Az Úr királyi uralma [baszileia] eleve olyasmi, ami az övé volt és az övé. A Kol 1:16 szerint „benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett.” Teljes uralmát az emberiség és a szellemi hatalmak egy részének lázadása (1Móz 3; 1Móz 6:1-2, Júd 6, 2Pt 2:4-5 stb.) törte meg.

Emberré válása, majd halála, és végül feltámadása óta azonban a Zsid 2:8 szerint számára nem létezik olyasmi, ami „nem-alávetett” [anüpo­taktosz], „de most még nem [nün de úpó] látunk / érzékelünk [horómen] mindent neki [autó ta panta] alárendelve [hüpotetagmena – hüpotasszó perf pass part]”.

Az uralomváltás tehát megtörtént, spirituális oldala meg is jelenik a Krisztusban hívők személyes életében (Kol 1:12-13), illetve a láthatatlan erők elleni harcában (Kol 2:15 vö. Ef 6:10-20), de az egyházon kívül még nem érzékelhető az uralma, és sajnos az egyházban sem mindig érzékelhető. Az egyház – ideálisan – só és világos­ság, de a bűn, a halál és a Vádló – aki „e világ istene” vagy inkább „ennek a kornak az istene” [ho theosz tú aiónosz] – még mindig létezik és működik, például a hitetlenség (2Kor 4:3-4) és az engedetlenség (Ef 2:2-3) miatt.

Az 1Jn 5:19 egyes fordításokban így hangzik: „az egész világ a gonosz hatalmá­ban van” (SZIT, ÚFO, RÚF), sőt: „…a Gonosz hatalmában van” (Simon 2015). Amelyikben „a gonosz” nem nagy G-vel kezdődik, ott is a Sátánra asszociálunk. Más fordítások szerint azonban „az egész világ a gonoszságban vesz­­­tegel” (KB, ÚRK) vagy „…fet­reng” (KNV, B-D), ami nagy különbség.

Az eltérés egyik oka, hogy el kell dönteni, János vajon a személyes Gonoszra [ho ponérosz] gondol, vagy a gonosz­ságra [to ponéron], ugyanis mindkettő ugyanúgy hangzik részes esetben [en tó ponéró]. A másik különbség, hogy a keitai (fekszik, nyugszik, hever, leledzik, adva van) igét hogyan értelmezzük: „hatalmá­ban van” (azaz birtokolja), vagy „fetreng” (azaz valamilyen állapotban van). Mivel a keimai tárgyatlan ige, állapotra utal, és a világ az alanya, a Sátán pedig csak teremtmény, és őbenne [en tó…] ugyebár nem leledzhet „az egész világ” [ho koszmosz holosz], János itt minden valószínűség szerint a gonoszságra [to poné­ron] gon­dolt: „az egész világ gonoszságban hever / fetreng”.

Az egyház azért imádkozik, hogy megvalósuljon Isten „országa”, és végre legyen meg az ő akarata a földön is (Mt 6:10). A világ [koszmosz] feletti királyi uralom [baszileia] a Jel 11-ben kezd ismét kiteljesedni. A hetedik angyal trombitálása után a mennyben hatalmas hangok hirdetik (11:15): „A világ feletti királyi uralom [hé baszileia tú koszmú] Urunké és Krisztusáé lett [egeneto], és uralkodni fog [baszileüszei fut] örökkön örökké”; a 17. versben pedig a 24 vén arcra borulva ad hálát a Mindenhatónak [panto­kratór]: „megragadtad” [eiléfasz – lambanó perf] óriási hatalmadat [tén dünamin szú tén megalén] és „királyként uralkodni kezdesz” [ebaszileüszasz, ingresszív aor]. Bár még ezután is folyik küzdelem, eljön a Bárány menyegzője, és uralkodik az Úr (Jel 19:6), dicsőséges megjelenésének pedig része, hogy az „Urak Ura és Királyok Királya” feliratot viseli (19:16).