A nihilizmus (lat. nihilum = ‘semmi’ szóból) az a filozófiai álláspont, amely szerint az életnek nincsen értelme. Ezt gyakran az élet végességével, a szenvedés nagy mértékével vagy a természetfeletti nemlétével indokolják. Abban megoszlik a nihilisták véleménye, hogy az élet értelmetlensége mennyire ad okot az elkeseredésre.
Az idealizmus (gör. idea = ‘alak’, ‘látszat’ szóból) azt az álláspontot jelenti, amely szerint a lélek, az elme vagy a tudat az egyetlen alapvető valóság, és az anyagi világ végső soron nem több, mint tudatos tapasztalatok összessége.
A materializmus (lat. materia = ‘anyag’ szóból) azt az álláspontot jelenti, amely szerint az anyag, a test az egyetlen alapvető valóság, és a lélek, az elme vagy a tudat1 – amennyire ezek léteznek – teljességgel visszavezethetők a testre. A materializmus értelmezhető pusztán a test és a lélek viszonyában, vagy tágabban az egész világra (ezzel kizárva pl. a kísértetek létezését), legáltalánosabban pedig Istenre, vagyis az Ő létének tagadására is.
A dualizmus (lat. duo = ‘kettő’ szóból) azt az álláspontot jelenti, amely szerint a test és a lélek kétféle alapvető valóság: sem a lélek nem vezethető vissza a testre, sem a test a lélekre. A legtöbb dualista felfogás szerint a test és a lélek a földi életben egymással valamilyen módon egyesül és kölcsönhat.