Kol 3:2 Lelki dolgokkal törődjünk, ne a háztartással?
„Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!”
Probléma
Ha a szöveget a gondolatmenetből kiszakítjuk, és fontossági sorrend megállapításaként
értelmezzük, akkor úgy tűnik, az igazi hívőnek a „mennyei” dolgokkal, ügyekkel kell törődnie (Istennel, egyházi szolgálattal,
hitéleti teendőkkel), nem a „földiekkel” (pénzkeresés, háztartás, szórakozás,
testedzés stb.). Valóban erről van itt szó?
Értelmezés
Először is, Pál apostol olyan gyülekezetnek ír, amelynek tagjait valószínűleg egy zsidó és gnosztikus elemeket ötvöző vallásosság zavarta össze (2:16-23).
Az étkezési szabályok, aszkézis, ünnepek, angyaltisztelet, látomások, titkos ismeretek azonban csak emberi eredetűek (2:8,18,22), és csak árnyékai a valóságnak (2:17), ami Krisztusban már az övék, és amihez a megtévesztéssel szembeszállva ragaszkodniuk kell, hogy el ne veszítsék (ld. 2:4,8,16,18,20).
Pál rámutat e tanok eredetére (emberi kitaláció),
gyümölcsére (öntelt felfuvalkodás, kötöttségek) és haszontalanságára (árnyék, látszat),
végül ezek ellentéteként rámutat
arra, ami a Krisztusba vetett hit révén igazi mennyei valóság: a feltámadás, az Istenben elrejtett élet és az eljövendő
megdicsőülés (3:3-4).
Alkalmazás
Pál tehát nem fontossági sorrendet tesz a mennyei és a földi dolgok, ügyek és tevékenységek között, hanem kétféle vallásosságot állít egymással szembe.
Az egyik ember által kitalált vallás, amely csak állítólagos ismeretekkel és haszontalan teendőkkel halmoz el, a jellemre pedig végső soron negatívan hat.
A másik a Krisztusban megvalósult jó hír, mai valóban természetfeletti
eredetű, és mélyreható erkölcsi hatást gyakorol a hívő életére és lényére (ld.
3:5–4:6).