéshez (1Kir 17:2-5, 19:9-11), Ézsaiáshoz (Ézs 22:14), Jézushoz és a körülötte levőkhöz (Mt 3:16-17, 17:5), Pálhoz (Csel 9:3-6), Péterhez (Csel 10:19-20); kifejezetten diktálva pl. Mózesnek (2Móz 34:27-28), Jeremiásnak (Jer 36:27-28)

• almokon keresztül pl. Abimeleknek (1Móz 20:3-7), Jákóbnak (1Móz 28:10-17), Salamonnak (1Kir 3:5, 9:2), Józsefnek (Mt 1:20, 2:13, 19-22, 2:12), a bölcseknek (Mt 2:12)

• látomásokon keresztül pl. Dávidnak (1Krón 21:16, Ézsaiásnak (Ézs 6:1-8), Dánielnek (Dán 7-8.fej.), Ezékielnek (Ez 37. fej.); Ananiásnak (Csel 9:10), Kornéliusznak (Csel 10:3-6), Pálnak (Csel 16:9, 2Kor 12.1-4), Jánosnak (Jel 1:19)

• történelmi eseményeken és a rájuk való emlékezésen keresztül (2Móz 20:1, 5Móz 6:10, Zsolt 78, 105, Csel 7:2-53, 13:16-41)

• Lelke által adva felismerést (Mt 16:15-17, Csel 10:34-35 vö. 1Kor 12:8)

• Jézusban személyesen is tanítva (Ézs 54:13 vö. Jn 6:45, Lk 24:25-27,44-48).

4. A bibliai kinyilatkoztatás mértéke

• A világ teremtésétől (1Móz 1:1) a világ újjáteremtéséig (Jel 21:1) mindent átfog.

• Jézus semmit sem mondott titokban (Jn 18:20).

• A Szentlélek az apostolokat elvezette a teljes igazságra (Jn 14:26, 16:12-13).

• Isten rengeteg titkát feltárta, ezek most mindenki által megismerhető "nyílt titkok" (Mt 13:11, Róm 16:25, 1Kor 2:6-7, 4:1, Ef 1:9).

• Isten nem tárt fel nekünk minden titkot (5Móz 29:28, 1Kor 14:2, 2Kor 12:4, Jel 10:7), de őt ismerve az ismeretlen dolgokat is rá bízhatjuk.

• Isten megismerése a mennyben még folytatódni fog (1Kor 13:12, 1Jn 3:2).

Tetejére

Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont