Bármit akarunk, kérjük Jézus nevében, és megkapjuk?

Jn 15:7 „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjetek, és megadatik nektek…”
Jn 15:16 „…én választottalak ki és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”

Probléma

Ezeket a jézusi mondatokat gyakran idézik az imára való bátorításként. Bármit akarunk, csak kérnünk kell, Jézus nevében, és akkor a mennyei Atya biztosan megadja. 
Ha azonban „bármi” alatt abszolút értelemben akármit értünk, akkor garantáltan csalódunk az ígéretben, hiszen Isten senkinek sem ad meg mindent. Kérdés tehát, hogy konkrétan mit ígért meg Jézus, milyen feltételekkel, és ezt honnan tudhatjuk?

Értelmezés

János evangéliumának 13-14. fejezete az utolsó vacsorán hangzott el, a 15-17. fejezet pedig az Olajfák hegyére menet közben. Így a 15. fejezetben is az árulással és a halállal szembenézni készülő, de a Szentlélek eljövetelét és gyümölcsöző szolgálatot ígérő Messiás beszél. Ez az a helyzeti és gondolati keret, amelyen belül a „bármit” értelmeznünk kell.

Az utolsó vacsora egyszerre volt érzelmileg megrázó és felemelő élmény, amely hosszú távú feldolgozásra várt. Jézus lábmosással kezdte, hogy alázatos szolgálatra tanítson (13:1-117), és az egymás iránti szeretetről tanított, ami a kívülállók számára Jézus szolgálata melletti bizonyíték lesz (13:31-35). Ugyanakkor bejelentette, hogy a vég közel (!), egyikük áruló (13:18-30), és még Péter is meg fogja tagadni (13:36-38). Mégis bátorította őket, hogy bár elmegy, helyet fog nekik készíteni a mennyben (14:1-6), és amikor feltámad, viszont fogják látni (14:18-21), mert ők azok, akikkel szeretet-kapcsolatban van, akik engedelmeskednek az Atya üzenetének (14:22-25). Önmaga helyett pedig másik Pártfogó, a Szent Lélek közeli eljövetelét ígérte (14:15-17,26 stb.). Mivel aki őt látja, látta Istent (14:7-11), a gonosz győzelme (!) csak látszólagos lesz (14:27-30). Mindeközben hangzik el az első ígéret a – Jézushoz (!) szóló – imáik meghallgatásáról:

Jn 14:13-14 „…és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”

Végül felkel velük az asztaltól, és elindulnak az Olajfák hegye felé (14:31 vö. 18:1). Ekkor hangzik el a 15. fejezet is, amely a „Krisztusban” maradásról, a szolgálatra való kiválasztásukról, a baráti együtt munkálkodásról, az engedelmességről, a maradandó hatású szolgálatról, a másokért való önfeláldozó szeretetről szól (15:1-17), illetve a világ ellenállásáról (15:18-25). Eközben hangzik el a második és harmadik ígéret az imameghallgatásról (15:7,16), tehát a gondolatmenet alapján világos a „bármi” értelmezési kerete, feltétele: aki Jézus mellett kitart, és akire Jézus tanítása maradandóan hat (15:7), annak a sok gyümölcsöt termő szolgálata az Atya dicsőségére lesz (15:8).

Még van egy negyedik ígéret az imameghallgatásra, miután Jézus a várható ellenállásról (16:1-4), a Szent Lélek vezetéséről és a kinyilatkoztatás folytatásáról (16:4-15) és a feltámadásáig tartó szomorúságukról szól (16:16-21), ami örömre fog átváltani, és akkor először „Jézus nevében” bármit kérnek majd az Atyától, megadja nekik, hogy örömük teljessé legyen (16:23-24).

Az egész helyzetből, Jézus gondolatmenetéből, az események világra szóló jelentőségéből logikus a következtetés, hogy a tanítványok is a szolgálattal kapcsolatban kérhettek „bármit”.

Alkalmazás

Jézus tehát nem azt ígéri, hogy bármely hívő akármilyen témát illetően automatikusan bármit megkap, ha kiválasztja a „Jézus nevében” menüpontot, és megnyomja az „Ámen” gombot.

Itt a halállal szembenéző és feltámadását ígérő Messiás búcsúzik tanítványaitól, és a maradandóan eredményes szolgálatról szólva ígér nekik imameghallgatást. Vajon – ebben az összefüggésben, a szolgálatukra nézve – mit kértek az apostolok az Atyától Jézus nevében, amiről tudták, hogy meg is fogják kapni? Az evangéliumot ui. néhány évtizeden belül eljuttatták az akkor ismert világ szívébe (Péter és Pál Rómába) és egyik határától a másikig (Pál Ibériáig, Tamás Indiáig jutott), bár ez az életükbe került. A garantáltan meghallgatott imakérés lehetőségét minden bizonnyal nem a saját érdekükben használták fel (arra nem is lehetett volna), hanem mindenki más, így a mi érdekünkben is.