Keresztyén vagy keresztény?
Keresztyén vagy keresztény?
© dr. Szalai András, Apológia Kutatóközpont, www.apologia.hu (v.2. 2015.04.13.) PDF
A
„keresztyén” vagy „keresztény” elnevezés görög eredetű, bibliai kifejezés, de a
magyarba szláv közvetítéssel került, és több hangtani változáson is átment. Ma
a régies „-tyén” végződésű alakot szinte csak a protestánsok használják, a
modern „-tény” végződésűt pedig főleg a katolikusok, de protestánsok is. A
legtöbb ember számára ennek nincs jelentősége, de olyanok is vannak, akik egyik
vagy másik forma használata mellett kardoskodnak. Hogy van-e értelme a vitának,
azt talán segítenek eldönteni az alábbi nyelvtörténeti adatok.
1. Eredet és eredeti jelentés
A görög khrisztianosz
a Khrisztosz = „(olajjal) Felkent” szóból ered, a Khrisztosz cím pedig a khriszma = „kenőcs” vagy „kenet” szóból
képzett alak. A kifejezés hátterében a héber
masiah = „olajjal felkent”, azaz
„felhatalmazott” vagy „beiktatott” (király, pap, próféta) cím áll. A görög khrisztianosz ennek formahű fordítása, és ennek a latin változata (Christianus) került át a legtöbb európai
nyelvbe.
A Khrisztosz-ból
képzett melléknévi alak, a khrisztianosz
jelentése tkp. „Krisztus (párt)híve”, ahogy például a héródianosz „Heródes (párt)hívére” utalt. A mai konszenzus szerint
tehát a kifejezés ragadványnév, és eredetileg pejoratív megjelölés, azaz
gúnynév volt (Varga 1992:1019, NIDNTT 2000:610 stb.), de maguk a khrisztianoi számára nem maradt az (ld.
1Pt 4:16).
A keresztyén/keresztény név az Újszövetség legújabb görög szövegkiadásában (Nestle-Aland 28) csak háromszor
található, és a magyar revideált új fordításban (RÚF 2014) pedig „tyén”-es
alakban olvasható:
- ApCsel 11:26 „A tanítványokat pedig Antiókhiban
nevezték először keresztyéneknek (khrisztianousz).”
- ApCsel 26:28 „Agrippa így szólt Pálhoz: Majdnem
ráveszel engem is, hogy keresztyénné (khrisztianon)
legyek!”
- 1Pt 4:16 „Ha azonban valaki mint keresztyén (khrisztianosz) szenved, ne
szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel.”
A keresztyén/keresztény szónak tehát etimológiai szempontból nincs köze a „kereszt” szóhoz, bár a kereszténységnek az elmúlt másfél ezer évben a kereszt lett a legelterjedtebb szimbóluma, és „a kereszt vallása”-ként emlegetik. (Amíg a római keresztre feszítés borzalma ki nem kopott a köztudatból, Krisztus hívei más jelképeket használtak, pl. hal, horgony, szőlőtő stb.)
2. Átvétel és változások
A görög szó érdekes módon nem latin, hanem szláv közvetítéssel került be a magyar
nyelvbe. A szó hangalaki változásának folyamata a következő volt:
- görög khrisztianosz
- szláv krisztyán
vagy kresztyán
- ómagyar „kirisztyán”, majd „keresztyén”
- végül a 18. sz-tól a modern „keresztény”.
Az etimológiai szótár (Zaicz 2006:401) szócikke szerint:
- [1263 tn. (?) 1372 u.] Szláv,
valószínűleg horvát-szerb vagy szlovén jövevényszó, vö. horvát-szerb kršćanin, krstiján
‘keresztény’, szlovák kresťan
‘keresztény’, orosz [kresztjanyin] ‘paraszt’, orosz régi nyelvi [kresztyjan]
‘paraszt, keresztény’. A szláv szavak a görög Krisztianosz ‘keresztény’ és a latin Christianus ‘keresztény’ főnévre vezethetők vissza. A magyarba
talán a nyugati kereszténység műszavaként került egy déli szláv nyelvből. Az
eredeti keresztyén hangalak hangrendi
kiegyenlítődéssel jött létre. A 18. század végétől a keresztény alak a katolikus, a keresztyén
változat pedig a protestáns szóhasználatban él. A szétválást a keresztény szó régi nyelvi ‘római
katolikus vallású személy’ jelentése [1907] magyarázza. Főnévi származéka a kereszténység [1456 k.].
A szócikk két pontatlanságára fel kell hívni a figyelmet. Először is, a tárgyalt kifejezés nem egyházi „műszó”, hanem bibliai eredetű. Másodszor, a 18. századtól valóban eltérő szóhasználat alakult ki (a katolikus keresztény, a protestáns keresztyén), de ezt nem „magyarázza” az idézett 1907-es meghatározás, hanem csak illusztrálja.
3. Nyelvhelyesség, használat, elterjedtség
A mai nyelvészek szerint egyik változat sem hibás, mindkettő elfogadható. A két változat
között eredetileg, illetve végső soron nincs tartalmi különbség: Krisztus
híveire utal.
- A hagyományos „keresztyén” változat nemigen vált
ki szóasszociációt, ezért a név jelentése
teljesen magyarázatra szorul.
- A modern „keresztény” változatról sokan – etimológiai
szempontból hibásan, bár teológiai szempontból elfogadható módon – a keresztre
asszociálnak, ezért a név eredete az,
ami magyarázatra szorul.
A modern alak ugyanis népetimológia szülötte: 18. századi katolikus prédikátorok úgy akartak – naiv, de praktikus módon – „instant” értelmet adni a „keresztyén” kifejezésnek, hogy belehallották, belemagyarázták a „kereszt” szót. Így lett a „kereszténység” a kereszt vallása a magyar köztudatban. (Más nyelvekben ilyen áthallást nemigen találunk.)
A „keresztyén”
változat a régebbi, a 18. sz-ig minden felekezet és bibliafordítás (Károli,
Káldi) ezt használta. A szavak kiejtése, jelentése és használata azonban a
századok során módosul, és e szó esetében is ez történt:
- Ma szinte kizárólag protestáns felekezetek tagjai, illetve a Károli Biblia revízióit
(1908, 2011) és az új protestáns fordítás kiadásait (1975, 1990, 2014) olvasók
használják.
- Ugyanakkor egy felekezetben sem használják
kizárólagosan: elmondható, hogy a reformátusok többsége ezt használja, de az
összes többi protestáns hátterű felekezet tagjai vegyesen mindkettőt, bár
eltérő arányban.
- Napjainkra a magyar nyelv hangtani változásai és
a közhasználattól eltérő alakja miatt régiesen
hat.
A „keresztény”
változat a 18. század óta – a hazai katolikus többség miatt eleve, illetve a
nyelvújítók révén – elterjedtebb, így
- Ez a mai magyar közhasználatnak megfelelő
kifejezés (ld. az értelmező és idegennyelvi szótárakat).
- Ehhez igazodnak a katolikus bibliafordítások
(Békés-Dalos, Szent István Társulat, Káldi-Neovulgáta), illetve a protestáns
hátterű Egyszerű fordítás (EFO 2012).
Hogy ki melyiket használja, annak eldöntése gyakorlatilag
felekezeti kultúrától, korosztálytól és egyéni választástól függ, tehát a
választás megszokás dolga. A jelentősége is ennyi: ki mihez
szokott hozzá a saját családjában vagy felekezetében, illetve melyiket tudja
könnyebben kiejteni?
Végül
megjegyzendő, hogy a kérdés egy tágabb témakör vagy inkább problémakör része:
a hagyományos magyar egyházi és a bibliai nyelvezet már nem csak az egyházon
kívül állók számára nehezen érthető vagy könnyen félreérthető, hanem a tagok
számára is. Ezt természetesen inkább a fiatalabb nemzedék és az egyházon kívül
szocializálódott áttérők érzékelik.
Források
- Fejes László: „Keresztyén vagy keresztény?” In: Nyelv és tudomány,
www.nyest.hu/hirek/kereszteny-vagy-keresztyen (2013.08.05.)
- Prószéky Gábor: A katolikus és a protestáns nyelvezet
sajátosságai – előadás, PPKE-HTK, 2010.10.28, In: Ökumené, XVII. évfolyam 2. szám
- Strutwolf, Holger
(ed): Novum Testamentum Graece (28th Revised Edition), Deutsche Bibelgesellschaft
(2nd Corrected Printing), 2013
- Varga János
Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar
szótár, Református Zsinati Iroda, Budapest, 1992
- Verbrugge, Verlyn
D. (ed): New International Dictionary of
New Testament Theology (NIDNTT), Zondervan, Grand Rapids, Michigan, 2000
- Zaicz Gábor
(szerk.): Etimológiai szótár – Magyar
szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006