Engedelmeskedni minden emberi rendnek?

1Pt 2:13-14 Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére.

Probléma

Péter apostol szerint egyrészt „az Úrért” engedelmeskedjünk minden emberi „rendelésnek” (KB), „rendnek” (RÚF), „méltóságnak” (B-D), „hatalomnak” (SZIT) vagy „teremtménynek” (KNV) – a királynak és a helytartóknak egyaránt. Kérdés, hogy a fordítások miért térnek el ennyire, hogy hol van az engedelmesség határa (vö. ApCsel 5:29), hogy lehet a király „a legfőbb hatalom”, és hogy a társadalmi „rend” Istentől van (ld. Róm 13:1) vagy csak „emberi”?

Értelmezés

Péter apostol kijelentése a levél 2. fejezetének gondolatmenetébe van ágyazva, a mondat fordítása és értelmezése a szövegkörnyezettől függ. Először is, Pál apostolhoz (ld. Róm 13) hasonlóan olyanoknak ír, akik – Isten választott népeként mint királyi papság és szent nemzet – az evangéliummal szemben elutasító társadalmi közegben élnek (2:4-10), és e világban csupán „migránsok” [paroikosz = idegen, jövevény, értsd: más állampolgárságú, vö. Fil 3:20; parepidémosz = jöttment, értsd: átmenetileg valahol tartózkodó, vö. 1Pt 1:17). Egykor ők sem voltak Isten népe, de azzá lettek Isten irgalmából (2:10). Ezért arra kéri őket, hogy tartózkodjanak a lélekre káros szenvedélyektől (2:11), és éljenek a népek között olyan becsületben, hogy ha gonosztevőként rágalmaznák őket, jótetteik láttán inkább Istent dicsérjék „a meglátogatás napján” (vsz. amikor végre ők is találkoznak Istennel).

Ezután írja Péter, hogy engedelmeskedjenek a királyoknak és helytartóknak, vagy ahogy először fogalmaz: paszé anthrópiné ktiszei azaz „minden” [paszé] „emberi” [anthrópiné]… A fordításainkban többféleképpen megjelenő ktiszisz igei gyökere a gazdag jelentésű ktizó = „teremteni, alkotni, létrehozni, létesíteni; lakhatóvá tenni, benépesíteni, berendezni”. Ha Isten hoz létre valamit, akkor a ktiszisz = „teremtés” (folyamata vagy eredménye). Ha olyasmiről van szó, amit az ember hozott létre – mint esetünkben –, akkor a ktiszisz = „létesítmény, intézmény, hatóság”, tehát a törvényhozó és végrehajtó hatalom, azaz „(állam)rend” (vö. RÚF). Péter itt az államhatalom két fő szintjére gondol: a király [baszileosz] a „legfelsőbb” [hüperekhosz] – magyarul „fels(ős)ég” –, és alatta van a sok helyi rendfenntartó „vezető”, azaz római „helytartó” [hégemón].

Ez utóbbiakat Pál apostol (Róm 13) és Péter apostol szerint is azért küldték ki az uralkodók, hogy a gonosztevőket megbüntessék, és a jótevőket megjutalmazzák. Az embereket ugyanis időnként meg kell védeni más emberektől, illetve a társadalomnak értékelnie kell azokat, akik sokat tesznek érte, ráadásul érdek nélkül, önként, szabadon (2:16). Isten pedig azt akarja, hogy a hívők a rágalmazók száját a jótettekkel fogják be (2:15).

Alkalmazás

Péter szerint tehát az államrend összes szintjének engedelmeskedni kell, legyen bár király vagy helytartó. Ez a rend azonban nem azért „emberi”, mert „csak” emberi, vagy „emberi eredetű”, hanem mert a társadalom emberekből áll. Péter nem mond ellent Pálnak, csak érvelésközben mást tartanak szem előtt. Pál azért állítja a társadalmi rend isteni eredetét, mert az ellene való lázadás gondolatát akarja kizárni, ezért fenyegeti az anarchistát Isten ítélete (Róm 13:2). Péter is a társadalmi rend összes szintjének való engedelmességet az Úr miatt tanítja, azzal a hangsúllyal, hogy a társadalmat emberek alkotják, és az embereket kell szolgálnia. Ezért Pál (Róm 13, 1Tim 2) és Péter (1Pt 2) közös tanítása, hogy az emberek előítéleteit, rágalmait, ellenségességét csak a hívők magatartása tudja megváltoztatni: ennek egyik eleme a társadalom vezetőinek való engedelmesség, másik eleme az emberek önzetlen szolgálata, egymás szeretete, és mindenki tisztelete (2:17).