Isten idő feletti vagy időn kívüli?

Jel 22:13 Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.

Probléma

Ha nem ismerjük ennek az isteni címnek az ószövetségi jelentőségét, akkor Isten e hármas címének idői jelentést tulajdonítva úgy tűnhet, Isten az idő kezdetén és végén is ott áll, mintha idő feletti vagy időn kívüli lenne.

Értelmezés

Először is, a cím ószövetségi eredetű: az Ézs 44:6-ban „Ezt mondja az ÚR, Izrael királya és megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs Isten.”

A héber risón (első) és ach’rón (utolsó) jelentése sorrendre és időrendre is vonatkozhat (első, előző, kezdeti; utolsó, végső), de a gondolatmenet nem Isten és az idő viszonyáról szól.

Isten arra követel választ, hogy létezik-e még olyan Isten, mint Izrael Istene? Saját válasza szerint az ilyen istenek listáján ő az első és egyúttal az utolsó is: nincs több, nincs más, csak ő, és a fejezet egész további része a bálványimádást karikírozza (vö. Ézs 43:10 44:7-8 45:5).

Az ószövetségi cím az újszövetségi Jelenések könyvében csupán a görög ábécé listájának elejével és végével, első és utolsó betűjével (alpha és ó-mega) lett kiegészítve, de nincs okunk azt feltételezni, hogy ettől a kifejezés a jelentése és jelentősége változott volna.

Alkalmazás

A mondat és a cím nem Isten időfelettiségét, hanem egyetlenségét állítja. Az Egyetlen Isten az, aki – a Fiú emberi testében bűneinkért – meghalt (Jel 1:17-18 2:8), és aki eljövendő (Jel 1:8). Végül megjegyzendő, hogy Isten a menny­ben van, és úgy tűnik, a mennyben is telik az idő (Jel 8:1).