Isten az „egyszülött” Fiát adta oda?

Jn 3:16 „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Probléma

A protestáns és katolikus fordításokban az „egyszülött” szó áll, ami azonban egyrészt magyarul azt jelenti: „az egyetlen” gyermek, másrészt a „születés” képzete járul hozzá, ami olyasmit sugall, mintha a Fiú valamikor „született” volna, azaz valamikor az időben létrejött volna. Mindkét gondolat félrevezető.

Ue. Jn 1:14,18 Zsid 11:17

Fordítás

Görög eredeti: …hószte ton hüion ton monogené edóken…

Formális fordítás: „…hogy a Fiát, az egyetlent adta oda”

Értelmező fordítás: „…hogy a (maga nemében) egyetlen Fiát adta oda…”

Indoklás

A monogenész szó a régi szófejtés szerint a monosz = „egyetlen” és a gennaó = „nemzeni” vagy ginomai = „születni” összetétele. Nyelvészeti kutatások révén azonban kiderült, hogy a szó valójában a monosz = „egyetlen” és a genosz = „fajta, nem” összetétele.

Jelentése tehát nem „egyszülött”, hanem „a maga nemében egyetlen” (angol fordításokban: unique). Ábrahámnak is több fia volt, de csak Izsák volt Ábrahám hüiosz monogenész-e (Zsid 11:17) – nem az egyetlen fia, hanem az isteni ígéret miatt a maga nemében egyetlen, különleges fia.

Bár Istennek is sok „fia” van a láthatatlan világban (ld. „istenfiak”, bné elohim), és „a Fiúban” hívőket is „fiaivá” (azaz gyermekeivé) fogadja (Jn 1:12-13, Róm 8:15, 1Jn 3:1), „a Fiú” [ho hüiosz] külön kategória az Atyával és a Lélekkel való viszonya (ld. Jn 8:42,53-58 10:29-3 14:6-11,16-17,26 16:13-14 stb.; Mt 28:20 ApCsel 20:28 Róm 8:9 Ef 4:4-6 Fil 1:19 2Kor 13:14,18 1Tim 3:16 1Pt 1:11 4:14 2Pt 1:16-17), azaz istensége emiatt (Jn 1:1,18 20:28 Róm 9:5 2Kor 4:4 Kol 1:15,19 2:9 Fil 2:6 Tit 2:13 Zsid 1:3 1Jn 5:20 2Jn 9). Nem valamiféle „isteni” lény, aki valamikor született, tehát nem létezett mindig (ez a 4. sz-i ariánus eretnekség, amit ma Jehova tanúi vallanak), hanem az Egyetlen Istenség lényén belül az, aki nem az Atya, nem is a Lélek, hanem „a Fiú” [ho hüiosz].

A Jn 1:14 [doxan hósz monogenusz para patrosz] hagyományos fordításaiban „az Atya egyszülöttjének dicsősége”, a fentiek alapján pontosítva: „mint az Atya különleges / a maga nemében egyetlen (Fiának) dicsőségét”.

Az 1:18-ban [monogenész theosz] pedig „az egyszülött Isten / Fiú” helyett „…a maga nemében egyetlen Isten / Fiú, aki az Atya keblén van…”, vagy „…a maga nemében egyetlen, az Isten, aki az Atya kebelén van…” – ez utóbbi értelmezés a monogenész-t főnévnek, a Fiú egyik címének tekinti.