Gal 5:19 „A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, bujálkodás…”
A „test” cselekedetei?
Probléma
Első látásra úgy tűnik, hogy Pál apostol bűnlistája a „test”, tehát a fizikai testtel elkövethető bűnöket sorolja. A lista elején szexuális bűnöket látunk, a végén pedig a részegeskedés és dőzsölés bűnét, de a lista többi elemét nem lehet „a test” számlájára írni (féltékenykedés, viszályszítás stb.). Kérdés, hogy mit értett Pál apostol „a test” alatt, és honnan tudhatjuk ezt? Ez a korábbi mondatok miatt is fontos, amelyek döntésre szólítanak fel, hogy a Lélek szerint éljünk, és ne teljesítsük „a test” kívánságait (5:16), sőt, feszítsük meg a testet (5:24). Pál valóban „a testi bűnökre” volt kihegyezve, és ezzel megvetette „a keresztény test-ellenesség” és az aszkézis ágyát, vagy másról van szó?
Fordítás
Görög eredeti: fanera de esztin ta erga tész szarkosz…
Formális fordítás: „Nyilvánvalóak a test tettei…”
Értelmező fordítás: „Nyilvánvaló, hogy az ember önmagában (Isten nélkül) mikre képes: …”
Indoklás
Pál szóhasználata az ószövetségit tükrözi, annak formális fordítása, amit magyarra idiomatikusan kell(ene) fordítani. A „test” ui. héberül bászár, ennek szó szerinti görög fordítása a szarx, és mint bibliai kifejezés hol a fizikai testre utal, hol a „csak emberi”-re – újszövetségi összefüggésben arra, ami „az ember önmagában” – ti. Isten Lelke, az újjászületés nélkül.
A sokrétű bűnlistából világos, hogy „a test” – értsd: az ember önmagában – miket tesz, hogy Isten nélkül, kvázi „gyárilag” mikre képes: (5:19) szexuális bűn a prostitúció [porneia], a tisztátalanság [akatharszia] és a bujálkodás [aszelgeia], (5:20) vallási bűn a bálványimádás [eidólolatria], köztörvényes bűn a méregkeverés vagy kuruzslás [farmakeia – nem „varázslás”], a másokhoz való viszonyulás bűnei az ellenségeskedés [ekhthra], viszálykodás [erisz], féltékenykedés [zélosz], indulatoskodás [thümosz], versengés [eritheia], viszályszítás [dikhosztaszia], pártoskodás [haireszisz] és (5:21) az irigykedés [fthonosz] konkrét megnyilvánulásaiként (ezért áll mind többes számban), illetve a táplálkozással kapcsolatos bűnök, mint a részegeskedés [methé] és dőzsölés [kómosz] és megnyilvánulásai (ugyancsak többes számban).
Nem véletlen, hogy a Lélek bennünk való munkálkodásának „gyümölcse” csupa olyasmi, ami kizárja a fenti bűnlistát: a Lélektől született és a Lélek szerint élő embernek más az értékrendje, a viszonyulásmódja, a viselkedése és így a jelleme (5:22-23). Ennek azonban ára van: meg kell tanulnia engedelmeskedni a Léleknek, időben észre venni, és ha kell, naponta „keresztre feszíteni” mindazt, ami megölné a bennünk kialakulóban levő Új Embert (5:24).
Ezért beszél Pál az 5:19-et megelőző mondatokban (5:16-18) a megtért, újjászületett emberben dúló belső küzdelemről. „A test” vágyakozik [epithümei], de amire vágyik, az a Lélek akarata és céljai ellen van, ezért a Lélek is „a test” ellen, ezért „egymással viaskodnak” [alléloisz antikeitai] hogy ne azt tegyük, amit akarunk (5:17). A régi, megszokott, zsigeri reakcióink és megtanult mentalitásunk nem akarják, hogy azt az egészen más értékrendet és magatartást tegyük a magunkévá, amit a Krisztus Lelke akar. És a Lélek sem akarja, hogy azt tegyük, amit a zsigeri reakcióink és tanult mentalitásunk alapján tenni akarnánk. Újra kell szocializálódnunk.
Nem az óember és az új ember, a régi énünk és az új énünk harcol bennünk, mert a régi meghalt Krisztussal együtt, az új ember pedig maga a csatatér, az, ami kiformálódóban van, mert a Lélek belülről alakítja át az embert. Már nincs egyedül, és már van – mert adatik – ereje önmagával szemben. Ha a Lélek által él, a Lélek szerint is élhet.
Kapcsolódó szöveg: Róm 12:1 Ef 4:22-24