Máté és Lukács evangéliuma Jézus nemzetségtábláját vagy családfáját is közli, a nemzedékek listái azonban sok eltérést mutatnak. Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy mi a családfák jelentősége, a nyilvánvaló különbségek oka és az első látásra ellentmondásos vagy meglepő adatok magyarázata?
Mindenki ismeri Jézus születésének történetét – legalábbis létezik egy képsor, ami a köztudatban él apokrif szövegek, népszokások, képzőművészeti alkotások és hollywoodi filmek révén. Kérdés, hogy vajon ebből mit találunk meg az evangéliumokban, és melyik elem sokkal későbbi, más kultúrában született elképzelés?
Jézust mindegyik evangélium szerint pénteki napon, délben feszítették keresztre, a szombat és a peszach ünnep előkészületi napján, a zsidó naptár szerint Niszán hó 14-én. Pilátus idején kétszer fordult elő, hogy Niszán 14. péntekre esett: i.sz. 30 április 7-én és 33 április 3-án. Mivel Jézus „Kr.e.” 4. körül született, a szolgálatát „mintegy 30 évesen” kezdte el (Lk 3:23), és az kb. 3 éven át tartott, az i.sz. 30. április 7. tűnik a legvalószínűbb dátumnak.
Húsvét nagypéntek és vasárnap, Jézus Krisztus váltsághalála és testi feltámadása az Evangélium üzenetének központi eleme. Krisztus feltámadása nélkül azonban a halálával sem mennénk sokra, sőt, Pál apostol szerint, ha Krisztus nem támadt volna fel, a hitünk semmit sem érne (1Kor 15:1-11.14-19).
A keresztre feszítés (crucifixio) mint halálnem a római jogban a rabszolgáknak és gonosztevőknek járó legsúlyosabb büntetések közé tartozott. Cicero a kivégzési módot a legnagyobb, legsúlyosabb, legcsúnyább, legkegyetlenebb jelzőkkel illeti, amikor említi (Sáry 2004:95). Ezért volt minden kor minden kereszténye számára kérdés: hogyan lehet Jézus Krisztus megfeszítését ábrázolni?
Manapság rengeteg könyv foglalkozik Jézus személyével. Egyesek a létezését is tagadják, mások olyan képeket festenek Jézusról, amelyek jelentősen eltérnek az Újszövetség, az apostolok és közvetlen tanítványaik Jézus-képétől. Jézusról azonban nem csak a hívei írtak. Az 1. századi Újszövetségen és a 2. századi apostoli atyák írásain kívül más forrásaink is vannak: tágabb értelemben véve kortársnak mondható zsidó és pogány szerzők utalásai.