Dualizmus

Test és lélek egymástól különálló, de kölcsönhat

© Békefi Bálint, Apológia Kutatóközpont, www.apologia.hu (v.1. 2022.07.29) PDF

A dualizmus (lat. duo = „kettő” szóból) azt az álláspontot jelenti, amely szerint a test és a lélek kétféle alapvető valóság: sem a lélek nem vezethető vissza a testre, sem a test a lélekre. A legtöbb dualista felfogás szerint a test és a lélek a földi életben egymással valamilyen módon egyesül és kölcsönhat.

Nevek és változatok

  • Platonista-karteziánus dualizmus. Platón (Kr. e. 428–348) és Descartes (1596–1650) szerint a test a lélek ideiglenes lakhelye, az az eszköz, amelynek segítségével a lélek az anyagi világgal kapcsolatba kerülhet. A test és a lélek tehát kölcsönhatásban állnak egymással, a test halálakor viszont a lélek a testtől különválva továbbél. Platón számára a lélek elsődleges szerepe a gondolkodáshoz szükséges időtlen és anyagtalan ideák ismerete, míg Descartes a tudatos tapasztalatok alanyának tekintette.
  • Arisztoteliánus-tomista dualizmus. Arisztotelész (Kr. e. 384–322) számára a lélek tartalmazza és ruházza fel a testet az emberi életre jellemző képességekkel, mint például az anyagcsere, a mozgás és a gondolkodás. Kétséges, hogy Arisztotelész dualistának nevezhető-e, hiszen számára a test és a lélek, ha különválnak, megszűnnek teljes értékű önmaguknak lenni. Aquinói Szent Tamás (1225–1274) a keresztény teológia szükségleteinek megfelelően árnyalta Arisztotelész filozófiáját. A lélekkel kapcsolatban azt állította, hogy bár valóban szorosan összefügg a testtel, mégis képes attól függetlenül továbbélni, mégha ez számára természetellenes és korlátozott állapot is.
  • Hindu dualizmus. A hinduizmus njája-vaisésika iskolája szerint a lélek örökkévaló, ám a születéstől a halálig egyesül egy anyagi testtel. Ebben a felfogásban a lélek szerepébe beletartoznak mind a karteziánus, mind az arisztotelészi tulajdonságok: a lélek éli át a tudatos tapasztalatokat – ehhez azonban szüksége van az érzékszervek benyomásaira, tehát test nélküli állapotában öntudatlan –, és a lélek ruházza fel a testet az életfunkciókkal, megkülönböztetve azt az élettelen dolgoktól.

Érvek a dualizmus mellett és ellen

A mai nyugati filozófiában kevés olyan érvet találni, ami valóban a dualizmus mellett vagy ellen szól. A legtöbb ilyennek nevezett érv valójában a materializmust kritizálja, vagy éppen amellett érvel – azzal az előfeltevéssel, hogy vagy a materializmusnak, vagy a dualizmusnak igaznak kell lennie. Ezek a materializmus mellett és ellen szóló érvek megtalálhatók a materializmusról szóló cikkben. A dualista a materializmus mellett az idealizmust is kritizálja – hogy hogyan, az olvasható az idealizmusról szóló cikkben. Valójában egy fő ellenérv van, ami kifejezetten a dualizmust érinti: az ún. interakció-probléma, és annak egy alesete, a párosítás-probléma.

  • Interakció és párosítás. A dualizmus legtöbb változata azt állítja, hogy a test és a lélek egymással kölcsönhatásban áll: a lelkünk hat a testünkre – például akaratunkon, döntéseinken keresztül –, a testünk pedig hat a lelkünkre – például érzékszerveink vagy tudatmódosító szerek révén. A dualizmus szerint viszont a test és a lélek két egészen különböző fajta dolog, és nehéz elképzelni, hogy hogyan tudnának egymásra hatni. És vajon, ha elfogadjuk, hogy a testek és a lelkek kölcsönhatnak, hogyan dől el, hogy melyik lélek melyik testtel van kapcsolatban? Miért nem érzi egyik ember lelke a másik ember gyomorfájását, vagy miért nem a másik ember emeli föl a karját, amikor az egyik ember lelke úgy dönt? A dualisták kétféleképpen válaszolnak:
    1. Egyesek szerint bár a léleknek nincsenek anyagi tulajdonságai, mint például mérete vagy tömege, ettől még lehet helye vagy pozíciója a térben. Ha ugyanott van, mint egy bizonyos agy (és együtt mozog vele), az megmagyarázza, hogy miért ahhoz a testhez kapcsolódik, és a kölcsönhatás rejtélyességét is csökkenti.
    2. Mások amellett érvelnek, hogy az oksági kölcsönhatás „józan paraszti észből” származó felfogása – kb. szilárd tárgyak egymáshoz nyomódása – a modern fizika fényében tarthatatlan, viszont nehéz olyan nem önkényes alternatív feltételrendszert találni, ami a szubatomi részecskék kölcsönhatásait elismeri, de a test–lélek interakciót kizárja.

Keresztény értékelés

A Biblia és annak alapján a keresztény teológusok többsége a dualizmussal egyetértve tanítja, hogy az embernek van testtől különálló lelke. Ezt a következő újszövetségi szakaszok támasztják alá (bár értelmezésük nem áll vitán felül):

Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában. (Máté 10,28 RÚF)

Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól… [d]e bizakodunk, és inkább szeretnénk elköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz. (2 Korinthus 5,6.8 RÚF)

Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni, mert ez sokkal inkább jobb. De [a] testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek. (Filippi 1,23–24 KÁR)

És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak. (Jelenések 6,9 RÚF)

Egyes dualista filozófusok azonban további állításokat tesznek, amelyek ellentétesek a bibliai keresztény tanítással:

  • Testellenesség. Egyes dualista felfogásokban a test a lélek börtöne: a test korlátozza a lélek megismerőképességét (platonizmus) vagy magával rántja saját bűnösségébe (gnoszticizmus), ezért a lélek az anyagtalan világba vágyakozik szabadulni. A biblikus szemlélet ezzel szemben az, hogy a testi létezés Isten jó tervének része, és a halált követő test nélküliség pusztán a feltámadásig tartó ideiglenes állapot (1 Kor 15,35–53).
  • A lélek preegzisztenciája. A platonista és a hindu felfogásban a lélek már a testhez kapcsolódását megelőzően is, sőt öröktől fogva létezik. Ez a gondolat keresztény körökben sosem terjedt el, bár a sokat vitatott 3. századi egyházatya, Órigenész (kb. 185–254) módosított formában elfogadta. A Biblia ilyen tanításról nem tud: az emberélet az anyaméhben kezdődik (Zsolt 139,16; Jer 1,5).
  • Lélekvándorlás. Mind Platón, mind a hindu iskolák tanításának része a reinkarnáció tana, vagyis az, hogy a halál után a lélek újraszületik egy másik testbe – hogy milyenbe, azt az igazságszolgáltatás valamilyen formája vezérli. Ez a tan idegen mind a Bibliától, mind az óegyházi teológiától (a linkek az Apológián olvasható cikkekre mutatnak).

Ajánlott cikkek​

Materializmus

A materializmus (lat. materia = „anyag” szóból) azt az álláspontot jelenti, amely szerint az anyag, a test az egyetlen alapvető valóság, és a lélek, az elme vagy a tudat – amennyire ezek léteznek – teljességgel visszavezethetők a testre. A materializmus értelmezhető pusztán a test és a lélek viszonyában, vagy tágabban az egész világra (ezzel kizárva pl. a kísértetek létezését), legáltalánosabban pedig Istenre, vagyis az Ő létének tagadására is.

A bibliatanulmányozás fontossága

Egy dolog a Bibliát olvasgatni, más dolog részletekbe menően tanulmányozni. Izrael és az egyház pedig mindig is tanulmányozta a Bibliát (ld. Neh 8:1-3, Ap-Csel 2:42, 1Tim 4:13 stb.). A rendszeres tanulmányozás több formában is tör-ténhet, akár egyetlen bibliai művet olvasunk végig, akár egy témát járunk körbe az erről szóló szövegek alapján. Fontos azonban végiggondolni, hogy milyen sok okunk van erre, milyen sok hasznunk lehet belőle, és hogy milyen hozzáállással érdemes csinálni.

Szexuáletikai szövegek a Bibliában

A Biblia szerint Isten teremtette az embert, ezért a szexualitás az emberi élet természetes része. A nemi különbözőség és a nemi élet a szeretet kinyilvánításának és az örömszerzésnek igazi istenadta eszköze, de az emberi öntörvényűség, az önzés és a gonoszság miatt régóta védelemre szorul. Az emberi kultúrák és az egyház története sajnos arról tanúskodik, hogy a nemi különbözőséget és a nemi életet nem mindig becsülték valódi értékének megfelelően. Akár eszeveszett istenítés, akár képmutató megvetés kísérte a nemiséget, férfiak és nők rengeteg fájdalmat okoztak már egymásnak, tudatosan és tudatlanul egyaránt.