Meztelenek – levetkőzve, felöltözve, beköltözve?

2Kor 5:3 …ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek. (RÚF)
2Kor 5:3 …ha le is kell vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk. (KNV)
2Kor 5:3 …csak akkor nem látszunk többé ruhátlanoknak, ha oda beköltözünk. (B-D)

Probléma

Pál apostol a 4. fejezetben földi létünk törékenységével és a szolgálat nehézségeivel szemben a mennyei jutalom dicsőségét állítja szembe, és arra buzdít, hogy az ideiglenes láthatók helyett az örökkévaló láthatatlanra fókuszáljunk. 

A folytatás szerint (5:1-2,4) a hívők a testben élve megterhelten sóhajtoznak, és arra vágynak, hogy ne kelljen „levetkőzniük” testüket, hanem egyből „felvehessék” a mennyei létformát. A 3. vers közbevetett mondatának azonban igen eltérő fordításai vannak, ami megnehezíti a gondolatmenet értelmezését. 

Egyes fordítások szerint attól félünk, hogy esetleg „felöltözve” is mezítelennek találtatunk (KB, ÚRK, ÚFO, RÚF). Más fordítás szerint ellenkezőleg, attól félünk, hogy „ha le is kell vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk” (KNV). Ismét más fordítások csak kijelentik, hogy „ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak.” (SZIT), sőt, „csak akkor nem látszunk többé ruhátlanoknak, ha oda beköltözünk” (B-D). Vagy, a mennyei létforma felöltésére nem is feltétlenül vágyunk, csak „feltéve, hogy amennyiben felöltöttük, többé nem leszünk mezítelenek” (STL). Vagy, leegyszerűsítve: „amikor majd oda beköltözhetünk, az olyan lesz, mintha felöltöztetnének bennünket, és akkor valóban nem leszünk meztelenek! (EFO) – Kérdés, hogy mi a különbségek oka? Melyik fordítás és értelmezés illik a gondolatmenetbe?

Fordítás

Görög eredeti: …ei ge kai ekdüszamenoi ú gümnoi heürethészometha.

Formális fordítás: „…és ha ugyan / már ha levetkőzve nem meztelennek fogunk találtatni / bizonyulni.

Értelmező fordítás: „– feltéve, hogy levetkőzve nem fogunk meztelennek találtatni –”

Indoklás

Az eltérések alapvető oka, hogy a szövegkritikai kutatás szerint a kéziratokban vagy a „felöltözve” [endüszamenoi], vagy a „levetkőzve” [ekdüszamenoi] szó található. A különbség csak egy betű [endüó = „felöltözai” – ekdüó = „levetkőzni”], ilyenkor szoktak a kutatók másolói elírásra gondolni, és az eredeti változat rekonstrukciója során sok szempontot vesznek figyelembe. A régi és jelentős kéziratok közül az endüó („felöltözni”) változat mellett pl. egy jelentős, 200 körül íródott papirusz (P46) és 4-5. sz-i kódexek (Sinaiticus, Vaticanus) is szólnak, a valószínűbb változat mégis az ekdüó („levetkőzni”), már csak tartalmi okból is.

Az eltérések másik oka, hogy általában figyelmen kívül hagyják a heüriszkó ige („találni”) nyelvtani alakját: egyrészt szenvedő, másrészt jövő idejű, ami a jövőbeli megdicsőülésről szóló szövegkörnyezet miatt fontos elem: remélhetőleg „nem mezteleneknek” [ú gümnoi] „fogunk találtatni” vagy „fogunk bizonyulni”. Kérdés azonban, hogy a szenvedő szerkezetben ki az alany? Krisztus talál majd minket „meztelennek”, amikor megjelenünk ítélőszéke előtt (és ezért toldja be az 5:10-ben az ÚFO és a RÚF, hogy „leplezetlenül”), vagy mi találjuk majd „meztelennek” magunkat a túlvilágon, vagy az ítélet, vagy az átmeneti létforma miatt, vagy mindkét okból.

A problémás 5:3 közbevetett mondat, amit a feltételes jelentésű ei ge (kai) szerkezet köt össze az 5:2-vel; az ei ge fordítási lehetőségei általában: „ha ugyan…”, „már ha…”, „amennyiben…”, „feltéve, hogy…”, de hogy az utána álló kai [„és” / „is”] kötőszó mire vonatkozik, kell-e, és hogyan érdemes fordítani, azt nem könnyű eldönteni.

Bár a magyar fordításokból nemigen derül ki, az biztos, hogy a 4:7-18 gondolatmenetét folytatva az 5:1-10 indokolja meg, miért reméljük mindenen át a megdicsőülést, addig is miért nézzünk a láthatatlanokra, miért járjunk hitben (5:7) stb.

  • 5:1 Mert [gar] tudjuk, hogy ha földi sátrunk összedől, van Istentől (kapott), nem kézzel csinált, örökkévaló épületünk a mennyben; 2 és mert [gar] ebben (a sátorban) sóhajtozunk, vágyva felölteni a mennyből való lakásunkat, 3 – feltéve, hogy levetkőzve nem fogunk meztelennek találtatni – 4 és mert [gar] e sátorban megterheltekként sóhajtozunk, mivel nem akarunk levetkőzni, hanem inkább felöltözni, hogy a halandót elnyelje az élet.

Pál apostol – a 4. fejezet végét folytatva – az eljövendő létforma-cseréről beszél. Mivel itt a földön a testünkben élve megterhelve sóhajtozunk, szeretnénk testünket nem „levetkőzni” mint egy elnyűtt ruhát, vagy „kiköltözni” belőle, mint egy összedőlni készülő sátorból – nehogy „meztelennek” találjuk magunkat –, hanem szeretnénk egyből „felölteni” a mennyei ruhát vagy „hazaköltözni” a mennyei „lakásba”.

A „meztelen” [gümnosz] létnek tehát, mint – egyértelműen nem kívánt – helyzetnek két, vagy inkább kettős jelentése is lehet. 

  • Egyfelől, a „meztelenség” nyilvánvalóan utal a fizikai halál és a majdani megdicsőülés közötti átmeneti létformára vagy állapotra a túlvilágon. Pál azt szeretné, hogy Krisztus még az ő életében visszatérjen, és fizikai halál és átmeneti állapot nélkül egyből felvehesse mennyei ruháját, vagy beköltözhetne mennyei házába, azaz végleg megdicsőülhetne (5:4).
  • Másfelől, a „meztelenség” utalhat a Krisztus ítélőszéke előtti megszégyenülésre is, amely ugyancsak az átmeneti létformában történik: meghalva, de még nem megdicsőülve; a gondolatmenet vége is a Krisztus ítélőszéke előtti megjelenés (5:9-10), amikor majd mindenki megkapja, amit érdemel, aszerint, hogy mit tett fizikai testében élve: „jót” [agathosz], vagy „rosszat” [faulosz = értéktelen, hitvány; nem „gonosz”] – bár ettől még vsz. megmenekül, és mennyei létformát kap (vö. 1Kor 3:15).

Pál biztosan nem akar megszégyenülni, hiszen arra buzdít, hogy földi és túlvilági létünkben is igyekezzünk Urunk tetszésére élni (5:9), másrészt, biztos nem akar átmeneti létformába kerülni, hanem azt szeretné, hogy a jelenlegi „halandót nyelje el az élet” (5:4b). 

Mindkét eset a Krisztus visszatérésekor Krisztus elé került lélekről szól: akár meg lesz ítélve a szolgálata és várakozik a megdicsőülésre, vagy hirtelen át is változik: a hívő Isten Lelkét kapta zálogul, hogy ez meg fog történni (5:5, vö. 1Kor 15:51.53).