1Kor 2:9 „Hanem amint meg van írva: Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.”
A menny az, ami nehezen elképzelhető?
Probléma
A szöveget a gondolatmenetből kiemelve gyakran idézik temetésen a hívő ember túlvilági reménységeként, mintha a menny szépségéről szólna, vagy az eljövend új világról, amely meghaladja az emberi képzelőerőt.
Értelmezés
Először is, a 9. vers ószövetségi idézet: „Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna Isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért” (Ézs 64:3).
Másodszor, Pál apostol a korinthusiaknak ír, akik azt tapasztalták, hogy a helyi zsidók és görögök számára Krisztus evangéliuma bolondság. A zsidók felhatalmazást igazoló jelet követeltek, a görögök pedig retorikailag jól felépített filozófiát (1:18,22-23). Pál azonban csak Krisztus keresztjéről volt hajlandó prédikálni, és a Krisztus Lelkének bizonyító erejére hagyatkozott (2:1-5).
Krisztus kereszthalála mint megoldás a bűnök bocsánatára nem felel meg az emberi elvárásoknak. Ilyesmit ember még nem látott, ilyesmiről még senki sem hallott, ilyesmi senkinek sem jutna az eszébe. Ha e világ fejedelmei Isten titkos bölcsességét felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna keresztre. (2:7-8) Tényleg nincs még egy olyan Isten a vallások világában, aki ilyet tenne a benne bízókért.
Alkalmazás
Pál nem a menny minden emberi képzeletet felmúló dicsőségéről ír, hanem Krisztus keresztjének „bolondságáról” (1:22-25), a dicsőség Urának nyilvános kínhaláláról, helyettes áldozatáról. Az evangélium ugyanis valóban nem magától értetődő, triviális történet. Ha ember találta volna ki, könnyebben elfogadható és kevésbé felkavaró lenne, de nem az. Szükségszerűségének és logikájának felfogásához, illetve a benne való hithez kinyilatkoztatásra van szükségünk, hogy maga Isten leplezze le előttünk azt, amit tett (ld. 1Kor 2:10-16).