A hatalom: Krisztusé vagy a Sátáné?

Mt 28:18 „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.”

1Jn 5:19 „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van.”    

Kérdés

Krisztus szerint neki adatott minden hatalom mennyen és földön (Mt 28:18). János első levelének egyes fordításai szerint azonban az egész világ a gonosz / Gonosz hatalmában van. Mi a helyzet, kié a hatalom a világ felett?  

Válasz röviden

A feltámadt Krisztus minden hatalmat megkapott a mennyben és a földön (Mt 20:28), de még nem látjuk, még nem érzékeljük, hogy minden neki van alárendelve (Zsid 2:8). Az egyházon kívül más emberi és szellemi erők is működnek még, ezért János világunk állapotát így jellemzi: „az egész világ a gonoszságban hever / fetreng” (nem „a gonosz hatalmában van”). Egy napon azonban Urunk mégis teljesen magához fogja ragadni a hatalmat, és uralmának nem lesz vége (Jel 11:15,17 19:6,16).

Válasz kifejtve

Az Úr királyi uralma [baszileia] eleve olyasmi, ami az övé volt. A Kol 1:16 szerint „benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett.” Teljes uralmát az emberiség és a szellemi hatalmak egy részének lázadása (1Móz 3; 1Móz 6:1-2, Júd 6, 2Pt 2:4-5 stb.) törte meg.

Emberré válása, majd halála, és végül feltámadása óta azonban a Zsid 2:8 szerint számára nem létezik olyasmi, ami „nem-alávetett” [anüpo­taktosz], „de most még nem [nün de úpó] látunk / érzékelünk [horómen] mindent neki [autó ta panta] alárendelve [hüpotetagmena – hüpotasszó perf pass part]”.

Az uralomváltás tehát megtörtént, spirituális oldala meg is jelenik a Krisztusban hívők személyes életében (Kol 1:12-13), illetve a láthatatlan erők elleni harcában (Kol 2:15 vö. Ef 6:10-20), de az egyházon kívül még nem érzékelhető az uralma. Az egyház – ideálisan – só és világos­ság, de a bűn, a halál és a Vádló – aki „e világ istene” vagy inkább „e kor istene” [ho theosz tú aiónosz] – még mindig létezik és működik, például a hitetlenség (2Kor 4:3-4) és az engedetlenség (Ef 2:2-3) miatt.

Az 1Jn 5:19 egyes fordításokban így hangzik: „az egész világ a gonosz hatalmá­ban van” (SZIT, ÚFO, RÚF), sőt: „…a Gonosz hatalmában van” (Simon 2015). Amelyikben „a gonosz” nem nagy G-vel kezdődik, ott is a Sátánra asszociálunk. Más fordítások szerint azonban „az egész világ a gonoszságban vesz­­­tegel” (KB, ÚRK) vagy „…fet­reng” (KNV, B-D), ami nagy különbség. Az eltérés egyik oka, hogy el kell dönteni, János vajon a személyes Gonoszra [ho ponérosz] gondol, vagy a gonosz­ságra [to ponéron] gondolt, ugyanis mindkettő ugyanúgy hangzik részes esetben [en tó ponéró]. A másik különbség, hogy a keitai (fekszik, nyugszik, hever, leledzik, adva van) igét hogyan értelmezzük: „hatalmá­ban van” (azaz birtokolja), vagy „fetreng” (azaz valamilyen állapotban van). Mivel a keimai tárgyatlan ige, állapotra utal, és a világ az alanya, a Sátán pedig csak teremtmény, és őbenne (en tó…) nem leledzhet „az egész világ” [ho koszmosz holosz], János itt minden valószínűség szerint a gonoszságra [to poné­ron] gon­dolt: „az egész világ a gonoszságban hever / fetreng”. 

Az egyház azért imádkozik, hogy megvalósuljon Isten „országa”, és végre legyen meg az ő akarata a földön is (Mt 6:10). A világ [koszmosz] feletti királyi uralom [baszileia] a Jel 11-ben kezd ismét kiteljesedni. A hetedik angyal trombitálása után a mennyben hatalmas hangok hirdetik (11:15): „A világ feletti királyi uralom [hé baszileia tú koszmú] Urunké és Krisztusáé lett [egeneto], és uralkodni fog [baszileüszei fut] örökkön örökké”; a 17. versben pedig a 24 vén arcra borulva ad hálát a Mindenhatónak [panto­kratór]: „megragadtad” [eiléfasz – lambanó perf] óriási hatalmadat [tén dünamin szú tén megalén] és „királyként uralkodni kezdesz” [ebaszileüszasz, ingressiv aor]. Bár még ezután is folyik küzdelem, eljön a Bárány menyegzője, és uralkodik az Úr (Jel 19:6), dicsőséges megjelenésénke pedig része, hogy az „Urak Ura és Királyok Királya” feliratot viseli (19:16).