Megigazulás: csak cselekedetekből, vagy...?

Jak 2:24 „Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hit által.”
Róm 3:28 „…hit által igazul meg az ember, a hit cselekvésétől függetlenül.”

Probléma

Jakab szerint cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hit által. Pál szerint hit által igazulunk meg, a cselekedetektől függetlenül. Melyiküknek van igaza? Egyáltalán egymásnak mondanak ellent?

Válasz röviden

Pál és Jakab nem egymásnak mondanak ellent, hanem másról beszélnek, mert másokkal vitatkoznak.

Jakab tétlen hívőkkel szemben érvel a jótettek mellett, mert nem elég csupán állítani azt, hogy hiszünk: az igazi hit cselekvő hit, hit és tett együttműködik, a hit tettekben ér célba, az ember hitét a tettei igazolják, így végső soron nem egyedül a hit által, hanem (hitből fakadó) tettei alapján lesz igazzá az ember.

Pál viszont arról tanít, hogy a mózesi törvény cselekvésétől függetlenül, a Krisztusba vetett hit alapján nyilvánítja Isten az embert igazzá, ami nem a fáradozásért kapott jogos juss, hanem Isten kegyéből kapott ajándék.

Válasz kifejtve

Jakab a személyválogatás visszásságairól szóló tanítás (2:1-13) után a vitára is kész. Hiába állítják egyesek, hogy van hitük, ha nincsenek tetteik (2:14), mert a hit „önmagában” [kat’heautén], azaz tettek nélkül „halott” [nekra, 2:17]. Hiába érvelnének mások azzal, hogy egyeseknek hitük van, másoknak pedig tetteik (2:18), mert mindenkire igaz, hogy a hit tettek nélkül „haszontalan” vagy „hatástalan” [argé, 2:20].

Pálhoz hasonlóan Jakab is Ábrahámmal példálózik, aki bízott Istenben, és kész volt feláldozni Izsákot. Ábrahám tehát „tetteiből igazoltatott” [ex ergón edikaióthé, 2:21], hite és tette „együttműködött” [szünérgei], hite a tett révén „ért célba” [eteleióthé, 2:21-22]. Ábrahám hitt és cselekedett is, Isten pedig a cselekvő hitet „számította be neki igazságul” [elogiszthé auton eisz dikaioszünén, 2:23]. Az ember tehát „tetteiből válik igazzá” [ex ergon dikaiútai], nem „egyedül a hitből” [úk ek piszteósz monon, 2:24]. Jakab annyit állít: az igazi hit cselekvő hit, a hitet a tettek igazolják, Isten előtt sem hit az olyan hit, amiből nem fakad tett.