2Kor 5:7 „…mert hitben járunk, nem látásban.”
Vagy hitben járunk, vagy a valóságban?
Probléma
Ha a mondatot a szövegkörnyezetből kiszakítva alkalmazzuk, úgy tűnik, arra biztat minket, hogy ne figyeljünk az érzékelhető valóságra, az ismert tényekre, hanem azokat figyelmen kívül hagyva arra koncentráljunk, és az alapján döntsünk, amiben hiszünk.
Szélsőséges esetben a bibliainak vélt „igazság” a hívő fizikai állapotával vagy valóságos érzelmeivel kerülhet szembe. A gyógyszer vagy a műtét elutasítása, illetve a negatívnak bélyegzett saját érzések elnyomása sok hívőnek okozott már szenvedést, nem egyszer tragédiához is vezetett. Kérdés, hogy mire gondolt Pál, és mire nem?
Értelmezés
Először is, a „hitben járni” héberes kifejezés azt jelenti: „(valakiben) bízva élni”, és itt nyilván a Krisztusban bízó életről van szó.
Másodszor, Pál egész gondolatmenete (2:1-10) a testből való „kiköltözés” vagy „hazaköltözés” (meghalás), a „sátorcsere” (létformaváltás) és az Úr színről színre meglátása mentén halad. Közben jegyzi meg: „Tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól, mert hitben járunk, nem látásban” – azaz most olyasvalakiben bízva élünk, akit még nem látunk.
Alkalmazás
Pál tehát nem a hitet és a tapasztalati valóságot állítja szembe, hanem a jelent és a jövőt: a számunkra még láthatatlan Úrba vetett hit szükségességét a földi életben, illetve az Úrnak a halál utáni közvetlen, színről színre látását a mennyben (vö. 1Kor 13:12 1Jn 3:2).