Kol 3:2 Lelki dolgokkal törődjünk, ne a háztartással?

„Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!”

Probléma

Ha a szöveget a gondolatmenetből kiszakítjuk, és fontossági sorrend megállapításaként értelmezzük, akkor úgy tűnik, az igazi hívőnek a „mennyei” dolgokkal, ügyekkel kell törődnie (Istennel, egyházi szolgálattal, hitéleti teendőkkel), nem a „földiekkel” (pénzkeresés, háztartás, szórakozás, testedzés stb.). Valóban erről van itt szó?

Értelmezés

Először is, Pál apostol olyan gyülekezetnek ír, amelynek tagjait valószínűleg egy zsidó és gnosztikus elemeket ötvöző vallásosság zavarta össze (2:16-23). 

Az étkezési szabályok, aszkézis, ünnepek, angyaltisztelet, látomások, titkos ismeretek azonban csak emberi eredetűek (2:8,18,22), és csak árnyékai a valóságnak (2:17), ami Krisztusban már az övék, és amihez a megtévesztéssel szembeszállva ragaszkodniuk kell, hogy el ne veszítsék (ld. 2:4,8,16,18,20). 

Pál rámutat e tanok eredetére (emberi kitaláció), gyümölcsére (öntelt felfuvalkodás, kötöttségek) és haszontalanságára (árnyék, látszat), végül ezek ellentéteként rámutat arra, ami a Krisztusba vetett hit révén igazi mennyei valóság: a feltámadás, az Istenben elrejtett élet és az eljövendő megdicsőülés (3:3-4). 

Alkalmazás

Pál tehát nem fontossági sorrendet tesz a mennyei és a földi dolgok, ügyek és tevékenységek között, hanem kétféle vallásosságot állít egymással szembe. 

Az egyik ember által kitalált vallás, amely csak állítólagos ismeretekkel és haszontalan teendőkkel halmoz el, a jellemre pedig végső soron negatívan hat. 

A másik a Krisztusban megvalósult jó hír, mai valóban természetfeletti eredetű, és mélyreható erkölcsi hatást gyakorol a hívő életére és lényére (ld. 3:5–4:6).